Márton. Dehogy halott.
Misch. De én agyonlőttem.
Márton. Ne ordítson. Gazdag ember akkor hal meg, amikor ő akar. Jöttek
tanár urak és meggyógyították. _Öltözteti._
Misch. Ide nem jöhet! Én megöltem!
Márton. Nem ölte meg. Csak egy pár golyót lőtt a tüdejébe. Mi az egy
gazdag embernek? Pénzkérdés. _Közben öltözteti._
Lujza. Nem érted? Nem tud meghalni, mert sok pénze van. Tódulnak hozzá a
doktorok, a tanárok. Az is megy hozzá, akit nem hivatott. Repülőgépen
szállnak hozzá, egész raj, mint a varjak a szántóföldre. Sötét az ég a
sok repülő tanártól!
Misch. Nem akarom, hogy idejöjjön!
Lujza. Muszáj neki, mert most gyógyul. Utazik a Riviérára, üdülni.
_Súgva_. Nem ember! Baba!
Misch _felkiáltva_. Mikor megöltem, ember volt! Én tudom! Nem akarom
látni.
Lujza. Félsz tőle?
Misch. Igen.
Lujza. Mi az? Most már tudsz félni? Mi ez?
Misch. Ez valami, amit ti nem ismertek. A lelkiismeret. Mi lesz velem.
_Márton miután a kirakatba ültette a Casella-babát, térdig felgyűri a
nadrágját._
Lujza. Mit csinál?
Márton. Lakáj vagyok az elnök úrnál. Végre felfogadott. _Lujza elé áll
és meghajol._ Szép nagysád, Casella elnök úr küldött. Épp most érkezett
meg és látni kívánja nagysádot. Azt mondta, azonnal tessék jönni.
Parancsolja.
Lujza _fölkel és indul_.
Márton _inast utánozva, bejelenti_. Misch grófné. _Meghajol és utat
mutat neki Casella felé._
Lujza _felmegy a pódiumra, leül a Casella-baba és Ford közé_. _A baba
vállára hajtja fejét._ Úgye mondtam, hogy búcsú nélkül kellett volna
otthagynom.
_Ebben a pillanatban balról, hátul belép Casella. Lujza nem látja őt._
Lujza _hevesen_. Szó nélkül el kellett volna szökni, már délután, az
első percben!
Casella. Jó estét, Lujza!
Lujza _felugrik, sikolt_.
Misch _felzokog_. Micsoda szégyen!
Casella. Jó estét. Maga az, Lujza?
Lujza. Igen.
Casella. Micsoda ruha van rajta?
Lujza. Nagy estélyi ruha.
Casella. Mi történik itten? _Mártonhoz_. Az ott kicsoda?
Márton. Nem tetszik ismerni?
Casella. Eltakarja az arcát.
Márton. Mert sír. Az Misch úr.
Casella. Misch?
Lujza. Igen.
Casella. Miért sír?
Lujza. Pálinkától.
Casella. Érdekes. Én is azt ittam és én nevetek.
Misch _felnéz rá, sírva_. Azért sírok én, mert te nevetsz.
Casella. Bocsáss meg, ez csak kómikus, amit itt találok. Lujza díszben,
te pedig, az árúházam leendő igazgatója, félmeztelenül, sírva. Ezen ne
nevessek?
Lujza _lejön Misch mellé, símogatja a fejét_. Ne nevessen! Könnyű
magának mirajtunk nevetni.
Casella. De hát micsoda ruha van magán?
Lujza _csak most jut eszébe az egész_. Jézus Mária! A ruhám! _Kirohan
bal-hátul._