Misch. És most nézzék, látják, mit csinál?
Lujza. Vegyél el feleségül! Megbolondulok gyerekért. De mit csináljak? A
kórházban szüljem meg? Rongyokba csavarjam? Lelencházba adjam? Én angol
dadát akarok a gyerekemnek! Két szép angol nurse-t tiszta kemény
fehérben!
Misch. És most tessék! Hallják?
Lujza. Nem rongyok közt, betegen! Láttam egy fehér lakirozott
minta-gyerekszobát, egy áruházban, fehér asztalokkal, üvegszekrényekkel.
Egész éjjel sírtam. Hófehér lakk, fém, üveg, gumi! Porcellántálak,
hőmérők, főzők, csészék, mérlegek, üvegek, kanalak, mint egy szép tiszta
konyha. Egy kis szanatórium! Minden darabra emlékszem. A falakon
meseképek. Fehér bölcső! És az a jó tejszag, amint forranak a tejek!
Misch. Hallják? Hát tudom én ezt adni?
Lujza _a Ford-babához_. És te tisztelni fogsz, mert én tisztességes anya
leszek és nekünk adod a házaidat és a gyáraidat és minden gyerek kap egy
hajót és egy kapitányt és én minden gyerek után szebb és szerelmesebb
leszek!
Misch. Nem!!
Lujza _sikoltozva, sírva, nevetve, kiáltozva_. És az anyám nagymama lesz
és kap egy kis házat és a nagypapa egy bundát és nekem megveszed egész
Kaliforniát és minden a mienk lesz, egész Amerika és még álmomban se
fognak eszembe jutni a szegény kereskedősegédek az ő ijedtségükkel, hogy
teherben vagyok-e, vagy nem!
Misch _feláll, felordít_. Nem bírom! Belehalok!
Lujza _túlkiáltja_. Nem halsz bele!
Misch _kiáltozva_. Nem játszom tovább! _Felugrik._ Hölgyeim, én nem
vagyok nagyvilági gavallér én nem vagyok gróf, csak Misch vagyok, egy
rongyos vénülő kereskedősegéd! Neki van igaza! Én önző vagyok, csaló
vagyok, szamár vagyok! Nem vagyok gróf Misch! Gróf Szamár vagyok, gróf
Mózes vagyok! _Zokogva dobálja le magáról a frakkot, a mellényt, a
nyakkendőt._ Ez nem az enyém, ez se az enyém, ezt mind loptam, ez nem én
vagyok, nem játszom tovább! Én hiába öltem érte! És ő jól tette, hogy
megtagadott. És elhagyott és jól tette. És eldobott és jól tette. És még
meg is büntet, azt is jól teszi. Ne gyilkoljatok nőért! Hát érdemes?
_Felzokogva_. Hát érdemes volna, ha lehetne? Hát nem jobb, hogy nem
lehet?! _Zokogva, ingújjban,_ _leül elől a pódium jobbszélére, eltakarja
az arcát. Csöndesen sír. Lujza lemegy, melléje ül._ Mit akarsz tőlem?
Lujza. Sajnállak, mert így szenvedsz.
Márton _besomfordál balról, odaáll az agyonlőtt Casella-babához, onnan
suttog titokzatosan, tenyeréből tölcsért csinálva_. Távirat! – «Reggel
érkezem, Casella.» _Kezdi a Misch által eldobált ruhába öltöztetni az
agyonlőtt Casella-babát a sarokban._
Misch. Mit csinál? Hagyja békén!
Márton. Miért?