Casella. Bámulok, mint egy ma érkezett idegen. Szolga, hogy hívják
magát?
Márton. Én nem csináltam semmit, könyörgöm.
Casella. Hogy hívják?
Márton. Ács Márton, könyörgöm.
Casella. Ács Márton, mi történik itt?
Márton. Kérem, elnök úr, én egy kicsit részeg vagyok.
Casella. Ne zsenirozza magát, én is részeg vagyok, de én nagyon.
_Felmegy, leül Lujza helyére Ford és a Casella-baba közé. Ugyanolyan
pózba ül, mint a Casella-baba. A Casella-babához._ Ez aztán a
meglepetés. A technika vívmánya. El se kell jönni és szeretik az embert.
_Fordra néz._ Ki ez? Csak nem Ford?
Márton. De igen. A hatszáznégyes smokingban!
Casella. Ujjé! Ennek tartozom százezer dollárral. _Fölkel,
elgondolkozik._ Egy ilyen egyszerű kis munkáslány! Milyen szép tervem
volt! _Ránéz a Casella-babára. Hozzáhajol._ Mi ez? Mi van a
mellényeddel? Micsoda lyukak ezek? És a plasztronod ki van égetve.
Beszélj. Hát miért nem beszélsz? Szolga, hogy hívják magát?
Márton. Ács Márton, könyörgöm.
Casella. Ács Márton, mi történt ezzel a mellénnyel?
Márton. Misch úr revolverrel belelőtt.
Casella. Hogyan? Tényleg?
Misch _feláll_. Tényleg.
Casella _a Casella-babához_. És te még élsz? Hány golyót kaptál? _Nézi_.
Három, négy.
Misch. Én mind a hatot belelőttem.
Casella. Akkor kettő melléje ment. Pech. _Misch-hez._ És mondd, kérlek,
mit vétett ő neked?
Misch. Elcsábította a szeretőmet.
Casella _a Casella-babához_. Te gazember, a távollétemben ilyeneket
csinálsz? _Mischhez_. Azt mondja, egy szó se igaz az egészből. Te
rémeket látsz.
Misch. Nem látok rémeket. Láttam a saját szememmel, mikor a lány a kezét
fogta, szerette, ölelte és te mindezt tűrted, nyugodtan ültél ott,
mintha ez természetes volna.
Casella. De hát mit csináljak, ha fából voltam?
Misch. Most felelj azért amit akkor csináltál.
Casella. De hiszen már lelőttél!
Misch. De meggyógyultál és itt vagy. Szép kis gyilkosság, amely után két
példányban van itt a halott. Ilyen pechem is csak nekem van.
Casella. Ha még egy kicsit konfundálsz, én sem fogom tudni, melyik
vagyok a kettő közül.
Misch. Egy vagy vele. Felelős vagy érte. Ne bujkálj egyikből a másikba.
Mikor csábítod, húsból vagy. Mikor felelősségre vonlak a revolverrel,
fából vagy. Én: én vagyok. De te: nem vagy te. Te a pénzed vagy. Hát nem
mindegy, hogy miből vagy?
Casella. Most igazán magam sem tudom.
Misch. Elöntött a keserűség. És mikor a szeretőm az öledbe akart ülni,
beléd lőttem. Ez történt.
Casella _Fordhoz_. Mondja kérem Ford. Maga ezt csak úgy nézte, hogy itt
agyonlőnek egy embert, aki magának százezer dollárral tartozik? Micsoda
üzletember maga?
Misch. Most már józanabb vagyok. De állom, amit csináltam.
Casella. Mindenesetre józanabb vagy, mint én. _Nézegeti_. Nagyszerű fiú
vagy.
Misch. Milyen kegyetlenül nézel rám. Most szeretnél viszonzásul te
lelőni engem.
Casella. Nem, fiam. _A Casella-babára mutat._ Talán ő. Én nem. _Lejön
hozzá._ Lövöldözni, mikor felszabadulsz és részegen csapong a fantáziád,
gátlás nélkül, ez te vagy. Akarod az én gondolatomat hallani, teljesen
felszabadultan, gátlás nélkül? Én szeretném elővenni a pénztárcámat.
Misch. Miért?
Casella. Hogy ideadd nekem a lányt.
Misch. Megvenni tőlem?
Casella. Igen. Ha te józan vagy, nem mered rámfogni a revolvert. Én meg
nem merem elővenni a pénzt. Mikor ittunk, mind a ketten zsebbe nyulunk.
Te a nadrágzsebedbe. Én a kabátzsebembe. Mennyibe kerül ez a lány?
Misch. Micsoda piszok kérdés.
Casella. Látod, hogy fáj, ha valaki csak úgy… kiéli magát?… Te önző
gyerek! Csak neked szabad vérig sérteni? Te agyonlőttél engem. Te lázadó
vagy. Én kapitalista vagyok. Én így harcolok azért, akit szeretek.
Illetve így harcolnék, ha másfajta ember volnék. És ha te másfajta ember
volnál. És ha ő másfajta ember volna.
Misch _gúnyosan_. Szereted? Szerelem?
Casella. Több. Két szükséglet hatalmas találkozása. Két felhőnél ezt
villámnak hívják. Két embernél még nincs neve. De éppoly világos és
halaszthatatlan mint a villám. Ezt te is felismerted, különben nem öltél
volna meg.
Misch. És te felismerted az én jogaimat, különben nem ajánlottál volna
pénzt.
Casella. Jogai senkinek nincsenek. Csak Istennek vannak jogai. Fájdalmak
vannak, amiket komoly orvosságokkal kell csillapítani.
Misch. Az enyém csillapodni fog orvosság nélkül. Attól, hogy belátom,
neki így jobb. Vidd el ingyen. Ha akarnám, se adhatnám el. Mert már nem
az enyém. Ennyi joggal az Atlanti óceánt is eladhatnám neked.
Casella. Sósvizet nem veszek.
Misch. Kár. Sok könnyet tudnék neked eladni a fölöslegemből. Nincs erőm
ez ellen a világ ellen. Félreállok.
Casella. Tisztességes vagy.
Misch. Az kevés. Több akarok lenni.
Casella. Több, mint tisztességes? A mi pályánkon az: balek.
Misch. Az akarok lenni. Mondok neked valamit. Én fizetek neked, hogy
elvidd.
Casella. Mennyit?
Misch. Nem sokat. Szimbólumnak: egy dollárt. Legyen ezzel fixírozva,
hogy nem te vetted el, hanem én szabadultam tőle. Azért egy dollár, mert
nincs több pénzem.
Casella. Ide vele. Üzlet üzlet. Tanulj tőlem pénzzel bánni, Misch!
_Átveszi tőle a dollárt._ Ezzel mingyárt törlesztek. _Ford ölébe dobja._
– Marad 99, 999!
_Lujza belép saját ruhájában._
Misch. Lujza, én pénzt adtam neki, csakhogy téged elvigyen tőlem. Az ő
kezében volt az én lelkem nyugalma és ő azt eladta nekem egy dollárért.
Olcsón adta. Most még vérzem, de nyugodt vagyok. Én is belepusztultam
volna, ha velem maradsz. Menj vele.
Lujza _egyikről a másikra néz_.
Casella. Ez józan pozitivum, amit mondott. Itt két férfi beszélt
egymással.
Lujza _Mischhez_. Én nem megyek vele. _Mischbe kapaszkodik._ Igaz ez?
_Nincs válasz._ Ne csinálj ebből tréfát. Én veled maradok. _Casellához_.
Kérem, ez mind bolondság volt. Ne nézzen így rám. Én ezt a szegény fiút
szeretem. Nem megyek…
Casella. Annyiszor mondja, hogy respektálnom kell. Rövid ideig tartott a
dicsőség. _Casella-babához._ Na? Most beszélj, te nagy nőhódító. Most
megint terajtad van a sor. Mert én elmegyek. Különben, várj. Nem fogsz
másodszor is bolondot csinálni a távollétemben. Szolga.
Márton. Parancs?
Casella. Hogy hívják?
Márton. Ács Márton, könyörgöm.
Casella. Ács Márton, én haza akarom vinni innen a fejemet. Azonnal
csavarja le arról a nevetséges emberről a fejemet és csomagolja
papirosba.
Márton _a Casella-baba fejéhez nyul_. Ezek a fejek nem járnak le, kezét
csókolom.
Casella. Szeretem, hogy még ilyen szituációban sem vesztem el a fejemet.
Küldje reggel a lakásomra az egészet. _Egyideig nézi Lujzát, aki
görcsösen öleli a dacos, néma Mischt, aztán nagyon halkan mondja._
Viszontlátásra.
_Meghajol és elmegy._
_Szünet._
Misch. Tulajdonképpen… mi volt ez az egész?
Lujza _homlokához nyul_. Bolondság, álom.
Misch. Nem aludtunk. Túlságosan éltünk. Az is álom.
Lujza. Elment.
Misch. Rettenetes volt, ami történt.
Lujza. Fizettél neki, hogy elvigyen.
Misch. Igen.
Lujza _sírva_. De mikor én téged szeretlek. _Ráborul_.
Misch. Mondd szívem… most én kísérjelek el hozzá, vagy magad mégy?
Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Én veled akarok maradni.
Misch. Sírva?
Lujza. Sírva.
Misch. Kit siratsz? Őt vagy engem?
Lujza. Magamat.
Misch. Kit szeretsz? Őt vagy engem?
Lujza. Mit akartok mindig ezzel a kérdéssel, ti ostoba férfiak? Ez a
legbutább kérdés a világon. _Elfordul és a szemét törli._
Misch. Na menj fiam. Én itt maradok. Egy óra mulva már munkába kell
állnom. Már jön ilyenkor a személyzet. Fölmegyek a hatodik emeletre, a
bútorosztályba, ott kiválasztom a legszebb bőrkanapét és arra lefekszem
egy órára. _Eloltja a Riviérát._ Jóéjszakát, Riviéra! _Lujzához,
halkan._ Isten veled. _Jobbra elsiet._
Lujza. Isten veled. _Csak mikor Misch elment, akkor emeli fel lassan a
fejét és néz utána szomorúan._
_Elvira belép balról._
Elvira _csudálkozva_. Lujza!
Lujza _felriad, megfordul_. Ki az? Te vagy? Mit csinálsz itt?
Elvira. Most jöttem. Már nyitás van. De te? _Szétnéz_. Mi volt itt? Te
_már_ itt vagy, vagy _még_ itt vagy? Misch hol van?
Lujza. Te Elvira. Hallgass ide. Ne kérdezz semmit. A Mischnek este
lefekvéskor egy pohár vizet kell az éjjeli szekrényére tenni. Ezt sohse
felejtsd el.
Elvira. Nem értelek. Miért mondod ezt?
Lujza. Ne kérdezd. Figyelj. _Nagyon elfogódottan, gyorsan, halkan._ Ha
az ingeit meghozzák a mosásból, a gombokat mindig át kell nézni, hogy
nem hiányzik-e egy se, mert ez nagyon idegessé teszi.
Elvira. Lujza!
Lujza. Semmi Lujza. Vasárnap tíz óráig hagyd aludni. Hétköznap hatkor
kel. A feketekávét cukor nélkül issza. Vagdalt húst nem eszik.
Paradicsomosat nem eszik. A majonézt szereti. Az ablak éjjel mindig
nyitva legyen, télen-nyáron. Ha nyelésnél karcol a torka, rögtön küldd
orvoshoz, mert a mandulája érzékeny. Csak glicerinszappant vegyél neki,
mert a bőre is érzékeny. Ne hagyd a mostani szobájában lakni, annak
nincs levegője. Menjetek inkább magasabbra, de napos szobába. _Sír_.
Elvira. Lujza!
Lujza _sírva_. Ez az én életem legszomorúbb napja!
Elvira. Hogy irigyellek!
Lujza _zokogva_. Mit szólsz, milyen szerencse! _Összeölelkeznek,
sikongatnak. Elvira zokog, Lujza nevet, majd Elvira nevet és Lujza
zokog._
Lujza. Olyan boldogtalan vagyok! _Könyben ázó hangon._ Vigyázz rá,
kérlek. Ja igaz. Reggelire teát iszik. És vasárnap tíz óráig hagyd
aludni. És ha majd azok a borzasztó napok jönnek, vigasztald.
Elvira. Milyen napok?
Lujza. Amikor elő fogjuk léptetni. Oda lesz a keserűségtől. Légy
mellette ezekben a nehéz órákban. Győzd meg, hogy nem nekem köszönheti.
Most… menj hozzá és maradj mellette. _Veszi a kabátját, kalapját._
Elvira. Hol van?
Lujza. Fölment szegény a bútorosztályba, a hatodikra. De ha lefeküdt, ne
költsd fel addig, amíg nem muszáj. Menj… _Már a baloldali liftnél áll._
Isten veled, Elvira!
Elvira _a jobboldali liftnél_. Isten veled, Lujza.
_Egyszerre szállnak be: Lujza a baloldali liftbe, Elvira a jobboldaliba.
A két lift egyszerre indul: Lujzáé le, Elviráé föl._