Misch. Menj el tőle. Gyerünk tovább. A mienk az élet! Ugorj a
kapcsolóhoz. Világítás! Napsugár! Riviéra!
_Márton bekapcsolja a villanyt. A Riviéra fölragyog. Tündöklő
napfényben, dús színekben fürdő csodakép. A színpad egyéb részei
sötétek. Csak a Riviéra ragyog._
_Lujza megjelenik a sötét hátsó balsarokban. A csillogó estélyi ruha van
rajta. Gyerekes, részeg, boldog, bolond. Sikoltozik._
Lujza. Hol vagy? Nézz rám. Te bátor, gyilkos gróf! Nézd, milyen szép
vagyok! Menekülünk?
Misch _érte megy_. Siess! Mehetünk?
Lujza. Igen. Most mindjárt?
Misch. Rögtön. Csak ezt a kortyot még. Nagy utazás előtt. _Iszik_. És
most bátorság. Ne félj.
Lujza. Nem félek. Repülök. Édes, édes, elegáns vad gyilkos! Hova
megyünk?
Misch _balelőre húzta, ott összekuporodva állnak egymás mellett. Lujza
félve bújik hozzá. Onnan a sötétből mutatja neki a ragyogó képet._ Oda.
Nézd. Ez az. Szép?
Lujza. Csuda! Csuda!
Misch. Gyere… élni!
Márton, _aki eddig a balpultnál, a tolókocsinál állt, most nesztelenül,
szinte alájuk tolja a kocsit_. Tessék beszállni. Mindjárt indul az
expresszvonat.
Misch. Gyere gyorsan. Majdnem lekéstünk az expresszről. _Besegíti
Lujzát, ő is beül. Szemben ülnek egymással, Misch ül a menet irányában._
Márton _e közben, magában_. Mozdony vizet vesz fel. _Iszik, kikiált._
Pécel, Tatatóváros, Párizs, London, Riviéra, beszállni! Indulás!
_Fütyül. S, s, s, s, s, s! A vonat hangját utánozva elkezdi lassan tolni
a kocsit. A vonat útja: lassan át a színpad balszéléről elől a
jobbszélre. Az egész utazás alatt Márton csöndesen sustorogva utánozza a
vonatot, mint a gyerekek: S, s, s, s, s, s. Ezalatt Lujza és Misch vígan
társalognak, naivul utánozva az úgynevezett «utazóközönséget»_.
Misch. Isteni vidék. Most jövünk a hegyek közé. Látod az Alpeseket?
Lujza. Látom. Hó! Hó! Hó van a tetejükön. Az ott a Mont Blanc.
Misch. Tornyok! Tornyok! Látod? Az Párizs. Látod?
Lujza. Látom. Ah, Párizs! Milyen gyorsan robogunk.
Misch. Na hallod? Expresszen?
Lujza. Adtál a kalauznak borravalót?
Misch. Még nem. Fogja, itt van egy millió. _Pénzt nyujt hátra
Mártonnak._
Lujza. Megérdemli, mert külön fülkét adott. Jaj de boldog vagyok!
Márton _cédulát ragaszt a ládára_. Foglalt szakasz!
Misch. Az a nagy köd ottan, az London.
Lujza. Arra is megyünk?
Misch. Hogyne. Az expressz mindent érint. Nézd a szép mezőket. A vetés
jól áll.
Lujza. Hídon miért nem megyünk át?
Misch. Most megyünk át sok hídon. Erdők. Kertek. Nézd, vízesés.
Lujza. Gyönyörű villák. Ez már Olaszország.
Misch. Úgy van. Olajfák jobbról. Narancserdő balról.
Márton _a jobbszélre érve fütyül_. Ablakot becsukni! Alagút! _Kitolja
őket a színpadról. Kívülről hallani a sustorgást. Már jönnek is be
hátul, vissza a színpadra._
Lujza. Már látom a tengert.
Misch. Ott van. Most bukkan elő. Nézd, hogy süt a nap. Milyen finom
publikum sütkérezik a parton. Készülj fiam, mindjárt megérkezünk.
Lujza. A poggyász? A vám?
Misch. Ne törődj vele. Az inasom elintézi. A titkárom is.
Márton _a kirakat elé kanyarodik a kocsival_. Riviéra! Kiszállni!
Misch. Csakhogy itt vagyunk. _Kiszállnak._ Gyere fiam és most légy
nagyon előkelő. _Mártonhoz_. A poggyászt a Hotel de Milliónba!
Márton _ételt, italt tesz a kocsiba és jobbra kitolja_. Étkezőkocsi!
Tolatás, harmadik vágány!
_Kiszalad a kocsival jobbra._
Misch _bátran lép fel a pódiumra, a babák közé. Bemutatkozik, Ford
felé._ Nevem gróf Misch, kalandor. Hölgy, aki itt áll, metreszem. Hölgy
neve Mercedes. Carmen Mercedes. Nem Lujza. Még nem grófné. Családom
egyelőre ellenzi. De elveszem. Hölgy vágyódik önök közé. Isznak egy
snapszot? Nem. Aha. Önök kokaint és morfiumot szoktak. Pincér, egy liter
kokaint az előkelő társaságnak. Én fizetem. Ülj le Mercedes és rendelj,
amit akarsz. _Mintha egy pincérhez beszélne._ Milyen kaviárjuk van?
Beluga vagy Malossol? Mindegy. Hozzák mind a kettőt. Keverve. És egy…
kettő… három… négy… öt adag majonézt. Hölgyeim és uraim, én érdekes
ember vagyok. Rólam a lapok írnak. Úriemberek közt megmondhatom, bízom
diszkréciójukban. Én öltem meg a híres Casellát. _Fordhoz_. Nemde Ford,
Amerikából? Nevem gróf Misch. Ön nem nyujt nekem kezet? Az esküdtszék
fel fog menteni. De ezért a sértésért segédeim felkeresik még ma este a
kaszinóban. _Hátat fordít neki._
Lujza _leül Ford mellé_.
Misch _középen áll Ford és az orosz nő közt_. _Orosz nőhöz._ Nemde
Woronzieff hercegnő? Találkoztunk az angol tengernagy ebédjén, őfelsége
hajóján. Megkaptam illatos levelét. _Lujzához_. Mi az? Te oda ülsz,
ahhoz, aki engem megsértett?
Lujza _Fordhoz_. Köszönöm a bókot, Mister Ford. Öntől jól esett.
Misch. Mi az? Nem is felelsz?
Lujza. Hagyja, Mister Ford, ne törődjék vele, ő ideges, amint valakihez
egy szót szólok.
Misch. Ez az összetartás? Már az ellenségemmel flörtölsz? Mert gazdag?
_Orosz nőhöz._ De kérem, de kérem, várjon, Tatjana Szemjonova, ne legyen
türelmetlen.
Lujza. Köszönöm kérdését, még nem voltam Amerikában. A papám nem ér rá
elkísérni.
Misch. Már társalogsz is vele?
Lujza _Fordhoz_. A papám lapkiadó. Harminc lapja van.
Misch _babához_. Nem vagyok féltékeny hercegnő. De vigyáznom kell rá,
mert feleségül akarom venni.
Lujza. Ő hazudik, mert ő féltékeny. De nagyon könnyű megszabadulni tőle.
Atyám híres kecskevadász. Mikor száll hajóra Mister?
Misch. Nyugtalannak látszom? Igazuk van hölgyeim. Ez azért van, mert
szenvedek, Mercedes miatt. _Leül a két baba közé._
Lujza. Nem élet ez itt nekem. Ford úr tovább visz engem innen. A Riviera
monoton. Nem találja hercegnő? Mindig csak tenger és nap, kártya és
ékszer.
Misch. Máris meguntad? Fizetni!
Lujza. Ő elvisz engem Egyiptomba, ott neki pyramisai és tevéi vannak!
Jöjjön velünk Jeritza asszony. Onnan Japánba megyünk. Ön énekelni fog
nekünk a hajón.