Lujza _felsikolt_. Nem megyek!
Misch. Na megállj! _Odaugrik_. Akkor máskép beszélünk!
Lujza _felsikolt és elugrik a babától_. Bolond!
Misch _a Casella-babához_. Ha ő nem megy… hát menjen ön a szeretőm
mellől. Takarodjék, rabló! Nem megy? _Mártonhoz, aki a karjába
kapaszkodik._ Hagyjon békén! _Ellöki_. Utoljára mondom: takarodjék! Nem?
Hidegen nézel rám? Nem félsz? Hát megállj, betyár, most végre megmondom
a szemedbe. Most nem hajlongok, most nem dadogok, most nem félek,
megmondom ki vagy. Gazember vagy. Rabló vagy. Tolvaj vagy. Orgazda vagy.
Megcsaltál engem is. Megloptál. Utállak, gyűlöllek, megvetlek, soha nem
szerettelek, mindig undorodtam tőled, te betyár, te haramia, te bandita.
– Nem sértődöl meg? Nem ugrasz fel? Nem ütsz meg? Ülsz és röhögsz? Hát
most hallgass ide. Mindjárt nem fogsz röhögni. Te gazember és ti mind.
Meghívod a lányt vacsorára. De előbb elvégezteted velem, szegény
rabszolgával, a nehéz munkát. Egy ilyen lányt a milliók közül
kiválasztani. Kimosdatni, kitanítani. És elvenni az ártatlanságát. Te
már készen kapod, fix und fertig, kikeresve, kifürösztve, mint nyugodt
ringyót, akinek már fel vannak szárítva a könnyei. Én már leszoktattam a
szüleit arról, hogy este hazavárják, de a pofonokat én vettem fel az
apjától és az anyja engem akart megölni. Én már kikészítettem. Neked már
nem kötelességed feleségül venni, ha gyereket kap tőled. Mindig csak a
te dolgodat könnyítem, mindenütt a te utadat simítom, mert mindent, ami
nehéz volt és piszkos volt, elkínlódtam helyetted én! Te csak jössz,
elegánsan mosolyogva, készen veszed és viszed. Azt hiszed? Nem gazember.
Most az egyszer emberedre találtál. Velem most leszámolsz! _Előrántja a
revolverét._
Lujza _felsikolt_. Mit csinálsz?
Misch. Hallgass! Itt most ítélet van és kivégzés. Nesze gazember! _A
revolver összes töltéseit rásüti a babára._
Lujza _sikoltozik_.
Márton _rémülten_. Szent Isten, Misch úr! Az istenért!
Misch. Ne jajgasson! _Lujzához_. Egy szót se halljak. Most megtettem.
Pálinkát! _Iszik. A babához lép._ Ha megmozdultok, meghaltok! _A
babához, lihegve az izgalomtól._ Most pedig… ide a pénzedet! _Kiveszi a
baba zsebéből a piros pénztárcát._ Ha elárultok, meghaltok! _A babához
hajol._ Élsz még? Meghaltál? Nem mozdulsz? Gazember. Ide a frakkodat!
_Lerántja róla a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt. A maga kabátját
eldobja. Magára ölti sorban a nyakkendőt, a mellényt, a frakkot. E
közben:_ Most megtettem. Megöltelek és kiraboltalak. Hát ha kell
világszenzáció, most itt van. A nagy Casellát megöltem és kiraboltam!
Jöhetnek a cikkek a lapokban.! Na látod, hogy van erőm. _Két munkáshoz,
aki jobbról bejött a lövés zajára._ Mit akartok? Ne mozduljatok, mert
meghaltok! _Rájuk fogja a revolvert._
Márton. Szent Isten, milyen botrány! _A két munkáshoz megy, csitítja
őket, némán magyarázza nekik, hogy Misch részeg._
_A két munkás ijedten nézi Mischt._
Lujza. Mit csináltál? Mit csinálsz?
Misch. Mit csinálok? Kiélem magamat. Én, Misch, kiélem magamat. Én,
kutya, emberré változom. Én, gyáva, nekibátorodom. Ne bámulj. Igyál!
Ezen a világon én már csak így szerezhetek pénzt és frakkot. Most
énvelem jössz el a Riviérára, még pedig azonnal! Ne reszkess! Igyál!
Isten veled, áruház! Egy-kettő! _A munkásokhoz._ Ne bámuljatok. Igyatok!
Vége a szolgaságnak! Most következem én, Misch, újjászületve, frakkban
és vadul! Most lesz nap, levegő, tenger, kéjgyönyör, hangverseny és
majonéz. Most jön gróf Monte Christo, aki azért lett gazdag, hogy
megbüntethesse a rosszakat és megjutalmazhassa a jókat! Most lesz élet,
amennyi csak kell. Előkelő társaság, szellemi beszélgetés és meleg étel.
Mert ahhoz enni kell, hogy az ember a szívét és az agyát jóra
használhassa. Éhesen csak haragudni lehet! De most nem haragszunk többé
senkire! Mindenkit szeretünk! Megyünk! Megyünk! Hotel de Million, Hotel
de Milliárd! Megszállunk álnév alatt… A gyilkos és a szeretője… álnév
alatt, frakkban… gróf Fontainebleau, herceg Marseillaise, báró
Franciaország! _Lujzához, aki sír._ Ne sírj! Mit bámultok? Ha elárultok,
meghaltok! Ne sírj. Gyere! Menekülj velem! _Megragadja a karját._
Meneküljünk!
Lujza _könnyek közt, részegen_. Hova… édesem?
Misch. Ahová vágyódtál. Most én viszlek el. Riviera!
Lujza. Igazán?
Misch. Igazán.
Lujza. Mikor?
Misch. Most! Azonnal! Az első vonattal!
Lujza. De így menjek… mint egy koldus?
Misch. Dehogy! Ne törődj semmivel! _A jobb pulthoz ugrik, az estélyi
ruhák közt válogat, összevissza dobálva őket._ Vége a szegénységnek!
Most jön a szabad élet, kaland és fényűzés! Majd én megmutatom neked.
Éljen a Népszövetség! Ó te részeg szép szabadság! Öltözz aranyba és
selyembe! Vedd ezt fel! Vagy ezt! Itt a 4867-es! Meg a 8684-es! Amelyik
jobban tetszik. _Rengeteg fényes ruhát dob oda neki, keresztül a
színpadon._ Vedd fel mind a kettőt! Vegyél fel százat!
Lujza _részegen, sikoltozva, nevetve_. Crèpe Marocain… az új modell! Az
enyém?
Misch. A tied! Mind a tied!
Márton. Szentséges Úristen, mi lesz itt!
Lujza _kapkodva válogat_. Ez a virágos! Nem, ez az aranyszalagos! Vagy
ez a csipke! Hímzés! Nem! De igen! Jaj! Hazamenjek? Hova vigyem? Hol
vegyem fel?
Misch. Ne menj el. Ne józanodj ki. Igyál! Itt vedd fel.
Lujza. Ezt a csipkéset! Hol?
Misch. Ott a sarokban. Rögtön! Mozogj, rohanj! Siess! Egykettő!
Lujza _miközben egy ruhával balrahátul kiszalad, sikoltozik és nevet_.
Ezt? A csipkéset? _Visszaugrik_. Azt a prémeset? _Eldob egyet, másikat
vesz fel a földről._ Nem. Mégis a csipkéset! Ezt az arannyal? Nem. A
csipkéset! Te édes élet, ti drága szép kedves ruhák! _Kirohan bal
hátul._
Misch. Siess! Gyerünk! Mielőtt rájön a rendőrség!
Márton. De Misch úr, mi lesz ebből?
Misch. Hallgass, vagy meghalsz.
Márton. Misch úr, ebből olyan botrány lesz, amilyen még nem volt.
Misch. Ne beszélj. Ha félsz, igyál. _Balelőre megy._ És most gyorsan,
előre, hamar! Mielőtt az én angyalom felöltözik. Kész legyen!
_Kommandirozva_. Kirakat!
Márton _a két munkással vadul nekiugrik a Riviéra-díszleteknek_.
Misch. Fogd meg! Ne sajnáld! Egykettő! Riviéra… előre!
Márton _a két munkással gyorsan berendezi a Riviéra-kirakatot_.
Misch _ezalatt kommandirozza őket_. Háttér! Ég, felhő nélkül. Napsugár.
Oldalfalak. Fák, bokrok, virágok. Kék tenger. Édes hullámok. Kis fehér
vitorlák messze a kékségben. Tájkép. Pálma. Virág, virág! Márványkorlát.
Napsugár! A korláthoz a két álló alakot! Te szép Jeritza, te
csudacsalogány! És az elegáns gentleman, amint beszélget vele. Azt
mondja neki: «Ott voltam tegnap a Metropoliténben… isteni művésznő, ön
szebben énekelt, mint valaha. Legyen szerencsém felhőkarcolómban,
tízszer egymásután vacsorára!» _A két álló baba a helyén van._ Tovább!
Az ülőket. Úgy, sorba. Szép orosz hercegnő, Tatjana Szemjonova,
Woronzieff princessz! Oda melléje Ford, az autókirály. Percenként száz
autót köp ki a gyára kapuja! Tovább! Madame La Comtesse de la Gyönyörű!
A szélére. Tovább! A távolban angol hadihajók. Díszebéd a tengernagynál.
Nézd csak Rockefeller, állj oda bátran, te ráérsz bámulni, hiszen
óránként egy milliárd dollár a jövedelmed. Virágokat elébük! Napsugár!
Muzsika! Muzsika! Zenekar a hullámokon! _Mártonhoz, aki a
Casella-babához futott._ Mit akarsz?
Márton. Ezt hova tegyük?
Misch. Ott hagyd! Hozzá ne nyulj! Az halott. Brr! Ereszd el.