Lujza. Följebb. _Iszik_.
Márton _pohárral odalép_. Hadd röpülök én is az uraságokkal! _Koccint
velük._ _Aztán a babák közé sétál._
Misch. Egészen föl, a csillagokig! _Iszik_. Így búcsúzom tőled!
Lujza. Nem búcsú! Nem tűröm, hogy ezt mondd!
Misch. Pedig az. Búcsúvacsora. Már kétszer találtam könnyet a szememben.
Most megint homályosan látok.
Márton. Sokat tetszenek szórakozni. Mi lesz a munkával? Már hajnalodik,
csináljuk meg a kirakatot, mindjárt reggel lesz.
Misch. Mit akar? Átöltöztettük a társaságot, ez volt a legnehezebb. A
többi már játék. Miért nem iszik? _Tölt neki._
Márton. Iszom én. Miattam ne tessék aggódni. Én nyugodtan iszom, nekem
az nem ünnep, mint a Misch úrnak. _Iszik_. A szép nagysád egészségére!
Én szegény rabszolga.
Misch. Mi mind a ketten rabszolgák vagyunk, Márton. Csak én szebb vagyok
mint maga.
Márton. Arról lehetne vitatkozni.
Misch. De azért kutyák vagyunk mind a ketten. Maga kuvasz és én
selyempincsi. Aki dolgozik, az kutya.
Márton. Akinek pénze van, az ember.
Lujza. Szocialisták. Ezt nem szeretem.
Márton. A szép nagysád is munkás.
Lujza. Én nem vagyok szocialista. Engem már híttak sokszor a szervezők.
Amíg csinos és fiatal vagyok, kapitalista vagyok. Ha majd öreg és csúnya
leszek, be hagyom szervezni magamat.
Márton. Hogy szabad így beszélni?
Lujza. Ha abbahagyod ezt a búcsúzást.
Misch. Nem csókolsz meg?
Lujza. Dehogy nem.
_Nagy csók._
Misch _a csók után elmegy a babák előtt, egészen a sor jobb-végéig_.
Lujza _leül a pult elé_. Olyan könnyű vagyok, mint a toll. Olyan édes
vagyok belül, mint a cukor. O te kedves muzsika! _Kiáltva, Mischhez._ Ne
menj el tőlem!
Misch _a jobbszélső babánál_. Meg kell nézni, hogy rendben vannak-e
mind.
Márton _a Casella-babát székestől felemeli és Lujza mellé ülteti_.
Misch. Miért viszi azt el onnan?
Márton. Elnök úr ide ül. A szép nagysádhoz, akit szeret. _Vigyorogva áll
a baba mögé._
Misch. Vén kerítő! Mit csinál? Vigye rögtön vissza.
Márton _meg akarja fogni a babát_.
Lujza. Nem viszi. Itt marad. _Megfogja a baba kezét._ Jó estét, kedves
elnök úr.
Misch _Mártonhoz_. Inkább erre vigyázzon. Nézze, mit csinált itt. A
méltóságos asszonynak ráncos a harisnyája. Micsoda dolog ez? Így nem
ülhet be a kirakatba. _Eléje térdel, igazítja._ Ennek feszülni kell.
Hallja, állítsa el azt a grammofont, mert megölöm.
_Márton balhátul kimegy. A grammofon elhallgat. Márton visszajön.
Ezalatt_
Lujza _Casella-babához_. Elnök úr, mint látom, még nem táncolt az
operabálon. Olyan síma minden rajta.
Misch _nőbabához_. Méltóságos asszony meg fog bocsátani, ha a térde fölé
merészkedem nyúlni. _Megteszi_. De így nem ülhet a kirakatba.
Lujza. Elnök úrnak gratulálok a szép új frakkjához. _Nevet_.
Misch _feláll_. És a vállát kérem szabadabban. Több meztelenség.
_Igazítja_. Ne felejtse el, hogy a kirakat tengeri fürdőt fog ábrázolni.
Ön hódítani megy oda, mert ön erkölcstelen és nem munkával keresi a
kenyerét, mint én, hanem a testével.
Lujza _hangosan nevet_.
Misch. Ne nevess. Sírjál!
Lujza. Nem sírok. Gyönyörűen érzem magamat. _Casella-baba kezét fogja._
Miért sírjak? _A Casella-baba vállára hajtja a fejét._
Misch. Mert boldogtalanná tettél engem. Ne hajtsd a fejedet a vállára,
ne vágyódjál úgy utána, úgyis megkapod, úgyis már az övé vagy.
Lujza. Hagyj békén, mit akarsz?
Misch. Ne kacérkodjál vele.
Lujza. Bolond vagy. _Nevet_. Nehéz a fejem. Most az életről álmodom. Te
Misch! Én nem leszek öreg asszony. Nekem még csak két-három évem van.
_Suttogva a babához._ Vigyél el innen.
Misch _Mártonhoz_. Látja? Hát nem kell összetörni őket?
Márton. Mit érünk vele?
Lujza _a Casella-babához húzódik_. Ne engedj. Ez vissza akar húzni a
pincébe. A napot akarom! Nekem tüdőcsúcshurutom van! Én levegőt akarok,
virágot akarok!
Misch. Csak beszélj! Ki vele, végre! Hát nem szeretsz! Vele mégy!
Lujza _Casella-babához_. Én megmondom neked az igazat, én téged nem is
szeretlek, nem, nem… tényleg… én azt a másikat szeretem, azt a szegény
fiút. Nem tehetek róla. Vigyél el innen! Ments meg! Bundát a papámnak!
Engem taníttass! Zongorázni akarok! Angolul akarok tanulni. Művelt
akarok lenni. Mutasd meg, hogy kell enni, hol kell lakni.
Misch. Hol kell lakni? Hotel de Paris, Hotel de Bakkara, Hotel de
Napsugár, Palace de Homard, Hotel de Majonéz, Hotel de Millión!
Lujza. Nem tudja! Honnan tudná szegény! Honnan?!
Misch _egy babához_. Te! Mondd meg annak a tolvaj bankárnak, hogy mondja
meg annak a szegény megszédült lánynak, hogy én ezt prospektusokból
tudom, étlapokból, hirdetésekből tudom, plakátból, újságból,
szegénységből, gyűlöletből, irigységből és vágyakozásból tudom, tehát
jobban tudom, mint az orléansi herceg, mert az csak unalomból tudja.
Mondd meg neki, te gazdag gazember, hogy én rongyos vagyok, de én tudom
jobban… Én tudom a legjobban!
Lujza _Casella-babához, diadallal_. Te nem vagy rongyos! Neked csuda a
frakkod. Most játszom babával! Gyerekkoromban úgysem volt! Jaj de szép
baba! Jaj de jó baba!
Misch. Elég!
Lujza _kiáltva_. Nem elég!
Misch _hozzáugrik_. Nem tűröm!
Lujza. Nincs jogod. Semmi jogod.
Misch. Nem tűröm. Menj el tőle!
Lujza. Ez részeg! _Részegen, kiabálva._ Semmi közöd hozzám! Féltékeny
vagy? Mit akarsz? Magad mondtad, hogy ez így lesz. Te mondtad, hogy nem
tudod megakadályozni. Te mondtad, hogy nincs erőd.
Misch. Nincs erőm? Most részeg vagyok, most van erőm. Mindenhez van
erőm! Takarodj mellőle!
Lujza. Nem megyek. Ez nem ember. Ez baba. Te szamár!