Misch. Elrabolta.
Lujza… a bankkal együtt megkapta és ma volt itt először körülnézni, mert
óriási tervei vannak, háromszor ekkorára akarja megnagyobbítani…
Misch. Szóval, te azt mondtad: Ez a pár kesztyű kettő negyven.
Lujza. Nem. Három hatvan. És ő nagyon kedves volt hozzám.
Misch. Te tudtad, hogy kicsoda?
Lujza. Mindenki rögtön megismerte. Ezekről a viaszkszobrokról. Minden
emeleten van egy ilyen képe.
Misch. És kedves volt hozzád.
Lujza. Nagyon.
Misch. Mert biztosan mosolyogtál rá.
Lujza. Csak nem árulok sírva kesztyűt.
Misch. Ebben igazad van. Még koporsót is mosolyogva kell árulni. Szóval
ma este vele vacsorázol.
Lujza. Nem. Csak ha te is jössz.
Misch _bámulva_. Hogyan, ha én is jövök?
Lujza. Mert úgy hívott meg, hogy hárman.
Misch. Mi az? Hát tényleg meghítt?
Lujza. Mondom, hogy veled együtt. De nem hagysz kibeszélni, olyan ideges
vagy, még ilyen nem is voltál.
Misch _keserűen vigyorogva_. Mi ez? Kitaláltam? Viccből mondtam és igaz
volt? Mi ez, próféta vagyok? Mit szólsz! Meg kell őrülni ebbe. És még
mered mondani, hogy nem tett piszkos ajánlatot? Mit mondtam: már el is
fogadtad, már kész a pakli, már én is benne vagyok, kegyelemből, – «Hadd
jöjjön ő is!» – már ki vagyok röhögve, már meg vagyok csalva. Ez gyorsan
ment. Hány óra?
Lujza. Fél nyolc.
Misch. Fél hétkor jött. Gyors munka. Hallatlan. Próféta vagyok.
Pszichológus vagyok. Marha vagyok. Egy óra óta marha vagyok.
Lujza. Kérlek, bevallom, az első pár szava nekem se tetszett. Rám
nézett, kérdezte, mióta vagyok itt, hogy’ hívnak és tudom-e, hogy ő
kicsoda. Aztán azt mondta, hogy menjek vele ma vacsorázni.
Misch. Rögtön.
Lujza. Rögtön. Tényleg, akkor olyan vad szikra jött a szeméből.
Misch. Vad szikra!
Lujza. Ez nem is tetszett nekem. Rögtön azt mondtam neki, bizonyos
éllel: «Én minden este Misch Ferdinánddal vacsorázom, akit Ön nagyon jól
ismer».
Misch. Bizonyos éllel mondtad.
Lujza. Igen. Bizonyos éllel.
Misch. Igazán köszönöm. És ezt persze ott mindenki hallotta.
Lujza. Senki se hallotta.
Misch. De már mindenki tudja.
Lujza. Érdekes. Igazad van. Már tudja mindenki.
Misch. Honnan?
Lujza. Sejtelmem sincs.
Misch. Rettenetes. Ő persze nem emlékezett rám.
Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Felkiáltott! Direkt felkiáltott, a
legnagyobb örömmel. Azt mondja: «Milyen Misch? Csak nem az én Misch
barátom, csak nem az én drága, kedves, elveszett Misch barátom?» –
Mondom: «De igen, az» – mondom – «ő gyakran említette, hogy Önök együtt
kezdték». Azt mondja erre: «Nahát, ez véletlen szerencse» – meg tudom is
én: milyen boldogság és nahát a kedves Misch, a drága Misch!
Misch. Megható, mennyire erőlködöl, hogy ő szimpatikus legyen nekem.
Pedig jól tudod, hogy haragban váltunk el, a miatt a disznóság miatt,
amit velem csinált. Akkor még nem bankokat fosztott ki, hanem tőlem
rabolt el egy kis összeget. Megcsalt. A drága Mischt megcsalta egy kis
közös üzletben. A drága Mischt!
Lujza. Azt sohse mondtad, hogy megcsalt.
Misch. Jogilag neki volt igaza. De arcbőr szempontjából nem volt igaza.
Neki jogilag mindig igaza van, mert a törvény ezeknek az uraknak való.
Akkor is azt mondta, hogy: «drága Misch». Hát még mit mondott?
Lujza. Hogy miért nem jelentkeztél nála.
Misch. Nem nevettél a szemébe?
Lujza. Nem.
Misch. Rosszul tetted. Én szegény vagyok, de önérzetes vagyok. Ha valami
kell neki, pont olyan messze lakom tőle, mint ő éntőlem. Jöjjön hozzám.
Lujza. Hát azt csinálja.
Misch. Hogyhogy.
Lujza. Úgy, hogy idejön hozzád.
Misch. Ide? Mikor?
Lujza. Pont nyolckor. Azt akarja, hogy hárman vacsorázzunk együtt. Én
rögtön mondtam neki, hogy te nem fogsz jönni, mert te önfejű vagy. Hát
most idejön, meghív személyesen.
Misch. Mik sülnek itt ki rohamosan? Na hamar! Mi van még? Essünk túl
rajta!
Lujza. Semmi. Kérlek, én nem mentem vele egyedül, mert tudom, te milyen
vagy, mondtam is neki: ha én elmennék valakivel vacsorázni, te mindjárt
azt mondanád, hogy vacsorázni mentem valakivel.
Misch. Nagyszerű! Téglák esnek a fejemre! Nagy kövek esnek a fejemre!
Egyik a másik után. Ma délután fél hétkor még semmi bajom nem volt. És
most téglák és emeletek, egész áruházak esnek a fejemre!
Lujza. Most miért dühöngsz?
Misch. Mert azt kellett volna mondanod, hogy ide hiába jön, én szóba se
állok vele, mert utálom.
Lujza. Mondd meg neki magad. Én örültem, hogy téged látni akar. Biztos,
hogy előléptet. Úgy örültem neki, már szinte láttam, milyen karriért
csinálsz.
Misch. A te testeden keresztül.
Lujza. Ugyan! Egy régi pajtás!
Misch. Kikérem magamnak, én azt sohse mondtam neked. Én ezen a hangon
nem beszéltem róla.
Lujza. Most egyszerre úgy távolítod magadtól.
Misch. Mert te feltűnően közelíteni akarod hozzám. Mit gondolsz, te
liba, mit akar? Meg akar venni tőlem. Hát én nem adok el nőt. Szegény
ember vagyok, de még mindig csak vettem nőt. Vigyen el erőszakkal, ha
tud.
Lujza. De hát ki mondja, hogy el akar vinni? Mit idegeskedel? Mit húzod
fel magadat? Sejtelmem se volt, hogy ez így fel fog izgatni. Hát
egyszerűen, ha nincsen kedved, megmondod, hogy nem megyünk. Én meg itt
maradok veled. Majd eszünk itt hideget és én segítek neked. Jó?
Misch. Jó.
Lujza. Nem örülsz?
Misch Nem.
Lujza Miért?
Misch. Mert ez most már nem normális együttlét. Ez már áldozat. A nagy
Casella hívta a szegény kisasszonyt meleget enni. A kisasszony mélyet
sóhajt és hideget eszik a kis kereskedősegéddel. Egy elmulasztott
alkalom, amiért húsz évig fogsz sírni.
Lujza. De mikor én szívesebben eszem veled hideget, mint vele meleget.
Misch. Ez igaz volt tegnap. Te engem el fogsz hagyni miatta.
Lujza. Nem.
Misch. És ez lesz még a jobbik eset. De te nem vagy olyan kegyetlen,
hogy ilyen becsületes légy. Te lágyszívű vagy: te meg fogsz vele csalni
engem.
Lujza. De miért mégy mindjárt ilyen messzire? Mindjárt úgy elszalad az
eszed!
Misch. Várj csak szépen. Máris ideges vagyok, de ez egyre rosszabb lesz.
Mert ma ez még csak a kezdet volt ott a kesztyűknél. Majd most jön a
folytatás.
Lujza. Nem is lehet folytatás. Holnap elutazik. Na látod.
Misch. Mi az, már ezt is tudod? Hova utazik?
Lujza. A Riviérára.
Misch. Ő mondta?
Lujza. Igen. Holnap utazik.
Misch. És téged hivott.
Lujza. Ugyan eregy avval a sok kitalálással. Ezt nem találtad ki. Csak
annyit mondott, hogy ő utazik. Egyedül. Mert nincs senkije.
Misch. És sóhajtott.
Lujza. Várj csak. Igen. De még mielőtt téged említettelek.
Misch. És mit gondolsz, miért mondta és miért sóhajtott? Hogy te is menj
vele.
Lujza. Az lehet.
Misch. Na látod.
Lujza. Tényleg. Most, hogy mondod… Tényleg lehet. Mégis csak okos fiú
vagy te.
Misch. Nagyon okos vagyok. Most meghívtalak a Riviérára neki.