_Nagy világvárosi áruház magas emeletének részlete. Balról és jobbról
üvegszekrények határolják a színpadot. A szekrények előtt egy-egy
keskeny pultasztal húzódik előlről hátrafelé. A színpad közepén, hátával
a háttérfalnak támaszkodva, hatalmas kirakat-üvegszekrény, melynek
üvegablakai most hiányoznak. A kirakat szalónt ábrázol. Előkelő
viaszbaba-társaság látható benne. Elől ül két úr és két hölgy, hátul áll
egy úr és egy hölgy. Az egyik ülő és az álló férfi amerikaias külsejű
gavallér. A harmadik férfi a később szereplő Casella hű mása. Az álló
hölgy magas, karcsú, szőke, a két ülő hölgy két tetszésszerinti szép
asszony. A hölgyeken kalap és elegáns délutáni látogatóruha. Az urakon
délutáni ruha: zsakett, fekete zakó. Minden ruhán tábla,_ _valami
szöveggel. Az üvegszekrény pódiumon áll. Díszes szalónbútor van benne.
Hátterét dús szövetek adják. Falikarok, csillár. A háttérfalon az
üvegszekrénytől jobbra és balra egy-egy liftajtó. Nehány szék a pultok
körül._
_A kirakat homályban van._
_Zárás után, este._
_Mikor a függöny felgördül, Misch egyedül van a színpadon. Az egyik
pultnál ül és újságot olvas. Misch 35 éves, csinos, komoly
kereskedősegéd, elég jól öltözött, ápolt. A nők szeretik. A főnökei
szeretik, mert a nők szeretik. Nagy multja van itt az áruházban:
elárusító-kisasszonyok, kisebb igényű vásárló hölgyek. De már
idegeskedik egy kicsit, mert az évek mulnak. És szegény. Már alig van
más remény, mint itt megöregedni._
_Két tűzoltó jön be, jobbról. Lámpával járnak, inspekciós körúton
vannak._
Első tűzoltó. Jó estét, Misch úr.
Misch _az újságból_. Jó estét.
Első tűzoltó. Zárás után egy kis pihenő, Misch úr?
Misch. Dehogy!
Második tűzoltó. Fel van itt nálam jegyezve. Negyedik emeleten, a
Balla-osztályban, éjjeli munka.
Első tűzoltó. Az más. Hogy méltóztatik kedves Misch úr?
Misch. Abból, amit a kollégája mondott, látható, hogy hogy méltóztatom.
Tizenegy év óta dolgozom ebben az osztályban és ezt még mindig
Balla-osztálynak hívják. Nem pedig Misch-osztálynak. Így méltóztatom.
Első tűzoltó. Lesz ez még Misch-osztály is!
Misch. Nem, édesem. Misch-osztály már csak valahol vidéken lesz, egy
nagyon kicsi városkában, egy csöpp kis Misch-bolt, benne egy kis szomorú
ráncos öreg Misch, akiről a kisvárosi hölgyvilág nem is fogja tudni,
hogy itt ebben a palotában ő volt a híres szép Misch, a konfekciós
oroszlán.
Második tűzoltó. Az áruház büszkesége. Az elegáns Misch úr.
Misch. Az régen volt. Azelőtt koplaltam, de elegáns voltam. Most
koplalok és rongyos vagyok.
Első tűzoltó. Na, rongyos, az túlzás, Misch úr.
Misch. Van magának fogalma, hogy öltöztem én azelőtt? Jobb erről nem is
beszélni.
Első tűzoltó. Ma éjjel leltárt tetszik csinálni?
Misch. Nem. Nagy átrakodást. Itt a tél közepe. A Balla-osztálynak ez már
tavasz. A gazdagok utaznak Délvidékre, tisztelt tűzőrség. Isten ments,
hogy téli ruhában menjenek. Ma éjjel kirakjuk nekik a Riviérát. A
hölgyek most Crêpe Georgettet és Crêpe Romaint kapnak. Tetszik ezt
érteni? Nem. Kaviárt és ananászt kapnak. Mink, tisztelt tűzőr uraim,
lóhúsvirstlit és savanyú túrót.
Első tűzoltó. Ilyenkor reggelig itt tetszik maradni?
Misch. Amíg a babáimat át nem öltöztetem. Ezt a gőgös társaságot, amely
évek óta nem áll szóba velem. Pedig én jól ismerem őket. Minden
szezónban négyszer öltöztetem át ezen arisztokratákat. Olyankor
meztelenül látom őket. Ennek dacára még soha egy szót sem szóltak
hozzám. Méltóztassanak elhinni: undok munka. Tűzőr uraim! Hogy lehetne
sok pénzt szerezni?
Első tűzoltó. Én nem tudom, Misch úr. De egy bizonyos: tűzoltással nem.
Második tűzoltó. Mit szóljunk akkor mi, Misch úr, ha Ön a munkáját
undoknak tartja!
Első tűzoltó. Milyen akkor a mienk? Körbe járni minden éjjel, föl, le,
egyik ellenőrzőórától a másikhoz, estétől reggelig!
Misch. Persze, maguk szeretnének egy szép nagy tüzet.
Első tűzoltó. Isten ments! Az senkinek se jó. De egy szép kis tüzet, nem
mondom. Az mindenkinek jó. Ember nem sérül meg, áru fogy, személyzet
szabadságot kap, tűzoltó jutalmat kap, biztosítótársaság örül, hogy nem
volt nagy a tűz, cég örül, hogy egyáltalában volt egy kis tűz, mindenki
boldog. Szerény emberek vagyunk mi.
_Lujza jobbról belép._
Lujza. Mi az, még hozzá se kezdtél?
_Tűzoltók szalutálnak._
Lujza. Jó estét, tűzoltó urak.
Első tűzoltó _ünnepélyesen_. Hódolat a szép Lujza nagysádnak.
Második tűzoltó. Éljen! Éljen!
Lujza _nevetve_. Micsoda ünneplés! Mi van magukkal máma?
Első tűzoltó _jelentősen_. Mindennek megvan a maga oka-foka.
_Szalutálnak és indulnak._
Misch. Isten velük.
_Tűzoltók balra kimennek._
Lujza _szétnézett_. Még hozzá sem kezdtél?
Misch. Látod, hogy nem. Az anyagot várom már egy óra óta.
Lujza. Hol vacsorázunk?
Misch. Nem tudom.
Lujza. Mi az? Megint nincs pénzed?
Misch. Na, vacsorára még akad.
Lujza. Rémes idő van kint. Havas eső esik. Képzelem, hogy fázik szegény
apám az utcasarkon.
Misch. Miért nem megy haza ilyenkor?
Lujza. Éjfélig még ilyen időben is elad vagy harminc újságot. A világért
sem megy haza. Ott didereg a vékony kabátjában. A többi újságárus meg
kineveti szegénykét, mert hogy ő olasz ember és nem bírja ezt a klimát.
Mink a napot imádjuk. Az szép is lehet. Én nem láttam az olasz napot
soha. Hát… nem megyünk sehova?
Misch. Mit csináljak, ha ezeket a gazembereket kell átöltöztetnem?
Lujza. Vigyázz. Már többször akartam mondani, hogy most már ne szidd
őket, mióta ott ül köztük az új gazda. A te régi barátod. Még
visszamondják neki.
Misch. Csak mondják vissza. És nem barátom. Sohse volt. Én ezt sohse
mondtam neked. Vigyázz arra, amit beszélsz. És amióta ezt a karriert
csinálta, pláne nem az. Ez is milyen siber-ízléstelenség. Ideülteti a
viaszképmását a babák közé, a hírességek közé. Rockefeller, Ford,
Jeritza, az orosz nagykövetné, francia grófné! Neki itt kell ülni
köztük! Casella úr, mint világnevezetesség!
Lujza. Bizony az. Aki ekkora vagyont csinált ilyen fiatalon!
Misch. Rablással.
Lujza. Mással nem lehet. És mit rabolt? Bankokat rabolt ki. Azokért nem
kár.
Misch. Gazember.
Lujza. Ma rosszkedvű vagy.
Misch. Gazember. Gazember.
Lujza. Mindig így haragszol rá, ha ránézel?
Misch. Ma különösen haragszom rá.
Lujza. Jobban, mint tegnap?
Misch. Jobban.
Lujza. Miért?
Misch. Ne légy olyan ravasz. Mit bánom én a bankokat. Ne félj, nem azért
haragszom, mert ez az áruház egy tollvonással a kezébe került, még más
hetven vállalattal, mikor a Lombardbankot kirabolta a tőzsdén. Legyen
neki hétszáz, azt se bánom. Láttam én őt fél virstlit vacsorázni, mikor
együtt laktunk a hónaposszobában. Adtam én neki fél cigarettát, mikor
nekem csak egy volt.
Lujza. Hát nem szép, hogy mégis Napoleon lett belőle?
Misch. Gazember lett belőle.
Lujza. De hát mi van ma veled?
Misch. Ne hamiskodjál.
Lujza. Mit akarsz tőlem?
Misch. Tőled semmit. De ezt a gazembert tisztességre fogom tanítani és
még meg is pofozom, ha éppen tudni akarod, még ha a világ minden pénze
őrzi is. Csak merészelje folytatni azt, amit ma délután elkezdett.
Lujza. Ma délután?
Misch. Veled. Igenis, veled.
Lujza. Velem?
Misch. Igenis, veled kezdett.
Lujza. Mi az, már tudod?
Misch. Tele van vele az egész áruház. Mindenki csak erről beszél. Nem
hallottad, hogy’ éljeneztek a tűzoltók?
Lujza. Egy órával ezelőtt volt ott lenn nálunk, és máris… az egész
áruház… hogy mondod?
Misch. Tele van vele. Te pedig, a helyett, hogy ezzel kezdted volna, a
rossz időről beszéltél, meg, hogy a papád hány újságot ad el a sarkon.
Átmenetet csináltál.
Lujza. Pardon, én már kezdtem róla beszélni.
Misch. Az mind csupa svindli. Neked átmenet nélkül be kellett volna ide
hozzám rohannod, feldúlva és lihegve és felháborodva, hogy: «képzeld,
fiam, mi történt, piszkos ajánlatot tett nekem a Casella!»
Lujza. Az nem igaz.
Misch. Nem lehet nem igaz. Mert ha csak megszólított, ha csak rád
nézett, az már piszkos ajánlat.
Lujza. Miért?
Misch. Mert ha adva van ez a helyzet: Milliárdos vállalkozókirály,
fiatal, csinos, szemtelen, rabló és húszéves kisasszony az ő áruházának
a kesztyűosztályában, a szuterrénben, a pincében, lyukas cipővel a
lábán, akinek fázik az apja és koplal a szeretője, ha ő téged észrevesz,
az már nem is ajánlat, az már sokkal több: az már az, hogy te el is
fogadtad az ajánlatot.
Lujza. Ez mind, mind nem igaz.
Misch. Hát miért nem mondod el, hogy mi igaz? Miért hallgatod el
előttem?
Lujza. Mert nem hagysz szóhoz jutni. Te nem voltál ott és jobban akarod
tudni.
Misch. Te persze ott voltál.
Lujza. Hát persze, hogy ott voltam! Délután, úgy fél hét felé egyszerre
csak megáll az osztályunkban egy… egy…
Misch. Egy csinos fiatal úr.
Lujza. Nem is olyan csinos. Nem is olyan fiatal.
Misch. Fiatalabb, mint én.
Lujza. És csinosabb is.
Misch. És mégsem elég csinos.
Lujza. Még mindig nem. Szóval, kérlek, megáll, körülnéz a kesztyűk közt,
fölemel a nagy skatulyából egy pár olcsó kesztyűt, rámnéz…
Misch. A szemével.
Lujza. Igen. Hát mivel nézzen rám?
Misch. Nem, nem, csak azért mondom, mert olyan nagyon részletezed. Mint
valami történelmi eseményt.
Lujza. Nekünk ez nagy dolog volt.
Misch. Persze, Casella! A nagy Casella! Személyesen.
Lujza. Nem hagyod elmondani?
Misch. Dehogy nem hagyom. Rád nézett a szemével, valószínűleg mind a
kettővel és a jobbkeze hüvelyk- és mutatóújjával kivett egy pár
kesztyűt. Cis-mollban kérdezte: «Hogy ez a pár kesztyű?»