A komondor megdicsőülése. – Akarja tudni, mit rejt méhében a jövő?
Megmondom. A jövő kutyája a magyar komondor és a puli. Kérem, ne
mosolyogjon kicsinylően, belőlem nem a nemzeti sovinizmus beszél, én
minden magyar emberrel sem vagyok szolidáris, magyar kutyával meg
éppenséggel nem. A hazai fajkutyáknak azonban olyan nagyszerű
tulajdonságaik vannak, amelyeket nem lehet tovább véka alá rejteni. Ott
volt a kiállításon? Ahány idegen kutya volt, mind tépte a láncát,
üvöltött, ugatott, kaparászott és idegeskedett. Csak a komondor-gárda
hevert összegöngyölődve a homokban, mozdulatlanul, mint egy rejtelmes
szfinx-csapat és olyan jóizűen aludt, ahogyan csak a komondor tud
aludni. Ők nem türelmetlenek, ők ráérnek, ezer esztendő óta várnak már,
hogy fölvirradjon az ő napjuk és egypár esztendő már meg se kottyan.
Szép és imponáló állat. Olyan módos, mint a százholdas kisgazda. Ha
gondozzák a subáját, akkor hófehér, mint a tibeti jaké. Neki is
természetes hajválasztéka van, mely az orránál kezdődik és a faránál
végződik. Tűzes vérű és mégis megfontolt. Nem verekedő, de ha igazságot
kell tennie, akkor két farkaskutyával is könnyen elbánik. Gazdájához hű,
idegenekkel szóba nem áll. A magántulajdonról igen preciz fogalmai
vannak, őt ugyan nem lehetne beszervezni kommunista sejtbe és ha ön a
villája kertjét őrizteti vele, akkor a gyümölcstolvaj bemászhatik a
kerítésen, de ki már csak az önkéntes mentők autóján mehet.