Havasy tértetvényét eredetiben melléklé leveléhez, s ez azonnal
rendeltetése helyére küldetett.
Felhősy személyesen hozá a választ, mert a sértett Ernő engesztelésére
siete.
– Füzesy úr?… kérdé egy ácsorgó szolgától.
– Nincs hon; lőn a felelet.
– Hol tehát?
– Olaszországba utazott.
– Mikor?
– Az éjjel.
Leforrázva es boszúsan hajtatott el Felhősy.
A fonák jószágkezelés miatt kétségbeesésig elkeserített gazdatiszt
mindenről értesité az öreg Füzesyt, kitől azon választ nyeré, hogy
legyen türelemmel, míg otthon munkálatit bevégzendi, s azután rögtön
teendő intézkedések végett eljövend.
Szavát beváltá, s ötödik hétre megérkezék.
Gazdasági szereket vásárolt, a kertésznek felmonda, s a rendeletet
kiadá, hogy a virányosok felszántatván: lóherrel vettessenek be, a
fényes butorokat eladásra hirdetteté.
– Levél Nápolyból, e szavakkal lépett be az egészen megifjodott tiszt.
Mérgesen nyult utána Füzesy, olvasni kezdé, és sötét arcza mindinkább
derülni kezde.
– Gazda! kezdé sugárzó szemekkel, miután a levelet szépen maga elé tevé;
– a kertész megmarad, a virányos nem szántatik fel, a butorok nem fognak
eladatni; mert fiam nejét, Révy Malvin báró kisasszonyt csak nem
vezetheti üres házba.
– Megnősült?
– Nem hallá? Révy Malvin báró kisasszonyt vevé el.
– Ugy kell, most megöli a méreg.
– Kit?
– Felhősyéket, kik mindenütt azt hirdeték, hogy a tekintet.. vagy akarám
mondani nagyságos úr tőlök kosarat nyervén: szégyenében utazott el.
– Hahaha! pedig fiam bárónőt vőn nőül. – Fogasson, oda megyek, hadd
hallják először is tőlem. Látni akarom, miként halaványulnak az arczok?