Csak te virradsz meg álmatlan.
Egyik csillag lemegy a másik után pihenni. Az egész ég fordul, csak te
ülsz ott, láthatlan léleknek az égre vetett fehér árnyéka, a halványzöld
távol dombjai felett; fehér ködruhádon csillaglelked fényesen átvilágol.
Meg-meglebbensz, – meg-meglebbensz. Mint a délibábnak éjszakára ott
feledt leánya.
Mikor te megjelensz, ünnepe van a természetnek. A fákon egy levél sem
mozdul. A tengeren megállnak a hajók. De a legelső szellő szétlehelli
alakod, s csillagod messze megy ragyogni a mérhetlen égbe.