Utolsó előtti fejezetünkben említettük, hogy Kardos detektiv
jelentette magát Oroszlay Jakabnál, s midőn belépett, a házi urat és
Enyingi grófot együtt találta.
--Hoz valami jó hírt, Kardos, éppen magáról beszéltünk, s mindketten
érthetetlennek találtuk, hogy oly hosszú idő óta nem ad hírt magáról.
--Oh, gróf úr, azóta nagyon messze jártam,--viszonzá hamis mosolylyal
a detektiv.--Képzeljék, Genfben voltam.
--Genfben! És mit keresett ott?--kiáltott föl csodálkozva Oroszlay.
--A mit rám biztak, a két fiatal hölgyet... És meg is találtam őket.
Jakab gróf izgatottan ugrott föl helyéről.
--Csakugyan? Találkozott velük?
--Hogyne! Holcsi Kálmántól vittem ajánlatot, a mit, természetes, magam
írtam.
--És sikerült bejutnia hozzájuk?
--Sőt szivesen láttak, mint mérnök szerepeltem, ki ügyekben jár
Genfben, s ügyes manipuláczióval méltóságod levelét is kezébe
juttattam Dózia kisasszonynak. Választ azonban nem hozhattam, mert
kétszer fölkeresni őket veszélyesnek tartottam.
--Beszéljen, beszéljen! Mondja el, hogy jött nyomukra a hölgyeknek?
--Igen egyszerűen, sőt fáradtság nélkül, mert a véletlen, mely ilyféle
dolgokban nagy szerepet játszik, kezemre járt és Zsófi, a volt
szobaleány által tudtam meg hollétüket.
--Fölkereste Zsófit?
--Ott lakik Holcsi házában egy kis hónapos szobában és figyel minden
jövés-menésre. Tudattam vele, ki vagyok, s hogy gróf úr megbizásából
jöttem hozzá, a mit ő különben már tudott.
--Én mondtam neki, hogy föl fogja keresni s hogy bizalommal lehet
magához.
--Midőn beléptem hozzá, több levelet tartott kezében, melyet a
levélhordó hagyott a házmesternél Holcsi számára, valószinűleg
restelvén fölfáradni az emeletre s Zsófi a levélborítékokat vizsgálta,
melyeknek egyikén genfi postabélyeg volt.
--Ez Klára kisasszony írása,--mondá, átadván a levelet.
--Bizonyos ebben?--kérdem a levelet jól szemügyre véve.
--Tökéletesen,--mondá ő.--Klára kisasszony írását jól ismerem, s
megesküszöm, hogy ezt ő irta.
--Tud a házmesterné e levelekről?--kérdem.
--Nem! Ő nincs itthon s nekem adta azokat a levélhordó.
--Föl fogjuk bontani.
--Ha van bátorsága hozzá, tegye. Én nem mernék ilyet elkövetni,--mondá
Zsófi s én percz alatt leszakítván a borítékot, a következőket
olvastam. De ime, itt a levél.
--Nem fogja azt Holcsi megtudni?--kérdé Enyingi kissé nyugtalanul.
--Kitől? Hogyan? És ha gyanakodnék, annak lett volna nyoma a fiatal
hölgyeknél, kiknek álmukban sem jutott eszükbe, hogy nem Kardos mérnök
vagyok, kinek kiadtam magam. Elhitték, hogy az ügyvéd ajánlott, bár az
idősebb hölgynél némi gyanut vettem észre, mi később eloszlott.
Oroszlay átfutotta a levelet, s a következőket olvasta abban: