küzdött ellene; tudta, hogy hasztalan az. Ez csak törik, de nem hajol.
– Jól van, Miklós, monda neki szeliden. Legyen úgy, a hogy te
intézkedel. Készülj a várvédelemre minden tehetséged szerint. Ámbár én
nem hiszem, hogy ez a próba bekövetkezzék. Azt a várat, a hol én és két
fiacskám lakunk, az én uram nem fogja tüzzel-vassal megtámadni. Ha jön
ide hozzánk: úgy jön, mint a ki haza siet, egyedül, magában, s nem hoz
magával más fegyvert, mint a nyájas szót. Azzal küzdj majd, ha tudsz. A
szerencsétlen ápoltjaimat, ha kitiltod a várból, ám tegyed. Én megtartom
őket a váralján. Kiürittetem a magtáraimat s berendezem számukra
szállásnak. A tiszttartómnak kiadom a rendeletet, hogy az én vagyonom
rovására lássa el őket, szükséget ne szenvedjenek. A betléri kastélyom
is üres, abban elférnek az asszonyok mind. Te azután rendelkezzél az
egész palotámmal bölcs akaratod szerint. Átadom neked a lakosztályaimat,
apáid czímertermét, a vármegye tanácsházát, belső palotámat, magamnak
elég hely lesz az ágyasházam, abban én elférek mind a két fiammal. Hanem
egyet mondok neked, és ezt jól megjegyezd, Miklós! A mivel fenyegetőztél
(bizony haragodban tetted, első furiában és talán mámoros fővel is),
hogy te még a mi templomunkból is, vagy a hogy csufolni szoktad, az
imádkozó házból, kaszárnyát fogsz csinálni: ezt a szót vedd vissza! Mert
bizony mondom neked, hogy a milyen alázatos, hosszantürő lelket ismersz
bennem, de ha te az én templomom küszöbét át akarod lépni, hogy azt
megszentségtelenítsd, én vissza fogok emlékezni arra az ősanyánkra, a ki
az örökébe tolakodót fegyverrel verte vissza, és hasonlóul fogok
cselekedni.
Az a gyenge, ætheri alak e szavak kimondása után valami tüneményszerű
jelenség volt. Egy égi lény, emberfölötti dicsfénynyel.
A csuhás alak epés gúnynyal nézett rajta végig. Ez a szó az ő megalázása
volt. Dölyfösen emelte föl a fejét. Forrt benne minden indulat, hogy egy
élő teremtésre akadt, a ki tőle nem fél, a ki őtet fenyegetni meri.
Lenézte az egész emberiséget; asszonyát, férfiát egyaránt. Maga egy
közép lény volt közöttük, egy semleges lélek; a kinek emberi gyöngeségei
nincsenek. Egy harczoló barát. Egy istentagadó, papi köntösben. Ittas
korában inkább állat, józan korában inkább dæmon, mint ember.
Hideg megvetéssel fordult el az őt fenyegető asszonytól, s szótlanul
indult kifelé. A hideg dölyf tiltotta, hogy valami választ adjon e
fenyegetésre, mely haragja sárkány-farkára mert gázolni.
Hanem, a mint az ajtóig jutva, hátrafordítá még egyszer a fejét, s
meglátta azt a diadalmaskodó csoportot, a mint a két gyermek dicsőségtől
ragyogó anyjának ölébe kapaszkodik s azt csókjaival halmozza el,
egyszerre urrá lett szivében a düh ördöge. Még ez a két fiu is őt meri
kigúnyolni, eddigi mesterét. Ez visszatérítette. Megfordult az ajtóban s
odalépve ismét, a hol az anya és két gyermeke győzelemittas csoportja
ingerlé haragját, jobb kezét a karszék támlányára tette. S baljával a
szemközt álló arczképre mutatott, tompa, kemény hangon motyogva a
szókat.
– Hát te azt hiszed, szent asszony, hogy ez az ember itten azért jön
Krasznahorkába, mert a te ölelő karjaidba sietteti hazavágyó lelke?
Zsófia ártatlan, semmit nem értő tekintettel bámult a kérdezőre.
– Hm! ümmögött Miklós, keményen befogva összeharapott ajkait, mintha
tusakodnék, szóljon-e? ne szóljon.
Balra dült az elhatározása.
Szólt.
– Te azt mondád nekem, hogy ha én belépni akarnék abba a házba, a hol az
égi malasztot árulják: hát te kész vagy fegyvert fogni kezedbe, s vissza
versz engem férfi kézzel. No hát, én nem jövök ellened fegyverrel, a
mivel férfiak harczolnak: hanem csak olyannal, a mivel asszonyok szoktak
hadakozni, és megsujtalak vele úgy, hogy te lész az, a ki soha többet be
nem lépsz egy házba, a hol oltár előtt égetik a tömjént. Tudd meg, hogy
a te bálványképed nem azért siet Krasznahorkára, hogy téged öleljen,
hanem hogy ide hozza azt az asszonyt, azt a százszorszép ördögöt, a ki
őt árulóvá tette!…
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Helyesebben Gatterhäuschen. A lőcseiek egészen különös
német nyelvet beszéltek abban az időben. Egy példát megörökített belőle
a képes krónika.
«Au Voter, mei rap! Ez Nachprs Hänsl aus Holmus hot mech mit an grussen
Stein gejukt. – Kumm mei Sun, Keibe bis gein zum Richter. – Harr
Richter! hie leig ech 4 Poltroken Kloggeld, seht mein Jan! Ech vell flux
Satesfatiun, sunst dreisch ech nen die Kottln aus sein Treüber wanst
raus – Liebes Hons Mechl! ihr krikt Satisfatiun, geit nov einter a heim
und leigt nen an gutten Brandwn off. – Keibe, wu worst? Beym Richter,
ech hob dich Hänsl verklogt, her hot gesogt, her wer mer Satesfatiun
gahn – Lieber Keibe, du werst mer ja ouch von der Satisfatiun a kleb zu
kosten gahn. –
A miből megérti, a ki tud ezen a nyelven, hogy Hans Michelnek a fiát
fejbe dobta egy nagy kővel a szomszéd Hanslija, Lomniczból; ezért az apa
fiastól panaszra megy a biróhoz, s leteszi a négy poltura panaszdíjt, s
elmondja dolgát. A biró biztatja, hogy majd ád neki satisfactiót, csak
menjen haza s borogassa a fiának a fejét pálinkával. Útközben találkozik
a bevádlottal s mondja neki, hogy bepanaszolta a birónál s ez majd ád
neki satisfactiót. Ugyan kérlek, adj nekem is majd abból a
satisfactióból egy darabkát, hadd kóstoljam meg.]
[Footnote 2: Zsedényi.]
[Footnote 3: Még most is megvan az alagút egy része; a jelenlegi
Probsztner kertbe nyilik a bejárata, magam több száz lépésnyire hatoltam
előre benne, boltozata embermagasságnyi. – A hozzátartozó vizvezeték
csöveit az illustrált lőcsei krónika szerint a század elején találták
meg egy uj építkezés alkalmával a fundamentom lerakása alkalmával.
J. M.]
TARTALOM.
I. Az elmulhatatlanok (Tájékozás) 1
II. Német magyarok 5
III. A kétfejü gyermek, – az iramszarvas, és a százszorszép
asszony 11
IV. Szent Jakab és Luther Márton; – német palást; sáfrány-kérdés
a tanácsban 18
V. A tizenkét apostol. – A feltámadt Lázár 29
VI. Ki az a Fabriczius? 33
VII. A Ketterhäuschen, a jezsuitaszöglet, a kőember és a
kőasszony 40
VIII. A madár a kalitban 42
IX. Vagy a hajat, vagy a fejet 49
X. Az ablakban, a tűzhelynél, a bölcső mellett 54
XI. A dülő-rács szabadalma meg a sánta doktor 69
XII. Regina mea 80
XIII. A megszabadított leány. A megjutalmazott udvarló. A város
veszedelmes titka 96
XIV. A csalhatatlan panacæa 112
XV. Te Deum laudamus et cætera 118
XVI. A Valhalla és a vegyes törvényszék 128
XVII. A földalatti út 157
XVIII. Áruló és szabadító. Egy élő, a ki halott akar lenni és egy
halott, a ki fel akar támadni 161
XIX. Mikor a tűz és víz egyezkedik, s a ki a kettő közül
odaszorul 176
XX. A fehér zászló 194
XXI. Krasznahorka. A dervisgenerális. A védszent 198
XXII. Az elátkozott ünnepnap 207
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
* * * * * *
Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
20 |lehűtjük öket |lehűtjük őket
22 |tanács, tekíntetes |tanács, tekintetes
30 |kísugárzó szem |kisugárzó szem
87 |Attót tartok |Attól tartok
146 |Ot, a magyar |Őt, a magyar
148 |Auztán sorba |Aztán sorba
187 |O kerítette |Ő kerítette
217 |oda sietettt |oda sietett