szenvedő lelke szükségeinek. És Odalie kijelenté kérőjének, hogy szíve a
halotté marad, de kezét elnyerheti, ha kész őt támogatni a feledésben.
– Két év mult el azóta, – folytatá Achille, – s Odalie férjével együtt
európaszerte keresi a szórakozást, de hogy kedvesét még mindig nem
feledte, azt észrevehette ön tegnap, midőn látta, miként halványult el
egy ember láttára, ki őt Anatolera emlékezteté.
– Mit mond ön, – kiálték fel, tehát azon igéző szépségü nő, ki tegnap az
estélyen…
– Senki más, mint Odalie.
– És férje?
E pillanatban eszembe jutott, hogy a fazék névjegye még mindig zsebemben
van, elővettem tehát, s megtaláltam rajta a választ kérdésemre:
_Hyacinthe Randeau_ _Rentier_.
XIX.
Három nappal utóbb elhagytam Rómát.
Nem láttam többé Odaliet, de nem bírtam feledni. E bűbájos alak,
titokteljesen ékesszóló varázsával folyton lelkem előtt lebegett, majd
mint personifikácziója a megragadó bájnak, mint ideálja a női kellemnek,
kiben az istenség asszonyi revelátiója, a mosoly igéje testté lőn; majd
mint a táncznak megvadult muzsája, a mint rohamos gyorsasággal röpült
végig M*… marchese termein, titokteljes vágytól dagadó kebellel, emésztő
lánggal szemében, arczán a szédülés átérzett kéjével, vonásaiban oly
minden földin felülemelkedett elszántsággal, mely vakmerően kisérti az
élet és halál istenét… s többször kérdém magamtól, mint kérdé egykor
Anatole: Odalie, dæmon vagy-e vagy istennő?
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Két héttel utóbb Nápolyban a következő újdonságot olvasám egy odavaló
hirlapban:
«A fiatal kor gondatlan könnyelműsége ismét egy ifjú életnek oltá ki
világát. Mint római lapok írják, tegnapelőtt temettek ott egy szép,
fiatal franczia nőt, ki alig néhány hét óta időzött Olaszországban, s
kiben a római társaság már előre üdvözlé a bekövetkező farsang
királynéját. R… asszony néhány nap előtt T* M* marchese estélyén
táncztól felhevülten vizet kért. R… urat e kivánat annyival inkább
meglepte, mert neje tánczközben rendesen theával szokta volt szomját
oltani. Ez alkalommal azonban sem férjének sem barátainak nem sikerült
őt veszélyes kivánsága teljesítésében meggátolni. A fiatal nő, nem
hajtva semmi tanácsra, teljes felhevülésben felhajtott egy pohár jeges
vizet. Másnap rosszul lett, s pár nap alatt oly erőszakos tüdőlob
fejlődött ki a szerencsétlen nőben, melyen az orvosok nem bírtak erőt
venni, s mely a boldog férjet szeretett nejétől megfosztá.»
– – – – – – –
Ah Odalie! nem valál dæmon, nem valál istennő. Asszony voltál tetőtől
talpig, asszonyi szívvel és asszonyi gyöngeségekkel.
TARTALOM.
TOLDY ISTVÁN. Irta _Mikszáth Kálmán_ V
ANATOLE 1
KÉPJEGYZÉK.
1. Toldy István arczképe II
2. Egy 22–23 éves nő állt ott 15
3. Szédítő gyorsasággal lejtett körül 18
4. Cotin György örömmel fogadta az ifjút 30
5. Odarohant beteg nagybátyjához 40
6. – Csókolj meg Anatole! – susogá 45
7. A nagy operaház előcsarnokában megpillantá 49
8. Jobb kezével egy tőrt ragadott fel 59
9. Mind hevesebben ostromolni kezdte 78
10. Térden állva kért bocsánatot 88
11. Kellemes benyomású gyermek jött szembe 104
12. Odalie arczképe volt 124
13. Mélabúsan találtam szobájában ülve 156
14. Anatole kezét nyújtá a búcsúra 173
15. Ismét elővette naplóját 186
16. Megsemmisűlten hullott barátnője karjaiba 218
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
VI |prubliczistikai |publiczistikai
7 |Bossásson meg |Bocsásson meg
14 |Rómaban |Rómában
18 |Őn már |Ön már
48 |körülménye |körülményei
56 |ketségbeesik |kétségbeesik
78 |gyermek ránt |gyermek iránt
93 |erkölcsí világában |erkölcsi világában
94 |czynismus |cynismus
113 |h gy én |hogy én
115 |Vig voit |Vig volt
117 |képtelenség! |képtelenség!»
123 |volha erőm |volna erőm
131 |dolgánan |dolgában
143 |vézethet |vezethet
161 |napoként kaczérabb |naponként kaczérabb
165 |lehehetetlen |lehetetlen
170 |nek illő |neki illő
199 |segíten akarna |segíteni akarna
205 |ajanlatát |ajánlatát
207 |rád esettt |rád esett]