skót arisztokrata családok ivadéka. Születése után azonnal falusi
birtokukra költöztek, ahol anyja rövid idő mulva meghalt. A kis beteg,
görvélykóros Lermontovot nagyanyja elkényeztette: önző, önfejű és nagyon
ingatag lett. Kamaszkorában német nevelőnőjének hatása alatt német
verseket, később pedig, amikor francia nevelőt kapott, francia verseket
írt. Sokáig élt a Kaukázusban, ahová nagyanyja gyógyulni küldte.
Kaukázusi tartózkodásának emlékeit sok költeményében megtalálhatjuk.
1827-ben Moszkvába ment a „Nemes ifjak egyetemi internátusá“-ba,
1830-ban beiratkozott a moszkvai egyetemre. Itt két esztendeig maradt.
Innen az orosz fővárosba költözött a katonai iskolába és 1832-ben a
pétervári huszártestőrségbe lépett. Egy párbaja miatt újból a Kaukázusba
internálták. Később, hogy visszatért, akkor se tudott kötekedő
természetén uralkodni és 1841-ben, fiatalon – akárcsak Puskin, akinek
költészete is nagy hatással volt rá – párbajban esett el. Lermontov
tomboló vérmérséklete és gúnyolódó kedve költeményein is erősen
megérzik. Sok versének sötét hangja Byronéra emlékeztet, de ez inkább
szellemi rokonság, mint hatás.
MUNKÁI. A „Dal Vaszilievics Iván cárról“, meg a „Puskin halála“ című
költeményei keltették a legnagyobb feltűnést. Meg kell még említenünk a
„Mcyri“ (a szerzetes), „Hodzsi Abrek“, „Izmael bej“ és a „Démon“ című
munkáit.
IRODALOM. Több versét lefordította: _Szabó_ Endre: Orosz költők (1891).
E könyv bevezetésében _Szabó_ Endre ismerteti Lermontov életét is.
Fordított tőle _Radó_ Antal is: Idegen költők albuma.
[Illustration: LERMONTOV MIHÁLY]
A TŐR
N. J. LERMONTOV
Szeretlek, tőr, együtt élek te véled,
Te csillogó, te hűs, te gyönyörű
A puszta fia fente fanyar éled,
Pengéd edzette sok-sok köszörű.
Egy lilomkéz nyújtott sírva, némán,
A szürke hajnal fénye reszketett.
S acélodon búsan pergett le néhány
Könnycsepp szivárgó, forró víz helyett.
Két éjsötét szem sírt, a drága, gyengéd
Szemek tüzeltek a ködös borún –
Mint szikratűzben tündököl a pengéd –
És azután kihunytak szomorún.
Most rám maradtál, hű szerelmi zálog,
Sokszor mutatva merre van a cél…
Kemény leszek, maradjunk jó barátok,
Szívnél keményebb, jéghideg acél.
KONSTANTIN MIHAJLOVICS FOFANOV
Konstantin Mihajlovics Fofanov 1862 május 18.-án (30.-án) született
Szentpétervárott. Fiatal korában sokat nyomorgott. Most nyugodtan és
jómódban él Gacsinában.
Versei öt kötetben jelentek meg.
IRODALOM. Fofanov néhány versét lefordította _Telekes_ Béla (Jövendő),
aki Gorki több versét is átültette magyarra.
NÉVA
K. M. FOFANOV
Nincs éj, de nappal sincs. A hűvös, szürke Néván
Sápadt világgal ég a késő alkonyat –
Nyugati szellő leng az éjt jelentve némán
S fodrozza-bodrozza a síma habokat.
A házkolosszusok vérző bíborban égnek,
Minthogyha a tavasz most ülné ünnepét;
Lilálló ködbe van – mint néma, bús kísértet
A háztető-orom s szikrázik szerteszét,
Mint boa kígyózik az óriási part-fal,
Pókhálóként remeg a kötél a hajón
Az álmos földnek az éj kezd beszélni halkal,
Jő a fehér éjfél s csupa bú, unalom.
Csak bennem ég a fény, mint a szelíd tekintet,
Mit ez a gyötrött szív mélyen magába zár
S értelme lesz vele a formának s a színnek,
Egyszerre felnyílik a titkok zára már.
A régi vágy zokog alélt szívemben árván,
Vad-szenvedélyesen s mégis barátian…
És azt hiszem, hogy itt a kőfal és a párkány
És e nagy éj ábránd – és minden, ami van;
Várom, hogy szétrepedjen az ég is, mint a függöny,
A gránit, a márvány, a durva szikla-öl,
Hogy az egész látvány egy köd-gomolyba tűnjön
S gőzpáraként szálljon a bús magasba föl.
FJODOR SOLLOGUB
Fjodor Sollogub 1863-ban született Szentpétervárott.
A legújabb generációval tart. Költészete szimbolikus és erősen
misztikus.
ERDŐBŐL JÖTT
FJODOR SOLLOGUB
Erdőből jött a faluba a lány –
Zörgött szegény a házak ajtaján.
Félt a sötéttől, hogy az este nőtt
És sehovase engedték be őt.
Oly lassú-hosszú-lassú a magány –
Mindig egyedül, minden éjszakán.
És sehovase engedték be őt,
Félt a sötéttől, hogy az este nőtt.
S reggel hogy rózsa nyílt kelet egén,
Lehullt a földre és meghalt szegény.
ALEXANDER ALEXANDROVICS BLOCK
Block 1881-ben született Szentpétervárott.
Az új orosz szimbolizmus egyik legjelentősebb és legjellemzőbb
képviselője.
SZÜRKE, SZELÍD NAP VOLT
A. A. BLOCK
Szürke, szelíd nap volt s haloványan festve
Mint bágyadt női kéz kelt a beteg estve.
Eldugták a szívük, szobákba siettek,
Szomorúak voltak, a gyásztól ijedtek.
Már nem is köszöntek, a szót se akarták,
A kacajt márványló vállal eltakarták.
A kivágott ruhák hideg díszeikkel
Fagyosan csillogtak, mint a kígyópikkely.
Asztalra hajoltak és a láz viharzott,
Frizurák súroltak egy-egy tüzes arcot.
Szívek-szemek égtek – s a vágyak – ez éjen –
Csak a kert, csak a kert, az hallgatott mélyen.
Egyszerre mint jelre elment a sereglet,
Hosszú fehér ruhák a lépcsőn lebegtek.
Eltüntek a kertben, az éjbe reszketeg,
Szégyenkező bíbor festette az eget.
Véres csillag lobbant a vén erdő megett.
SPANYOLORSZÁG
GUSTAVO ADOLFO BÉCQUER
Gustavo Bécquer született Sevillában 1836 február 17.-én. Egyik őse
német órás volt. Korán árvaságra jutott és gazdag keresztanyja
neveltette, aki később összekülönbözött vele, mert a tizenhat éves fiú
verselgetett és nem akarta folytatni a keresztanyja által számára
választott kereskedői pályát. Tizenhét éves korában bátyjával együtt
Madridba megy. A spanyol fővárosban sötét nyomor szakad mindkettőjükre:
éheznek, lakástalan csatangolnak, festéssel tengetik életüket. Bécquer
fordítgat, újságcikkeket ír, tollát eladja, dilettáns írók potom pénzért
veszik meg a költeményeit és a saját nevük alatt jelentetik meg. Bátyja,
akit meghatóan szeret, 1870-ben meghal. Három hónap mulva – harmincegy
éves korában – követi bátyját a sírba. A neve ekkor kezdett
feltündökölni.
Bécquer emlékét ma a spanyolok rajongó kultusszal övezik. Dalait a
falvakon énekelik és nemcsak magában Spanyolországban ismerik, de az
egész világon mindenütt, ahol spanyolul beszélnek. Melankólikus
strófáiban egy törékeny és modern lélek sír. Szelíd költő. A spanyolok
túlzsúfolt, virágos nyelvén egyszerűen ír. Kerüli a rímeket, a képeket,
a szigorú formát. A melódiával hat. Ő a spanyolok Heine-je.
MUNKÁI. Obras de Gustavo A. Bécquer, Madrid.
Verseiből többet lefordított: _Radó_ Antal (Idegen költők albuma).
A TEMETŐ ÁRVÁI
GUSTAVO A. BÉCQUER
Szemét kinyitotta,
De csöndbe lecsukták;
Arcára vetették
A hószinü gyolcsot;
A néma szobából
Kiment, aki ott volt,
Zokogva az egyik,
Hallgatva a másik.
A földön a mécses
Fellobbadozott még,
A falra vetette
A ravatal árnyát;
S a tompa homályban
Láthattuk a hulla
Rajzát a derengő
Falon feketülni.
A hajnal is ébredt,
Percent a sugára,
S zajongva ocsúdott
Álmából az ember.
És az a fonákság,
Életlobogás künn,
Árnyékborulat lenn,
Szívembe hatoltak:
_„Ó jaj, mily magukra_
_Maradnak a holtak!“_
Sietve cepelték
A néma koporsót
És letevék egy
Kápolna ölébe,
Behintve a testet,
A pormaradékot
Sötét lepedőkkel,
Rőt gyertyavilággal.
Elhalt a harangszó
Síró muzsikája,
Egy árva anyóka
Morzsolta imáját;
A templomon átment,
A kis kapu kordult,
És újra üres lett,
Magányos a templom.
Fenn a toronyóra
Percent ütemessen,
A gyertya viassza
Sercent a sötétben.
Oly mély szomorúság,
Oly puszta sivárság
Lengett körül engem,
S a gyertya csak olvadt:
_„Ó jaj, mily magukra_
_Maradnak a holtak!“_
Ércnyelvü harangszó
Kongott a toronyban
Zokogva beszélte,
Végső bucsuszóját.
És gyászfeketében
Lépdelt a rokonság,
Barátjai mentek
A hulla nyomában.
Künn a temetőben,
Egy ócska zugolyban
A sír csunya gödre
Megásva reá várt.
Betettük a testét,
Lefödve serényen,
S hallgatva vonult el
A néma kíséret.
És a temetőcsősz
Kezébe kapával
Nótát dudorászva,
Eltünt a sírok közt.
Az éjszaka rebbent,
Csönd szállt a sírokra,
Úgy álltak előttem,
Mint éji, komor had:
_„Ó jaj, mily magukra_
_Maradnak a holtak!“_
S ha jő a jeges tél
S a végtelen éjjel
S reszketnek a viskók
A fergetegektől
S paskolja a zápor
Az ablakok alját,
Ők jutnak eszembe,
Az árva halottak.
Őket veri folyton
Az éjjeli zápor,
Sírjukba röhög le
Az északi szélvész.
Fagy hat le a mélybe
És megveszi csontjuk,
Sóhajtva reped szét
A deszkakoporsó!…
– – – – – – –
Por lesz-e a porból?
Vagy győz-e a lélek?
Vagy minden anyag csak
Sár, hullamaradvány?
Én nem tudom, ámde
Sarkomban a rejtély,
Rejtélye az éjnek,
Egy éji sikolynak,
Mert szörnyű magukra
Maradnak a holtak!
CSÓKOS VILÁG
GUSTAVO A. BÉCQUER
Csókolja az árat a lágyan-enyelgő
Hullám-bodorító reggeli szellő,
Csókolja a nap sugaras tüze hően
Az üszkösödő felhőt lemenőben.
Ha szívet akarsz s tüzes ágyon epekszel,
Alázd meg a dölyföd, a gőgöd ezerszer
Lehajlik a rét is a drága folyóra,
Hogy tiszta vizét csókkal teleszórja.
A BÚS ARATÓ
GUSTAVO A. BÉCQUER
Az életem kopár mező,
Fölötte zúgó viharok,
De egy kéz mindig belevet,
Mély bánatot, bús könnyeket
És én zokogva aratok.
SVÉDORSZÁG
STRINDBERG ÁGOSTON
Strindberg 1849 január 21.-én született Stockholmban Nagyapja kereskedő,
aki roppant érdeklődött a művészetek, különösen a színpad iránt. Apjának
hajózási szállító-vállalata volt, anyja Eleonora Ulrike Norlig, szegény
szolgálólány. Róla írja később egyik könyvét, amelynek a címe: „A cseléd
fia“. Anyjától végzetes örökségül kapja a demokrata vért. Az apja finn
származású. Nyomasztó kispolgári környezetben nőtt fel. Nem csoda, hogy
első írásaiban azonnal e családi élet ellen fordult. Iskolai éveiről sem
szívesen emlékszik meg. Anyja korán meghalt, mostohaanyját pedig nem
szívelhette. A fiatal fiú keserű éveket élt át és csak a természet
iránti szeretete és roppant tudományvágya tartotta benne az egyensúlyt.
1867-ben beiratkozik az upsalai egyetemre, de nem volt pénze, abba
kellett hagynia tanulmányait. Nyomorúságos tanítói állást vállalt egy
stockholmi népiskolában. Később egy hírneves orvos gyermekeit tanítja.
Orvosnak készül, de megbukik a vizsgán és színésznek megy. Mint színész
sem boldogul. Ir nehány színdarabot. Egyet a király pályadíjjal jutalmaz
és Strindberg tovább folytathatja tanulmányait az upsalai egyetemen.
Többször nősül, házasélete majdnem mindig boldogtalan. Heves harcai
vannak az irodalmi emberekkel. Drámái, regényei, elbeszélései
forradalmat jelentenek a világirodalom történetében. Gyorsan változtatja
nézeteit: fejlődik. Annyit tud, mint egy régi polihisztor. A gyermekkora
lírai. Utána a természettudomány reálistává és szociálistává teszi.
Később, öregkorában visszatér a lírához, az intuícióhoz, a
miszticizmushoz és megírja a „Kék könyv“-et. 1912-ben Stockholmban
meghal.
Strindberg az újkor egyik legnagyobb lángesze. A kedély és a jellem, a
teljes nőiesség és a teljes férfiasság, az állítás és a tagadás, az
aszkézis és életszeretet, a romantika és reálizmus, a germán
titokzatosság s a finn-ugor józanság között mozog. Benne az írónak egy
eddig teljesen ismeretlen típusa érkezett meg. _Állított_ a mai korban
és becsületet szerzett a már majdnem csődbe jutott modern literatúrának,
amely előtte csak bájos és meglepő részleteket látott az életből s tág
perspektívákig, _az egész életet átfogó egyetemességig_ emelkedni
sohasem volt képes. Mestere a versnek, a regénynek, a drámának. Kémiai,
nyelvészeti, növénytani, történetfilozófiai, pszichopatológiai tudása
alapos és egyéni. Majdnem mindenkivel tartott (amint a lelki fejlődése
kivánta) és majdnem mindenkivel harcolt. A nőgyűlölete inkább lírai,
mint filozófiai meggyőződés. Szerinte a nő nem jó és nem rossz, hanem
csak nő, egy egészen külön lény, aki a csel vékony selyemszálaival
kötözi össze a férfit, az erős, izmos óriást és öl azért, mert
természete a rontás. A szem jól lát, csak a tükör torzít. Strindberg
nagyon ismeri a nőt. Soha író még annyi (és oly jó) asszonyportrét nem
rajzolt, mint ő.
Vérmérséklete lírai. Még a tárgyakat is úgy látja, hogy a saját lelkét
adja nekik. Ez a temperamentum, amely annyit háborgott egyéb írásaiban,
a verseiben elpihen. Csöndes, idilli verseket ír. A vers a harcos
ünnepnapja.
MUNKÁI. Sebláz 1883, Alvajárók 1883, Szerelmi líra 1902, Hexameter 1902.
IRODALOM. Strindbergről cikket találunk _Szilágyi_ Gézától a _Bálint_
Lajos fordításában megjelent „Julia kisasszony“ előtt (Modern Könyvtár),
_Antal_ Sándor: Antinobel-díj Strindbergnek (A Hét 1910), _Antal_
Sándor: Strindberg (A Hét 1911,) _Altenberg_: Strindbergről (Nyugat 1911
március 1), _Kosztolányi_ Dezső: Strindberg (A Hét 1912 május 5),
_Szabó_ Dezső: Strindberg (Nyugat 1912 június 1), _Bálint_ Lajos:
Strindberg (Uj Élet 1912 10. és 11. szám).
[Illustration: STRINDBERG]
CSÖNDES IDILL SZOMBAT ESTÉN
STRINDBERG ÁGOSTON
Szél se fúj már: az öböl is hallgat,
Malomkerék, bús vitorla alhat;
Legelésző baromcsorda béget,
Hallani az édes békességet.
Szalonka húz, az erdő sötétes,
Harmónikát nyekerget a béres,
Orgonát csen néhány apró-cseprő,
Munkálkodik a gereblye, seprő.
Ég a kerti tulipán harangja,
Sarokba bújt huncutul a lapda,
Hajasbaba ünnepi bordóban,
Kis trombita megfullt a hordóban.
A zsalúk úgy alszanak a boldog
Házakon, mint nagy, zöld pecsét-foltok,
Eloltják a lámpát, anya álmos –
A ház körül az éjszaka szálldos.
Langyos éjjel, júniusi éjjel,
Viharkakas figyel, szerteszéjjel:
De a tenger zeng és zongorázik,
Játssza a hét vad melódiáit.
NAPLEMENTE A TENGERNÉL
STRINDBERG ÁGOSTON
Most a fövényen heverészek
És füstölök
És semmire se gondolok.
A tenger oly zöld,
Zöld mint az abszint;
És fanyar, mint a chlórmagnézium
És sós, mint a chlórnátrium;
És szűz, mint a jódkálium;
És megtanít felejteni
Bús bűneim feledtetője,
Csak a tenger feledtet
Ő és az abszint!
Ó zöld-zöld abszint-óceán,
Ó csendes abszint-feledés
Hadd szenderegjek édesen,
Mint egykor szenderegtem
A „Revue des deux Mondes“
Egy hosszú-hosszú cikkén.
Svédország füst most, csupa füst,
Egy óriás havanna füstje
És a nap úgy pislog fölötte
Mint félig üszkös cigaretta,
De vérvörös a horizont,
Véres kudarcunktól bíborlik.
Mint a görögtűz tündököl
S lenéz fekete nyomorunkra.
SZERBIA
JOVAN DUCSITY
Jovan Ducsity 1874-ben született. Dalmáciai, helyesebben albán, nyelve
tele van török, arab szavakkal.
MUNKÁI. Pesme 1901 (Dalok), Pesme 1908 (Dalok), Pesme u prozi
(Költemények prózában).
IRODALOM. A szerb költők verseiből _Szászy_ István egész kötetre való
gyűjteményt tett közzé. A versek elé tájékoztató bevezetőt irt. (Olcsó
könyvtár). Több szerb verset fordított magyarra _Dorits_ István
(Jövendő).
NŐI PORTRÉ
JOVAN DUCSITY
Az éjszaka ködlött, mikor őt szerettem,
Halódtak a kertben a kései rózsák,
Zokogtak a habok az őszi erekben,
S méla őrület volt a tiszta valóság.
Ifjúságom édes rózsakoszorúját
A porba vetettem, megöltem a vágyat,
Lelkemre suhant a néma szomorúság,
Mint a beteg holdfény, oly szomorú, bágyadt.
Oly szomorú, bágyadt, mint dőlt székesegyház,
Hol a bús falakon a nyirkos lég bejő,
Rozoga ablakot csunya fergeteg ráz,
S fütyül a réseken az őszi levegő.
Mint síró muzsika, a hangja oly szép volt,
Az ősz huga volt ő, mert sokat hallgatott,
A lelke búcsúcsók, tisztafehér égbolt,
S szomorú, szomorú, mint egy szelíd halott.
A csókja hideg-bús, akárcsak a márvány,
Olyan hideg és bús és a haja szőke,
Illata reszketett édesen és árván,
Mint haló rózsáé az őszi időbe.
Azóta riadva kelek néha reggel,
Az álom is ólom, napfénybe se látok,
Ólomtakaróba, guzsba ébredek fel,
Szemem csupa könnyű, szemem csupa átok.
MILAN RAKITY
Milan Rakity 1876-ban Hercegovinában, Trebinjében született. Belgrádban
és Párisban jogot tanult. A szerb belügyminisztérium hivatalnoka lett,
ahol fényes karriért futott meg. A balkáni háború befejezése után
Prisztinába konzullá nevezték ki. Ma is ott él.
Jogászkorában több belgrádi lapba esztétikai és kritika cikkeket írt.
Olaszországban sokat utazott. Igazi szerb, nyelve, poézise tiszta
délszláv. Jól beszél magyarul. Sokat járt Dunántúl.
MUNKÁI. Egyetlen kötete van: Pesme 1903. (Dalok.)
SZERELMES VERS
MILAN RAKITY
Suttognak a kertben az orgonabokrok,
A csillagok égnek, a csönd csodamély.
A hold ragyogóan az égre kibotlott,
Villámos a csóktól, a vágytól az éj.
Suttognak a kertben az orgonabokrok.
Ily tiszta, fehérsugarú szelíd éjjel
Várhatta Izolda a hű lovagot.
Sírok repedeznek, az éji sötéttel
Feltámad a ködből a régi halott.
Ily tiszta, fehérsugarú szelíd éjjel.
A régi, középkori hős, tele hittel,
Hágcsót feszít és nevet a telehold,
És útja a kedvese ölibe vitt el,
A vára előtt tüzes ajka dalolt.
A régi, középkori hős, tele hittel.
Zúgj régi idők meselelke az éjen.
Szívembe fehér remegés tüze gyul.
Itt állnak az árnyak az éjbe, fehéren,
És mind szeret és eped-ég szilajul.
Zúgj régi idők meselelke az éjen.
Te drága! Te tűzszívű, tiszta Izolda!
Izolda se várta így a jegyesét.
Lépted nesze rebben, az éjszaka holdja
Lágyan mosolyog s nevet a kegyes ég,
Szél parfüme lengedez, a halavány
Bús orgona reszket a hold sugarán.
TÖRÖKORSZÁG
RAGHIB PASA
Raghib pasa a XVIII. században élt. A török költészet nagy fellendülése
Fuzuli és Baki után következett. Apró verseket, szentenciákat, csöndes
szerelmi dalokat írt.
IRODALOM. A török költészetről és irodalomról több cikk jelent meg
(Magyar Szemle 1906 május 17).
_Mészáros_ Gyula ugyanitt több versfordítást közöl.
KÉT ÜRES, ÁRVA FÉSZEK
RACHIB PASA
Elmentél tőlem és a bánatom
Az álom édes-kedves madarát
Elriogatta s most az éjbe nézek,
A két szemem két üres, árva fészek.
AMERIKA
ALLAN EDGAR POE
Bevezető (arcképpel) 3
A Holló 5
Eldorádó 10
Eulália 11
Álom az álomban 12
HENRY WADSWORTH LONGFELLOW
Bevezető 13
Ősz, az aranylovag 14
Februári délután 15
Excelsior 17
Shakespeare 19
WALT WHITMANN
Bevezető (arcképpel) 20
Valakinek, aki nemsokára meghal 21
Téli mozdony 23
Szép asszonyok 25
JAMES RUSSEL LOWELL
Bevezető 26
Az utcán 27
ANGLIA
PERCY BYSSHE SHELLEY
Bevezető (arcképpel) 31
A hold 32
Mint a haló hölgy 33
JOHN KEATS
Bevezető 34
Az álomhoz 34
Köd multán 36
ALFRED TENNYSON
Bevezető 37
Az elhagyott ház 38
De profundis 39
ROBERT BROWNING
Bevezető 42
Éjjeli találkozó 43
ARTHUR SYMONS
Bevezető 44
Kopogó kéz 45
ALGERNON CHARLES SWINBURNE
Bevezető 46
Álmatlan szerelem 47
LORD ALFRED DOUGLAS
Bevezető 48
A szfinksz 49
Az éj a kertbe megy 50
Az éj kijő a kertből 51
OSCAR WILDE
Bevezető (arcképpel) 52
Chanson 54
A kedvesnek ezt mondom 55
Amerikai impressziók 56
Impression du Matin 58
Le Reveillon 59
BELGIUM
MAURICE MAETERLINCK
Bevezető (arcképpel) 63
Ima 65
Megöltek három kisleánykát 66
Kopár órák 67
GEORGES RODENBACH
Bevezető 68
Vasárnapok 69
Ó! Az eső! 71
CHARLES VAN LERBERGHE
Bevezető 73
Kósza szerelmek 74
EMILE VERHAEREN
Bevezető (arcképpel) 75
A szél 77
Keresztény halál 80
A hó 82
A fellegek miséje 84
A kolostor 85
A fagy 86
A szelíd pap 87
A szilaj pap 88
A malom 90
A fali órák 91
Zarándokló fák 92
IWAN GILKIN
Bevezető 93
Szimbolum 94
CSEHORSZÁG
JAROSLAV VRCHLICKÝ
Bevezető 97
Sóhaj 98
DÁNIA
JENS PETER JACOBSEN
Bevezető 101
Selyemcipő az arany-kaptafán 102
FRANCIAORSZÁG
FRANCIS JAMMES
Bevezető 105
Lourdes 107
A fiatal lány… 109
Oly szörnyű volt… 111
Az ebédlő 112
JEAN ARTHUR RIMBAUD
Bevezető (arcképpel) 113
A völgyben egy katona alszik 115
A kenyérlesők 116
JULES LAFORGUE
Bevezető 118
Vidéki hold 119
CHARLES BAUDELAIRE
Bevezető (arcképpel) 121
A nap vége 124
Az ember és a tenger 125
A zene 126
Maesta et errabunda 127
A macska 129
A szépség 130
Halál vén kapitány… 131
THEOPHILE GAUTIER
Bevezető 132
Kínai szerelem 133
ALBERT SAMAIN
Bevezető 134
Csöndes őszi nap 135
PAUL VERLAINE
Bevezető (arcképpel) 136
Fehér hold 139
Jóság 140
Együgyű dal 143
Klasszikus Walpurgis-éj 144
A porban heverő Ámor 146
Pierrot 147
Három év mulva 148
EMMANUEL SIGNORET
Bevezető 149
Menyegző 150
ANDRÉ RIVOIRE
Bevezető 151
Egy lány, aki halni indul 152
HENRI BARBUSSE
Bevezető 153
A levél 154
HENRI RÉGNIER
Bevezető 155
Nocturne 156
CAMILLE MAUCLAIR
Bevezető 157
Rajz 158
Esik az eső 159
LOUIS MERCIER
Bevezető 161
Szeptemberi csend 162
LUCIEN PATÉ
Bevezető 163
A hold, a halott csatlós 164
FERNAND GREGH
Bevezető 165
Menüett 166
A víz csendje 168
Csillagzápor 169
Kis japán versek 171
HENRY BATAILLE
Bevezető 173
Esték 174
Az irgalom forrása 175
PAUL FORT
Bevezető 176
Meghalt a leány, meghalt szegény… 177
STUART MERRILL
Bevezető 178
Husvéti dal 179
Magányosság 180
JEAN MORÉAS
Bevezető 181
Az álomtündérek 182
Vessétek el a liliomot 183
Stanzák 184
JOSÉ MARIA DE HEREDIA
Bevezető 185
A centaurok futása 186
A némeai szörny 187
A stymphalidák 188
Adonis ébredése 189
Plus ultra 190
Rossihoz 191
SULLY PRUDHOMME
Bevezető 192
Az üres szék 194
EDMOND ROSTAND
Bevezető 195
Óda a naphoz 196
JULES LEMAITRE
Bevezető 198
A sirályok 199
GUY DE MAUPASSANT
Bevezető (arcképpel) 200
Havas éj 201
Colombus 203
Rettegés 205
Nagyapó 206
A vadludak 208
A holdsugár dala 210
JEAN RICHEPIN
Bevezető 213
A ravatal 215
Köd a tengeren 216
A tűz ünnepe 217
Tengerészek a temetőben 218
A könny analízise 220
LECONTE DE LISLE
Bevezető (arcképpel) 221
Homéri harc 225
A sarkvidék 226
Az ég lámpája 227
Hjalmar szíve 229
Anakreon-utánzatok 231
Bozót 233
Az oroszlán halála 235
A jaguár 236
A jaguár álma 239
A nap halála 240
Csillaghullás 241
Solvet seclum 243
Requies 245
Az utolsó emlék 246
ERNEST RAYNAUD
Bevezető 247
Tanyai reggel 248
HENRY CAZALIS
Bevezető 249
A cigány a holdban 250
LAURENT TAILHADE
Bevezető 251
Holdas táj 252
JACQUES MADELAINE
Bevezető 253
Ott fenn 254
VICTOR MARGUERITE
Bevezető 255
Szieszta 256
JAPÁN
TECSUJIRO INOUYE
Bevezető 259
Éji út 260
Magányos éjszaka 261
KÍNA
MA-HUANG-CSUNG
Bevezető 265
Az árva szerető 266
CSAN-JO-LU
Bevezető 267
Asszony a tükör előtt 268
LENGYELORSZÁG
KAZIMIERZ TETMAJER
Bevezető 271
Szívem 272
ZENON PRZESMYCKY
Bevezető 273
Fellegek 274
NÉMETORSZÁG
CONRAD FERDINAND MEYER
Bevezető 277
Halottak kara 278
Sirályok 279
A római kút 280
Újévi harangzúgás 281
Éji hangok 282
CHRISTIAN FRIEDRICH HEBBEL
Bevezető 283
A sír 285
DETLEV VON LILIENCRON
Bevezető 286
Bál után 289
Sziciliánok 290
Szfinksz a rózsák közt 292
Marechal Niels 293
De sokáig várattál magadra 294
RUDOLF BORCHARD
Bevezető 295
Ballada az álomról, a szélről és a dalról 296
RICHARD DEHMEL
Bevezető (arcképpel) 298
Az úszó 300
Magány 301
Gyerekgügyögés 303
Esőben 304
Nefelejts 305
HUGO VON HOFMANNSTHAL
Bevezető (arcképpel) 306
A mulandóság terzinái 308
A régi Bécs 309
STEFAN GEORGE
Bevezető 312
Az álarcos hölgy 314
A szőnyeg 315
Az idegen nő 316
ALFRED KERR
Bevezető 317
Hanako 318
RAINER MARIA RILKE
Bevezető (arcképpel) 319
Önarckép 1906-ból 322
Breviárium 323
A szomszéd 330
Őszi nap 332
A fiú 333
A nő, aki megvakul 334
Hölgy a tükör előtt 335
A lábbadozó nő 336
STEFAN ZWEIG
Bevezető 337
Bruge 338
FRITZ PHILIPPI
Bevezető 339
Isten szeme keresett 340
GUSTAV RENNER
Bevezető 342
Cäsar 343
BRUNO WILLE
Bevezető 344
Csönd 345
Rózsák 348
FRANK WEDEKIND
Bevezető 350
Meningitis tuberculosa 351
ARNO HOLZ
Bevezető 353
Ninon 355
A szomszédaim 357
BERCHTOLD VIERTEL
Bevezető 360
Parasztlovak 361
HEINRICH HORVÁT
Bevezető 362
Kínai vers a szép évről 263
Csöndes éj 364
FRANZ WERFEL
Bevezető 365
Ó jó ember! 366
LEO GREINER
Bevezető 368
Szerelem 369
Az élet 370
PAUL BARSCH
Bevezető 371
Dél 372
FELIX DÖRMANN
Bevezető 373
Amit én szeretek 374
GUSTAV FALKE
Bevezető 375
Évek multán 376
ALFRED MOMBERT
Bevezető 377
Altató dal 378
HANS BENZMANN
Bevezető 379
A kánai menyegző 380
Jön a halál… 381
NORVÉGIA
SIGBJÖRN OBSTFELDER
Bevezető 385
A halál vet 386
HENRIK IBSEN
Bevezető (arcképpel) 387
Az északi lovag 389
Vége! 390
Duett 391
OLASZORSZÁG
ADA NEGRI
Bevezető 395
Testvéri üdvözlet az emberekhez 396
GABRIELE D’ANNUNZIO
Bevezető (arcképpel) 398
A nap keselyűje 400
Tripoliszi diadalének 401
ARTURO GRAF
Bevezető 403
Volt egyszer 404
LORENZO STECCHETTI
Bevezető 405
Szonett 406
GIOSUÉ CARDUCCI
Bevezető (arcképpel) 407
Az ökör 410
Csöndes beszélgetés a fákkal 411
Téli éjszaka 412
Fehér éjszaka 413
Vergilius 414
O éj 415
Szent Abbondius 416
Alpesi dél 417
Az utolsó vers 418
LUCIANO CROCI
Bevezető 419
Ave Maria 420
EDMONDO DE AMICIS
Bevezető 421
Holland táj 422
A jégeső 423
A vasút 424
A FUTURISTÁK
Bevezető 425
F.T. MARINETI
Óda a verseny-automobilhoz 428
PAOLO BUZZI
Monostorokban 431
Kórházakban 432
ALDO PALAZZESCHI
A beteg forrás 433
OROSZORSZÁG
NIKOLAJ ALEXEJEVICS NEKRASZOV
Bevezető 439
Az orosz dal 440
AFANASSIJ AFANASSJEVICS FET
Bevezető 441
Édes kép 442
NIKOLAJ JURJEVICS LERMONTOV
Bevezető 443
A tőr 444
KONSTANTIN MIHAJLOVICS FOFANOV
Bevezető 445
Néva 446
FJODOR SOLLOGUB
Bevezető 447
Erdőből jött 448
ALEXANDER ALEXANDROVICS BLOCK
Bevezető 449
Szürke, szelíd nap volt 450
SPANYOLORSZÁG
GUSTAVO ADOLFO BÉCQUER
Bevezető 453
A temető árvái 454
Csókos világ 459
A bús arató 460
SVÉDORSZÁG
STRINDBERG ÁGOSTON
Bevezető (arcképpel) 463
Csöndes idill szombat estén 465
Naplemente a tengernél 466
SZERBIA
JOVAN DUCSITY
Bevezető 469
Női portré 470
MILAN RAKITY
Bevezető 471
Szerelmes vers 472
TÖRÖKORSZÁG
RAGHIB PASA
Bevezető 477
Két üres, árva fészek 478