A férj: Nem tettem föl, hiszen sohasem szóltam. Most sem szóltam
volna. Azt mondtam magamnak: ez az isteni nő isteni
elérhetetlenségben lebeg fölötted. De most gondolja meg, ha egy
angyal, akit a magasban imádnak, mégis felém nyújtja a kezét, s
én azt gondolom: nem szerelemből teszi, elpusztulok érte, de megéri
a pillanatnyi üdvösséget…
A barátnő: Maga azt mondja, hogy már régen.
A férj: Amióta ismerem, szeretem. S most próbára tesz a
feleségemmel összejátszva. S én ezt tudom, de hiába, nem tudok
magamon uralkodni… vége… jól van… most menjen be hozzá és
számoljon be: a férjed nyomorult, mert egyetlen asszony van, aki
előtt minden önuralma, kötelességérzete romba dől…
A barátnő: Szegény ember és… sokat szenvedett?
A férj: Ne kérdezzen, áruljon el.
A barátnő: Föltesz rólam ilyen hitványságot?
A férj: Ó, drága angyalom, magáról rosszat föltenni?
A barátnő: Istenem, mit csinál? Hagyjon!