Emberé volt-e valaha az a csont, vagy birkáé?
Az a nagy, megdöbbentő talány, mely előtte kitárult, összeszorította a
bojtár szívét.
Anika és a bacsa nevét kiáltozta.
Senki sem felelt.
«Istenem, hol lehetnek?»…
A tüzes sziporkák, mik itt-ott kicsillogtak a hamu alól, bizony nem
adtak erre feleletet.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
És a brezinai völgy csendes azóta, kövér füvét nem tapossa sem ember,
sem állat; évek jönnek, mennek, a vadkörtefa meghozza gyümölcsét, meg
elhullatja, a fű megnő és ujra kiszárad, csak egy nagy fekete,
négyszögletű folt nem zöldül ki soha. Ki tudja, miért nem? Még a búsongó
nóta is csak annyit mond útbaigazításul:
Ott künn a Brezinán az a fekete folt…
Fekete folt helyén valaha akol volt.