Most már összefoglaló képzetünk van a termelési rendszerről, melyben az
üzemek sok raja iparágakba van csoportosítva, ezek pedig sorozatokba,
hogy a természet nyersanyagait és erőit az ember használatára szolgáló
tárgyakká alakítsák át és szolgálatainkat véghezvigyék. A 29 oldalon
levő ábra a kép egyes vonásait tünteti fel.
Az ipari gépezet újabb és újabb anyagot vonván el a természettől a
kitermelő műveletekkel, ezeket gyártási, szállítási és kereskedelmi
eljárások egész során viszi végig, amelyek alakjukat, összetételüket
vagy helyüket megváltoztathatják, amíg végül a kicsiben való
kereskedésből mint fogyasztási czikkek kerülnek ki.
Az eljárás minden pontján a termelési tényezők, ú. m. a föld, munka,
állótőke és képesség a termelés előmozdítására közrehatnak és amint ezen
tényezők elhasználódnak vagy kimerülnek a termelés munkájában, helyükbe
új tényezők lépnek, melyek maguk is a természettől nyert anyagokból
állanak és a termelő eljárások egész sorozata készítette őket elő, amíg
e helyre jutottak. Igy a termelési rend sok szivattyúja a természetből
vonja ki a nyersanyagokat és erőket, hogy részben fogyasztási czikké,
részben új termelési eszközökké dolgozza fel azokat.
De bármily bonyolult is a rend, munkálkodásában mi titokzatos sincs.
Mindenki tudja, vagy kitalálhatja, hogy az anyagok főfajait, gabonát,
gyümölcsöt, állatokat, fát, szöveteket, szenet, agyagot, fémeket a
különböző iparágak hogyan dolgozzák fel a végtelen sok használati
tárggyá. Termelési pályafutásuk rendes folyása néha egy folyó, néha egy
gép, néha pedig egy szervezet benyomását teszi ránk. A szervezeti
metafora a leghasználhatóbb, mert az ipart úgy tünteti fel, mint
tápanyag felvételét, megemésztését, áthasonulását működő erővé és új
szövetté képződését s az emészthetetlen kiküszöbölését. De e képek
egyike sem pontos. Mindegyik nagyobb szabályosságot, simább lefolyást
tüntet fel, mint ahogy a valóságban van. Egyik sem vesz kellően
figyelembe egy lényeges tényt, hogy t. i. minden termelő működés bármely
eljárásnál öntudatos tényezők közrehatását kivánja meg: a különböző
használt termelő erők tulajdonosaiét. A műhelyben, gyárban, bányában,
vasúton, árúházban számtalan kis üzemcsoport testi- és szellemi erejét
kell újból és újból működésbe hozni, hogy az anyagoknak a termelés
folyamán való továbbviteléhez szükséges számtalan művelet
végrehajtassék.
E műveletek különálló termelő aktusok és mindegyiket külön kell
ösztönözni. Ez állandó ösztökélést hogyan érjük el? Ebben sincs semmi
titokzatosság. A termelési rendet folytonosan pénzfolyam járja át, amely
egész nyiltan végzi a különböző termelő erők tulajdonosainak termelő
tevékenységre ösztökélését. Az anyagok és javak folyamával ellenkező
irányban áramlik a pénzfolyam. Azok a kitermelő eljárástól a gyártási és
szétosztó eljárásokon át folynak, amíg a kicsinybeni eladásból
kikerülnek. Emez főleg a kiskereskedelmen keresztül jut be a rendbe és a
rendes sorrendben a szétosztó, gyártó és kitermelő eljárásokhoz jut.
Vegyük például a czipőgyártással foglalkozó iparágakat.
A czipőipar szabályos művelése megkivánja, hogy minden stádiumban
megfelelő számú gyár és más helyiség, gép, szerszám, munkaadó, munkás
álljon rendelkezésre a bőrök czipővé feldolgozásánál és a czipőknek
viselőikhez juttatásánál. Az egész szerkezetet a fizetések folytonos
sora tartja fenn és működteti, amely fizetések a munkások, munkaadók,
tőkések, földbirtokosok kezéhez történnek a termelés különböző fokaiban.
A termelő erők fejében történő e fizetések alkotják a munkabért,
hasznot, kamatot, járadékot. Miből erednek ezek és hogyan fizetik? Ezt
gyakorlatilag megérteti, ha egy olyan czipőüzletbe megyünk, amely csak
készpénzfizetés mellett árúsít és amely mondjuk, hetenkint 100 font
sterlingnyi forgalmat csinál. A vevők megveszik és elviszik a czipőket
készpénzfizetés ellenében. Mit tesz az üzlettulajdonos a 100 font
bevétellel? Ebből fizeti alkalmazottai hetifizetését, valamint félretesz
az üzlet bérére és a kikölcsönzött tőke kamataira, új készletet szerez
be és a maradékot mint igazgatási díjat, vagy hasznot zsebre teszi. A
czipészetben mind e fizetések a kicsinybeni eladáshoz szükséges
ösztönzések. Rábírják valamely termelő erő birtokosát, hogy azt az új
termelő művelethez adja oda, ami a kicsinybeni eladás útján a közönség
czipővel való ellátásának zavartalan menetét biztosítja.
De a kicsinyben való árúsítás költségei – mondjuk – nem haladják meg a
20 fontot. A többi 80 fontért a nagybani eladónál újabb «rendelést»
eszközölnek, hogy az eladott czipők pótolva legyenek. A nagyban árúsító
viszont e 80 fontból részint béreket, járadékot, kamatot és az üzleti
nyereséget fizeti, a többiért, mondjuk 60 fontért a kiskereskedőnek
eladott czipők pótlása végett a gyárosnál újabb vásárlást eszközöl. A
gyáros hasonlóképpen 60 fontjából a termelés folyó költségeit, mondjuk
30 fontot, a bért, járadékot, kamatot, hasznot fedezi, a többi 30 fontot
a bőr és más anyagok újabb bevásárlására fordítja. A cserző a gyárostól
kapott 30 fontot hasonlóképp osztja meg az ő termelésénél, 15 fontot
fizetvén új bőrökért a gazdálkodónak, amely összeget a gazdálkodó
viszont az állattenyésztéshez szükséges kiadások fedezésére fordítja.
Ime a fent leírt folyamat:
Nem lényeges, hogy a 100 font elosztásánál itt jelzett arányok a
tényleges ipari viszonyoknak megfelelnek-e. Annyi bizonyos, hogy a leírt
módon forog az iparágak során végig a kiskereskedőnek fizetett 100 font
és hogy a belőle eszközölt fizetések mindegyike új termelő tevékenységet
létesít és hogy ezzel tartják működésben a termelési rendet. A kész
árúért fizetett árak részekre bomlanak és a termelő eljárásokon át
forgalomban vannak úgy, hogy minden stádiumban fentartják a szükséglet
ellátásához megkivánt tevékenységet.
Ha a czipő helyett kenyeret, inget, könyvet, kerékpárt vagy bármely más
czikket veszünk, ugyanez az elemzés alkalmazható. A kész árúért fizetett
kicsinybeni árak felbomlanak számos fizetésre, melyeket a termelés
különböző stádiumaiban eszközölnek.
Kétségkívül vannak, akik észreveszik, hogy még normális körülmények
között sem megy ily egyszerüen végbe az ipari tevékenység. Pl. a
hitelrendszer mellett az üzlettulajdonos, vagy nagykereskedő nem
kénytelen mindig várni a vevő pénzére, hogy fizethessen. A gyáros nem
mindig vár a nagykereskedőre, hogy rendeljen és rendelését megfizesse.
Gyakran előre termel és iparkodik keresletet támasztani.
De az alapvető tények leírásánál a kereskedelemnek az aprólékosságait
nem kell figyelembe vennünk. Nyilvánvalóan helyesen mondhatjuk, hogy a
termelési rend rendes menetébe a pénz, ez az általános ösztökélő, az
árúkereslet útján jut be. Ez a kereslet nyilván úgy működik, mint a
munka, tőke, föld, készpénz után való «kereslet» a különböző eljárások
mindegyikénél.
Példánk egyszerűsége mellett azonban egy irányban módosításra szorul. A
termelési rendről alkotott képünk feltüntette, hogy minden stádiumban
járulékos eljárások hatottak közre épületek, gépezet és más állótőke
szolgáltatásával. Nyilvánvaló, hogy e tőke el- és felhasználódása is az
egyetlen rendelkezésre álló forrásból, t. i. a czikkek kicsinybeni
árából kell, hogy megtérüljön. Ha tehát a kicsinyben való árúsításnál
100 fontból 20 fontot fordítunk költségre, melynek egy része a tőkének
fizetendő, e fizetésben benn kell foglalva lennie az
elértéktelenedésnek, vagy az el- és felhasználódás törlesztésének.
Hasonló az eset a raktárban, gyárban, cserzőnél, gazdaságban a tőkéért
fizetett összegnél. Ahol csak állótőke használtatik, a fizetéshez
valamit hozzá kell adni azon járulékos iparágak ösztökélésére, melyek a
szükséges és folyton elhasználódó épületeket, gépeket és más berendezést
állítják elő.
Ha tehát a gazdasági rendre, mint egészre, a czipőgyártást és eladást
eszközlő iparágak sorozatából nyert mintaképet alkalmazzuk, úgy látszik,
mint termelő-rendszerről és mint pénzrendszerről egyaránt világos képet
nyertünk. Mindenféle nyers anyag állandó, szabályszerű folyamata a
különböző őstermelő, gyártó és megosztó eljárásokon át, melyek
mindegyike üzemekké és iparágakká szervezett megfelelő mennyiségű
termelő erővel van ellátva, kellő képét adja a termelési rendnek. Ennek
pedig pénzügyi pendantja a pénz hasonló, de ellenkező irányú folyása,
amely a kicsinyben való árúsításnál veszi kezdetét és felfelé megy a
folyón, haladtában a termelő erők mindegyikét újabb tervékenységre
ösztönözve.