Képviselőnk sokáig vár az ujabb lével, de ezuttal kifizeti magát a
várakozás, mert nemes vad közeleg. „Végre egy ember“ – mondja boldogan
–, „aki botrányt fog csinálni!“ Tudniillik a vad ellenzéki vezér jön
arra, szemei vadul forognak, lába alatt döng a föld, szájaszéléből vér
csurog. Püff, leönti ezt is. A vad vezér tigrisként ugrik a kapu alá.
Majd tigrisként ugrik is ki a kapu alól és távozik e szavakkal:
– Olvad a hó.
Mert a vad vezér el van adósodva. Hol van eladósodva a vad vezér? A
kormány bankjánál. A pénzt ugyan nem attól kapta, hanem Hersch
Geizigtől, az uzsorástól és a kormány csak utóbb vásárolta meg a
váltókat. Ezt lehet majd konstatálni, ha valami rágalmazó egyszer
felhozza. De mégse kell ugrálni, mert Hersch Geizig csak azért adott,
mert tudta, hogy a kormány meg fogja vásárolni a váltót, és a vad vezér
is tudta, hogy Hersch Geizig csak azért kapott pénzt a banktól, mert
megmondta, hogy a vad vezérnek kell. Igen meleg volt a déli órákban,
határozottan olvad a házak tetején a hó.