Látja ezt a vidám képviselő és ujra vizért rohan, majd ujra lesbeáll az
ablaknál. Egyszerre csak arra jön a városi férfiu, nem tudom:
alpolgármester-e, vagy csak tanácsnok, elég az hozzá, hogy nem
kinevezett kormányközeg, hanem a nép választott tisztviselője. „Kiváncsi
vagyok“ – szól a képviselő – és nyakonönti. A város ura felnéz, bemegy a
kapu alá, majd kijön és ezt mormogja:
– Pedig mondta a feleségem, hogy vigyek esernyőt.
Miért?
Mert ki ül a választott tisztviselő nyakán? A kerületi bankdirektor,
mint klikkvezér. Ez szavaz és szavaztat rá. Kinek a hordárja, a
kutyamosója, a fia, a vőlegénye, a tejtestvére a kerületi bankvezér,
mint klikkdirektor? A kormánynak. Miért? Mert különben tiz kerület közül
kilencben fütyülne rá a községi választó. Kivel kell tehát jóban lenni a
választott, szabad, független tisztviselőnek? A bankklikkel, mint
vezérdirektorral, s ennek tejtestvérével, a mindenkori kormánnyal.
Csuda-e, ha eszébe jut az az áldott, gondos feleség, aki azt mondta,
hogy vigyen esernyőt?