barátom: Hogyan magyarázod meg magadnak ezeket az alakokat? Sem a bő
táplálkozás és esetleges tétlenség, sem a nőtlenség nem okolja meg
eléggé ezt a jellegzetes formátlanságot. Akkoriban nem tudtam neki
megfelelni. De ma nem tudom másképp elgondolni, mint hogy a nevelés az
okozója, mely arra törekedett, hogy az egyéni gondolkodást agyonüsse és
amelynek természetes következménye a husnak tultengése, mely mértéktelen
táplálkozás nélkül is ilyen alakokat nemzett. Valamerre kell nőnie az
embernek. Ha elzárod a szellem utját, akkor a hülye alakulatnak kell
kifejlődni.
Azért nem hiszek én a papság végleges győzelmében, bármily parancsoló is
ez a hatalom, hanem hiszek az emberiség és a szabadság győzelmében. Ha
itt a kezdetek nagy mértékben vannak meg, származnak az előbb említett
rendek és ezekkel együtt megváltást nyer az utóbbi is.
Inkább hiszek a munkás győzelmében. Minden ember munkás, ki kezét és
fejét oda adja, hogy az emberiség számára hasznosat alkosson. Aki
dolgozik, az a lélek utján jár, a haladás pályáján és a dologtalanok
mind kiirtatnak. Még a legnagyobb tőke sem lesz képes a dologtalant
sokáig fenntartani. Nemzetsége feloszlik és eltünik.
De a dolgozó embernél, kire valami kötelességet szabtak, arról van szó,
hogy lelkének egész erejével ragadja meg munkáját és először is belsőleg
mesterkedik. Ez aztán szabad munka lesz, ut a szabadság és tökéletesség
felé.
Képzeljünk csak el egy nagyobb munkáshadat, pl. egy hajógyár munkásait,
kik a vezető főtől le az utolsó inasig lelkesednek munkájuk iránt, kik
munkájukba belevitték egész lelküket a régi szállóige értelmében:
navigare necesse est vivere non necesse est, mit ma így fordíthatnánk: a
haza jövője a tengeren van – mire képesek az ilyen emberek, ellentétben
a kedvetlen, békétlen munkástömegekkel, kik sötéten és zárkózottan
állnak a vezetőkkel szemben!
Természetesen ezt a szabad, vidám tevékenységet feltételezi az, hogy
mindenki uralja ez igazságot: Tiszteld és becsüld mindenki másban az
embert és bánj vele legmélyebb lényegetek egysége szerint. A
legalsóbbrendü munkatársnak is éreznie kell, hogy mint embert tisztelik
és úgy bánnak vele. Nem a munkásság működési eredményét kell egyoldaluan
figyelembe venni, hanem a vállalat belső értékének kell érvényre jutnia
a különböző lelkek közös együttműködésében.
Kétségtelen, hogy az ember és az igazi szabadság érvényesülésével
rendkivüli mértékben fog emelkedni az ember munkájának eredménye. A
szabad ember sokkal többre lesz képes, mint a kényszerített szolga, mert
a szellem uralkodik mindenen, a szolgában pedig szunnyad a szellem.
Innen van, hogy a mi szabadságérzettől áthatott korunk sokkal többet
alkot munkálkodással, mint a régi jó idők. Többre megyünk, mint apáink.
Ennek az az oka, hogy több szabadságot izleltünk meg, mint amennyit a
régi czéhrendszer megértett és hogy a szabadság fokozza az ember erejét,
mert magasabbrendű élet.
Hogyan jutunk el a szabadsághoz.
Csak ismerné valaki azt az utat, mely csalhatatlanul elvezet a szellem
szabadságához! Nem sokan, nem kevesen, hanem mindenki azon járna, mert
mindenki vágyódik titokban utána. Azonban a szabadság, a szellem is
beletartozik, éppen ugy, mint az élet, abba a nagy birodalomba, melyet
természetnek nevezhetünk, habár a természet csak szó a létnek arra a
nagy titkára, mely Istenből buzog.
A szabadság ugy támad, mint az élet, mert egyik formája az életnek.
Hogyan támadt az élet? Egy napon támadt egy, támadt millió élő sejt.
Előbb volt egy kocsonyás, nyálkás massza, de ebből a masszából hártyával
elhatárolt sejtek – alakultak. Ki csinálta őket? A föld hozta létre.
A föld? Tehát az anyag. Az anyag? Igen, mert az anyag nyilvánulási
formája a szellemnek és a szellem az élet. Tehát keletkezett az élet.
Egyetlenegy anyagrészecske sem nyult bele az élet körébe. Hiszen nem is
tudott erről semmit. De az élet működése megragadta őt, mihelyt annyira
jutott minden, hogy lehetővé lett az élet.
Igy van az a szabadsággal is. Egy ember sem mondhatja: Most szabad
akarok lenni. Egy korszak sem határozhatja el: Most virradjon meg a
szabadság napja. Megvirrad, ha eljön az ideje. Magában véve az, amit mi
szellemnek nevezünk, meg van kötve ugy az egyes emberben, mint az egész
emberiségben. Egyikünknek sincs szabad akarata, csak sejtelmünk van
róla. Tényleg a megkötöttség állapotában cselekszünk. Azért törekedtek
az irányadó szellemek arra, hogy fenntartsák a megkötöttség állapotát,
mert szükségszerüséget láttak benne. Hanem valami él, valami fejlődik
közreműködésünk nélkül: a szabadság. Nem siettethetjük, szorítsuk,
toljuk bár, fel nem tartóztathatjuk, ha elébe állunk sem.
A szabadszellemű, izgató iratoktól féltek mindig legjobban a zsarnokok.
Ezért találták ki a czenzurát, a lelki határsorompót. Egy barátommal
történt meg, hogy mikor átlépte az orosz határt, kigöngyölték szappanát
a papirosból, mert egy darab külföldi ujságba volt csomagolva, mely
talán (!) szabadszellemű volt. De a legszigorubb határsorompó is
hiábavaló, ha szabadság «lesz». A szabadsággondolatok nem jönnek, mint
lelki csiramagok idegen világból, a föld hozza létre őket éppen úgy,
ahogy a föld támasztotta az életet. Mi sem nem alkotjuk, sem nem
akadályozzuk őket.
Hogyan jutunk hát el a szabadsághoz? Legjobb, ha nyitott szemmel nézzük
véghetetlen nagyszerüségét Istennek és az életnek, mely körülvesz
minket. Ha engedjük, hadd ragadjanak meg a lelki áramlatok, melyek
életünk levegőjén suhannak át. Akkor magunktól is odajutunk, mintha
sasszárnyakon szállnánk, és mindenki jön velünk együtt. Szorosokon és
sötétségen és járhatatlan helyeken keresztül visz az ut a nagy czél felé
és a czélnak a neve: Isten gyermekeinek nagyszerü szabadsága.
Az emberiség jövője kétségtelenül a szabadságon, a tiszta lélek
tökéletességén alapul. Minden silány értéket eltemetnek és maguk mögött
hagynak ezek a lelki áramlatok. Végtelenül nagy az a czél, mely szemünk
előtt lebeg. Baj az, ha nem érjük el nagyhamar? És ki mondhatja meg,
hogy sok vagy kevés idő telik-e bele? Ki tudja, hogy a fejlődés nem
megy-e egyre gyorsabb menetben végbe, aszerint, amint tudatosabbá lesz?
Üdvösségünk talán közelebb van, mint gondolnók. De ha késik is, várjuk
bizakodva, várjuk egyre. Bizonyos, hogy eljön és itt marad.
TARTALOMJEGYZÉK.
=A fejlődés kérdése=
Az olvasóhoz 3
Teremtés és fejlődés 6
A kialakulás folyama 9
Az ember és a kialakulás 13
Az előrehajtó ösztön 17
Az emberiség paradicsoma 21
Az új tökéletesség 26
Az első lépés 29
A jó és a rossz 33
Szellem és hit 38
=A vallás kérdése vagy a modern és vallásos gondolkodás megbékülése=
Vallás és fejlődés 47
A vallási összeférhetetlenség 53
Békülési kisérletek 57
A megbékülés alapja 60
A gondolatszabadság eredete 65
Az új erkölcsiség 69
Természet és erkölcs 74
Jézus és az új erkölcs 81
=A szabadság kérdése az emberiségben=
A társadalmi nehézségek 89
Az emberiség álma 92
A gondolat, mint a szabadság hordozója 96
A szabadság lényege 101
A szabadság rejtélye 105
A rejtély megoldásának reménye 111
A szabadság igenje és nemje 115
A szabadság megvalósulása 119
Hogyan jutunk el a szabadsághoz 123