Hősünk életrajza nem költemény.
A miket elmondánk róla, azok a történetirás sajátjaivá váltak.
Még most is élnek (1860) azon korból való emberek, a kik e tényekre
visszaemlékeznek s bizonyítják azoknak valóságát s még sokkal többet
tudnak felőle mondani; a miket mind följegyezni nem volna hely e kis
könyvecske lapjain.
Kutfőink voltak az «Oesterreichischer Beobachter» egykorú lapjai és
tudós hazánkfia, Nagy Pálnak 1819-ben kelt életirása; a további
eseményeket élők szavai után egészítettük ki. Minden tény hiteles
okiratokkal van megállapítva, a mik kétségtelenné teszik, hogy Simonyi
József volt a magyar történet leghirhedettebb hőse.
Nagyobb jelenet, mint maga Toldi és méltó, hogy egykor hasonló költőjére
találjon.
Majd hogyha egykor ő is a regekör személyei közé emelkedik, mint
lovagkorunk hősei.
Addig is ne hagyjuk eltörlődni emlékét, míg az utókor költői keze
elmossa emberi hibáit s felmagasztalja hősi erényeit.
Honának büszkesége, lelkesedése volt ő; a nagy Széchényi Istvánnak ifjú
korában óhajtott mintaképe.
Ámde e dicső hazafinak más utat jelölt a sors a honboldogítás
halhatatlan hiréig. Ketté törte a kardot, s a szellem harczaihoz utasítá
őt. Simonyit letörte, a kardok bajnokát s támasztá Széchenyit, az eszmék
vezérét. – Vajjon mit kezd velünk, hogy ezt is összetörte?
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Kútfőim a napra nézve igen eltérnek; két egykorú krónika
közül egyik: «Der siegreich geendigte etc. XV-jährige Türkenkrieg», –
kelt 1699-ben, junius 13-ra teszi az ostrom kezdetét; egy másik: «Johann
Christoph Wagner’s Christlich und Türkischer Staat- und
Geschichtsspiegel», mely az ostrom utáni évben adatott ki: junius 19-ét
említi. Azontúl is minden egyes fegyvertényt, nevezetes férfiak elestét
stb. hat nappal későbbre teszi, mint az elébbi. Hammer-Purgstall junius
28-ról kezdeti az ostromot. (Geschichte des osmanischen Reiches.)
Palugyai szerint pedig junius 18-án érkeztek meg az összes seregek Buda
alá. Így ez legjobban megegyez a második könyvben idézett adattal.