Forgandó a hadi sors!
Este uri dalidóban volt a hős, reggel kardcsattogás között. Ma szép
leánykák mosolyogtak szeme közé, holnap égő gránát pattogott szét feje
fölött.
Egyik éjszakát rohadt szalmán aludta át, mezitelen fekve, míg facsaró
ruhái a tűzön száradtak, a másikat azon pompás ágyban, melyben
előttevaló éjjel Sándor czár szunnyadott.
Ma még a lovak is jó borokat ittak, holnap pedig drága volt az árokban
talált víz. Ma zsákmányról, előléptetésről ábrándozott a katona és
holnap halványan aludta azt az álmot, melyben nem álmodunk.
A drezdai ütközet után nagy dolgok bizattak Simonyira.
Drezdánál ismét megnyerte a csatát Napoleon, de Vandamme szeleskedése
miatt nem szedheté annak gyümölcsét; az előre rohant franczia tábornok
seregét szétszórták a visszaforduló üldözöttek s a kavargó csapatokból
százával vette ki a dézsmát Simonyi.
Egyik órában őt fogták körül, másikban ő fogta el a francziákat.
Dohna mezején egy egész hadoszlopot vezényelt Simonyi: huszárok,
gyalogok, orosz dzsidások és kozákok, ágyúkkal voltak kezére adva.
Gyönyörű csata volt, mind a két résznek dicsőségére való.
A hadszerencse jobbra balra ingott. Simonyi már sokat vesztett s a
francziák keményen álltak helyükben.
Ekkor Simonyi egy végső csapásra gyüjté össze embereit. Kiállt huszárjai
élére, miként hajdan szokott s nekivágtatott a franczia négyszögnek.
Három roppant sorlövés dördült el azoktól, sok derék hadfi lefordult
lováról, de a jövő pillanatban keresztül volt törve a négyszög; a rohanó
lovasság elborítá az ellen csapatját, mint mikor a hegyi ár elborítja a
kalászos mezőt s midőn vége volt a harcznak, a franczia négyszög helyén
egy domb látszott holttestekből, melynek alján patakként folyt elő a
vér.
Midőn a hullákat széthordták onnan temetni, legalul találták meg a
zászlót, melyet minden jó katona holttestével fedezett be; ott hulltak
el, és bátran küzdve honukért harczoltak a végső lehelletig.
Simonyi meghajtá a hulladomb előtt kardját tisztelettel.
«Derék ellenség volt.»
E hirhedett viadalért a szent György vitézi rendjelét kapta Simonyi az
orosz czártól s az a nagy tisztelet érte, hogy parancsa alá rendelének
egy orosz tábornokot, Bagrationt, pedig ő csak alezredes volt s az a
rendkívüli eset állt be, hogy egy sokkal alsóbb tiszt osztá a vezérszót
a felsőbb rangúnak, és ez nyilván elismeré, hogy azokat teljesítenie
becsületében áll.