Később 1800-ik évben az itt tanult leczkét javított kiadásban adta
vissza Simonyi a francziáknak, mert a mint azok egyszer véletlenül
megkerülve Gyulay hadtestét, azt a főhadseregtől el akarták szakítani, ő
maga hirtelen hírt nem adhatva a fenyegetett tábornoknak, lesbe vonult
egy erdő mellett, s midőn a franczia hadtest gyanutlanul elvonult
előtte, hirtelen megtámadta annak utócsapatjait, elvett két ágyút tőlük
s azokból dühösen kezdett el lövöldöztetni rájok.
Az ellenség a váratlan ágyuzásra zavarba jött s késledezett, míg Gyulay
megtudá róla a veszélyt s idején csatlakozott a főhadsereghez.
Mire aztán az ellenség eszére tért, már akkorra Simonyi árkon-bokron túl
volt a vitéz huszárjaival, az elfogott ágyúkkal s minden keze ügyébe
akadt emberrel és lóval.
Ugyanez év nyarán Ulmenhain alatt a franczia vörös huszárokkal volt egy
leghíresebb csatája, hol egy több óráig tartott lovassági ütközetben
ötszöri újra kezdett harczczal visszafoglalta hadteste táborszereit, s
akkor visszacsapva az ellenségre, elvette minden ágyúját és 150 lőporos
szekerét.
Néhány nap mulva új munka várt a fáradhatlan hősre.
A mi seregünk Neuburgnál a Duna mellett áthuzódott a fel nem tartható
ellenség elől. Egy kis csapat maradt hátul, melynek a visszavonulást
kellett fedeznie. Az ellenség legvitézebb gyalogsága, a hirhedett
gránátosok, kik közt szolgált a históriai nevű Auvergnei Latour, egykor
tábornok a királyság alatt, a köztársaságban közkatona, ki semmi más
czimet nem fogadott el, mint: «a francziák első gránátosa».
A védsereg már-már elhanyatlott a francziák dühe alatt, midőn megjelent
Simonyi.
Egy percz alatt megfordult a csata, az üldözőkből üldözöttek váltak, a
szép gránátos seregnek színe-java elhullt, s a menekvő hadtest bizton
vonulhatott át a Dunán.
E csatában esett el Simonyinak legkedvesebb testvéröcscse, ki ekkor már
hirhedett bátyja alatt mint hadapród szolgált. József nem birta őt a
végzetes golyótól megőrizni, mely életét kioltá; s alig maradt rá ideje,
hogy holttestét megmentse a csataviadal zivatarából.
De elesett a francziák legjobb vitéze is, az első gránátos Auvergnei
Latour. Drágán volt megfizetve Simonyi vesztesége.
E harczok után nyeré Simonyi József a Mária Terézia-rend arany
keresztjét és nemsokára századossá neveztetett ki.