mulattatóik elosontával szinte felkerekednek s kocsijaikat előrendelik.
Már ezek bucsuznak a házi asszonytól. Az kikiséri őket. A lovag
állhatatosan ülve marad, mint az ezeregy éjszakai kőlábu herczeg.
– Ugyan késő már az idő – szól doctor Grisák, kényelmetlenül feszengve.
– Az ám: – helyesli Ankerschmidt, önnek korán kell felkelni, mért nem
megy haza?
– Megvárom önt, hogy együtt menjünk! Én kocsit rendeltem ide.
– Fölösleges volt. Egyébiránt várjon meg, hanem akkor még töltsön
magának egy csészével; mert ráér.
Üm. Ennek ugyan megtetszett itt.
A lovag hozzáfogott, hogy rhumot égessen czukorral a theás kanalában.
Corinna visszajött s ujra letelepedett mellé; doctor Grisák oldalvást
ült le, nagy kedvetlenül könyökölve egy kis etagérere.
– Nagysád vendégei már elmentek mind? kérdé Ankerschmidt.
– Oh az nem tesz semmit, sietett őt megnyugtatni Corinna.
– Sőt nagyon szeretem, hogy valahára egyedül szólhatok nagysáddal.
Corinna kétkedő szemmel inte doctor Grisák felé.
– Oh, a doctor ur előtt lehet szólanom, szólt Ankerschmidt, lassudan
csepegtetve az égő rhumot kanalábol a theába. Ő be van avatva.
Mi lehet ez? kérdezé magában Corinna, mig doctor Grisák kényelmetlenül
feszengett helyében.
– Nagysád, mint tudom, menyasszony; szólt Ankerschmidt, nyájas
bonhomiával tekintve Corinnára.
– Óh nem, óh nem; szólt ez fülig elpirulni akarva.
– De én ugy vagyok értesülve.
– Óh kérem, én nekem semmi szándékom férjhez menni.
Igy védik magukat azok, a kik azt akarják, hogy megczáfoltassanak.
– Tudom, tudom. Egy kellemetlen körülmény. Nagysád mindenkit
visszautasit és ennek senki sem találja ki az okát. Én már tudom azt. Ne
tessék zavarba jönni. Kegyed jegyese fogva van. Én tudom jól. Még pedig
oly hosszu időre, hogy mikor ismét maga előtt fogja látni, már akkor egy
elmaradt ifjuság alkonyán nyujthatják egymásnak kezeiket. És nagysád
titkolja bánatát s azt mondja, nem megy nőül soha. Én ezt
nagyrabecsülöm. Én meglehet, hogy ellenség voltam, a mig verekedtünk; de
minek üldözném azt, a ki már nem is védi magát? Én azt mondom, hogy
nagysádnak rövid időn boldognak kell lenni, még pedig az által, a kit
oly messze elveszettnek gondol.
Corinna meglepetve nézett Grisákra, ki minden lehetőt elkövetett, hogy
inggallérát oly magasra felhúzza, hogy egészen elrejthese magát mögötte.
– Kereken kimondva, – szólt Ankerschmidt lovag, – én intézkedni akarok,
hogy egy megkegyelmezési folyamodvány a legjobb helyre legjobban ajánlva
eljusson s kezeskedem a sikerért, hogy két hónap mulva Garanvölgyi
Aladár itt lesz nagysád lábainál.
Doctor Grisák szükségesnek találta e szavaknál egy pohár vizet
okvetlenül meginni.
Corinna zavartan és közönyösen hebegé: „nem értem.“
– Oh pedig ez nagyon egyszerű.
Ankerschmidt zsebébe nyúlt s doctor Grisák kétségbeesésére a sokszor
emlitett fogalmazást vonta elő.
A doctor érzé, hogy el van veszve.
– Ez egy igen szép folyamodás, melyet nagysád tulajdon szép
kezecskéjével fog letisztázni. Kell, hogy lássék rajta a szerető kéz
reszketése. Ha egy pár betü kimarad is belőle, annál jobb; arról fog
látszani az érzelem valódisága. Ezt nagysád aláirja s azután együtt
felmegyünk Bécsbe. Én személyesen elkisérem mindenüvé, a hol megjelennie
kell; s biztositom felőle, hogy ha valami, ugy ez a kérvény, nem fog
tagadó válaszszal visszajönni.
Doctor Grisák ugy érzé, hogy két éles nyil ahoz a fauteuilhöz szegezi, a
melyben összeroskadva ül; e két éles nyil Corinna két szeme.
Megismerte a fogalmazáson a doctor irását.
Vége neki!
Corinna ereiben forrt a méreg. Ez az együgyü vén ember a helyett, hogy
kapna az alkalmon, a midőn egy szép szalmaözvegyet, egy „res nullius“-t
lát maga előtt, micsoda zavart akar előidézni; s még azt kivánja, hogy
ezt, mint nagylelküséget irják fel az árjegyzékébe.
De az a másik! Az a törvényes ember. A ki mindent jól tud. Nem tudta
lebeszélni e balga szándékról a hadastyánt? még ő fogalmazta számára ezt
a fatális kérvényt.
És ezt ő sajátkezüleg irja le!
És ő maga járjon utána annak, a minek bekövetkezésétől retteg.
Óh ezek a férfiak érdemesek volnának mind arra, hogy egytül egyig mind
be legyenek zárva föld alatti börtönökbe; a hol halálra epedjenek egy
óhajtott asszonyi hang hallhatásaért.
A lovag csak kavargatta csészéjében az égetett czukrot. Egészen meg volt
elégedve a theater couppal, s semmit sem várt kevesebbet, mint hogy a
szép özvegy sirva fog vállára borulni s kezét megcsókolni törekszik, a
mit ő telhetőleg meg fog akadályozni.
Corinnának most hirtelen egy státus csiny ötlött eszébe, jellemző arra
nézve, mennyi erő s mennyi gyöngeség tud párosulni egy asszonyi szivben.
A kérvényt összehajtá s visszatette a lovag elé.
És azzal hideg hangon, de tört lélekzettel monda neki:
– Uram; mielőtt önt ismertem volna, kész leendtem e lépést megtenni; de
„most, a ki önnek ellensége, az nekem is ellenségem.“
Ez vallomás in optima forma! Nem akarom régi vőlegényemet kiszabaditani,
hogy „önnek“ utjában ne legyen!
És ez egyuttal aztán kosár is doctor Grisáknak.
Ankerschmidt összeszoritá ajkait, nagyot nézett azok alul a sürü
szemöldök alul Corinnára: azzal csendesen visszadugta mellékzsebébe az
iratot, s begombolá kabátját.
– Késő az idő; doctor ur. Mehetünk.
– Nem iszsza meg theáját? szólt marasztó hangon Corinna.
– Köszönöm. „Elég volt.“
Minden elég volt már a lovagnak.
Egy hideg főhajtás után bucsut vett és eltávozott. Doctor Grisák
leforrázva ment a sarkában.
Ott nem maradt volna ezuttal egy másodperczig egy miniszteri tárczáért.
Elébb végig kell otthon gondolni, hogy micsoda paragrafusokkal
védelmezze magát Corinna megtámadásai ellen? hogy kerüljön feljűl
Incattusból Aktorrá? most pedig csak az a feladat, hogy retirálhasson el
szerencsésen a hadastyán fedezete alatt.
Ankerschmidt egy szót sem szólt a lépcsők aljáig. Ott, a mig megáltak,
doctor Grisák bérkocsijának előjártára várakozva; rátevé kezét a doctor
vállára.
– Hallja doctor ur. Látta ön már, mikor egy kutyának hat kölyke van,
aztán csak egyet akarnak belőle megtartani, a melyik legkövérebb; a
többit pedig elássák elevenen?
A doctor bámultan néze rá e kérdés után; mit akar vele?
– No hát azt mondom önnek, hogy olyan elevenen elásott fölösleges kis
kutyának lenni sokkal kegyelmesebb fátum, mint lenni azon asszonyság
vőlegényének. Jójczakát doctorkám.
Azzal ott hagyta őt kocsijába szállni, ő maga gyalog ballagott haza. Ő
nem félt gyalog járni egyedül a barbárok fővárosában.
TARTALOM.
I. Régi ember, uj idő 3
II. A szerencsétlenség mint iparüzlet 26
III. A vén katona és családja 46
IV. A kik egymást megakarják enni 74
V. Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz 91
VI. A szép szellem 124
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
4 |in judice„ |in judice“
5 |„szűzdohányt |„szűzdohányt“
13 |á salláriumát |a salláriumát
16 |Ankerschmid Ritter |Ankerschmidt Ritter
18 |Bocsánatok kérek |Bocsánatot kérek
20 |Itt töltöm |– Itt töltöm
20 |„Ez egy |– Ez egy
28 |esküdni. |esküdni.“
28 |őszinte, nyilt, szivü |őszinte, nyilt szivü
29 |annál gyakrabbank |annál gyakrabban
31 |Adám ur fejét |Ádám ur fejét
32 |füzfa poé-ézis |füzfa poézis
36 |mit be-beszél |mit beszél
43 |kiálta elkeresülten |kiálta elkeserülten
44 |miért Kampos ur |miért Kampós ur
45 |Kampos uram |Kampós uram
45 |Milyen mélsággal |Milyen méltósággal
45 |köznapi haszálatra |köznapi használatra
47 |czukorczirokja; gyögyörü |czukorczirokja; gyönyörü
57 |is benézegett |is benézegetett
58 |Nem szokára |Nem sokára
66 |visznek Francziországba |visznek Francziaországba
69 |„Tiszteli |– Tiszteli
71 |hol peczétes |hol pecsétes
72 |őt kényszeriténi |őt kényszeriteni
72 |hogy és |hogy én
79 |szólt Garanvögyi |szólt Garanvölgyi
81 |Katonaságnal tanultam |Katonaságnál tanultam
90 |bocsátja el, hogv |bocsátja el, hogy
98 |semmmije sem |semmije sem
105 |lakta földől |lakta földtől
121 |csak az szeretném |csak azt szeretném
125 |a gyapju? |a gyapju?“
126 |a a szalmaszin |a szalmaszin
128 |mert No 3 |mert Nro 3
132 |érzi máré |érzi már
141 |haszálni minden |használni minden]