Csobogó kis csermelykéknél, ingoványos erecskéknél élt egy béka
Tokióban, másik béka Kiotóban. Vígságos volt brekegésük, megnyugvásos
lebzselésük; tuu… tuu… hangoskodtak, patak mentén pajkoskodtak.
Derűs egy nap mind a ketten kieszelték szépen, bölcsen, másnap bíz ők
útrakelnek s hegyen túlra, rontom-bontom, merészkednek. Tokiónak kis
békája Kiotót akarja tudni, Kiotónak kis békája Tokióba akar jutni. Nem
ismerték soha egymást, se hallomást, se látomást, mégis egy nap
egyidőben keltek útra mind a ketten.
Nap-Istenke sugarat szórt, madár füttye ébresztőt szólt; kis mimózák
füves réten sárgállottak, krizántémok mezőségen illatoztak.
Kiugrálnak kátyujukból, az egyike Tokióból, másika meg Kiotóból,
csetlő-botló, ugra-bugra lépkedésük, tuli-hangos vartyogásuk,
brekegésük. Másnap ismét talpon vannak, hol pihennek, hol loholnak s
napok teltén, hetek múltán szirt aljáig, hegy tövéig el is jutnak.
Tetejére bajos út volt, fáradságos, vékony inú békalábnak nem tanácsos;
ám hiába, nincs megállás, nincsen többé tétovázás, mert Tokió kis békája
Kiotót akarja tudni, Kiotónak kis békája Tokióig akar jutni.
Szökdécselnek, bukdácsolnak, elcuppognak, kuruttyolnak, míg egy szép
nap, derűs egy nap, mind a ketten egyidőben, lihegőben, pihegőben, egyik
jobbról, másik balról, egyikőjük Tokióból, másika meg Kiotóból, odaérnek
hegy ormára s fölkínlódnak meredekje legcsúcsára.
Hold-Istenke dereng rájuk, pacsirtáknak eláll szájuk, álmodoznak
mimózácskák, színesszirmú krizántémkák.
Szembekerül két kis béka, mérik egymást sanda módra; sunyira áll
tekintetük, meg-megtorpan törpe testük. Mosolyogva köszöngetnek, szókat
szókba szövögetnek s akkor néznek igaz nagyot, mikorára kitudódott, hogy
egyszerre, egy időben, derűs egy nap mind a ketten keltek útra s
merészkedtek meredekes hegyentúlra. Jót nevetnek nagy eseten, jót
mulatnak véletlenen, hogy Tokió kis békája Kiotót akarja látni, Kiotónak
kis békája Tokióra lett kíváncsi.
Sziklás csúcson leguggolnak, kényelmeset nyujtózkodnak, hallgatják a
madár hangját, szívják füvek, hegyi rózsák friss illatját. Megszólal a
tokiói, hallgatja a kiotói:
– Be kár, hogy nem nőttünk nagyra, egy araszról több araszra; messze
túlnan jobban látnánk szívünk vágya két városát. Kiotót én, Tokiót te,
gyönyörködnénk el napestig szemtől szembe, megnyugodvást visszatérnénk,
könnyűszerrel, kényelemmel célt is érnénk.
– Kéne rajta valamikép segíteni – szólal meg a kiotói.
– Tuu… tuu… mi a módja?
Tokiói a bölcsebbik, így felel az eszesebbik:
– Hosszabb lábunk nagyujjára ágaskodjunk test hosszára; magasabb lesz a
mivoltunk, lábujjra ha kapaszkodunk. Te megnézhedd Tokiódat, én láthatom
Kiotómat; egyik éppen velem szembe, másika meg átellenbe.
– Ó, be pompás – örvendeznek, lágy fektükből legott fel is emelkednek s
hosszú lábuk nagyujjára, ágaskodnak ketten békák, testhosszára. Móddal
egymást átkarolják, kurta nyakuk nyujtogatják, kidülled két bámész
szemük, s kimeredez tekintetük. Így lesi a kiotói Tokiót, így kémli a
tokiói Kiotót.
Csakhogy ahogy ágaskodnak s jól egymásba fogózkodnak, dülledt szemmel
nem előre, hanem hátra pislogatnak. Bamba ésszel fel nem érik,
szépszerivel meg nem értik, hogy a szemük, ferdén néző békaszemük nem
előre egyenesen, visszánt mered tekintetük. Lesten lesik mind a ketten,
látókájuk meg se rebben s tokiói váltig hiszi, Kiotót lát s kiotói
váltig véli Tokiónak teljes mását.
– Nem Kiotót látja szemem? – kuruttyol a kiotói.
– Nem Tokiót látja az én tekintetem? – brekegi a tokiói.
Nap-Istenke megáll kissé le a vízbe lebuktában, Hold-Istenke szétnéz
kissé fel az égbe felszálltában. Kis pacsirták nagyhirtelen
elhallgatnak, mimózák és krizántémok összesúgnak, mosolyognak két
békákon, nevetgélnek párja ritka furcsaságon.
Ám két béka megnyugodtan, boldog lelki nyugalomban. Kezükben kis
vándorbotjuk, előttük meg távol útjuk. Egymás előtt illendően
meghajolnak, nyájas szókkal, mosolygósan búcsúzkodnak. Cihelődnek ismét
vissza távolukba, tokiói Tokióba, kiotói Kiotóba, csobogó kis
csermelykékhez, ingoványos erecskékhez.
S mindhalálig csak úgy tudták, hátradülledt békaszemmel csak úgy látták,
hogy a mása Kiotónak Tokió, hogy a párja Tokiónak Kioto.