folyton távolodott fejlődésében, ép annyira bizonyos, hogy útja végére
még el nem jutott; még most is sok a mesterkéltség benne s a cselekmény
szimmetrikus fölépítésében, az összefutó szálak elrendezésében a
csináltság erősen érzik. Az olvasó első tekintetre észre veheti a
történet kompoziczióján s anyagán is az író kezét és ízlését, holott
csak a kidolgozáson és fölfogáson volna szabad éreznie.
Világos tehát, hogy az elbeszélő irodalom még mindig megy előre. Megy,
de hova?
Én úgy gondolom, hogy a hirlapírói _report_ felé. Itt fogja valahol
megtalálni a tökélyt. De persze ép úgy nemesítse meg a reportot ezután,
mint a hogy megnemesítette azelőtt a mesét. Nincs az a becses írói
tulajdonság, mely ne érvényesülhetne ebben a rámában is.
A report az egyetlen, mely a maga eredeti természetességében folyik.
Legközvetlenebb rajzolata a valóságnak s azonfelül szabad és független a
szabályoktól. Valóságos «vadon gyermeke» a lapok roppant betűerdejében.
A reporter közli velünk a nyers eseményt, felvonultatja az abban részt
vett fő és mellékalakokat a nélkül, hogy kénytelen volna
életfolyamatukból többet nyújtani, mint a mennyit az esemény megértése
kíván. A reporter elmondván az eseményt, ép azon módon, mint a ki
szőtte, maga a Végzet, szélnek ereszti az abban szereplő személyzetet,
menjen ki-ki a maga útján, más érdekes vagy nem érdekes, de ezzel többé
nem összefüggő események elé, holott az elbeszélő írónak (eddig
legalább) kötelessége volt ezeket az alakokat mindvégig összetartani és
munkája folyamán vagy végén róluk az olvasónak számot adni, hogy mi lett
belőlük azontúl.
Mesterségünk jövőjére vonatkozó ilyenforma sejtelmek kapcsában tettem
meg a kisérletet a fentebbi elbeszéléssel. Ugy képzelem a dolgot, mint
rendszerint szokott történni a társaságokban, hogy szó van valamiről,
mire egyik is, másik is előhoz egy esetet vagy egy példát, mely bizonyít
vagy megvilágít. Nos mondjuk, hogy a «kicsikart» házasságok némely
fajtája van szőnyegen s a disputa folyamán az én igazaim mellett
felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival s mikor a történet bizonyító
magvát elmondottam, mintha ezzel be is fejezném, nem törődve a személyek
további sorsával. Ép ahogy a vonat beérvén végállomására, megáll és nem
megy tovább, _habár magok az utasok még be nem végezték_ az útjokat.
Csakhogy ezzel az újítási vágygyal kapcsolatosan előugrik a kétely is.
Birkóznak, birkóznak és nem birják egymást földhöz vágni. Az ujítási
vágy nagy hetykeséggel veri a mellét: «Hiszen igazam van», a kétely
ellenben titubálva mérlegeli: Hátha csak a patkót vertem fel
_megfordítva_ a pegazusra s a lábnyomokat tekintve magamat is megtéveszt
a hátravaló menés, mely előre való menésnek látszik?
Ily viszonyok között nem mervén dönteni se ide, se oda, legokosabbnak
látszott egy kis barátságos egyezkedést kötni a két birkózó között,
vagyis megtenni a kisérletet, de mindjárt azzal az engesztelő
szándékkal, hogy a következő könyvemben, ha az isten erőt és kedvet ad,
tovább folytatom bontómegyei ismerőseink sorsát.
_Mikszáth Kálmán._
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Népmesei neve egy elképzelt jóságú, mindeneket felülmúló
ételnek.]
TARTALOM.
XIV. A Patkó-legenda keletkezése és szétfoszlása 1
XV. Mikor a lányok a gyertyát eloltják 23
XVI. Egy kis kóstoló az önkormányzati tevékenység mezejéről 41
XVII. Nagy mulatság a drenki öregeknél 79
XVIII. Csiga-biga nyujtsd ki a szarvacskádat 116
XIX. A Sz. Sebestyén pihenőház és a rekettyési kuria, valamint lakói 147
XX. Noszty Ferencz emelkedőben 167
XXI. Az ember néha egy szalmaszálban botlik meg 176
XXII. Tóth Mihály fölszippant valamit 199
XXIII. Mit csinál a pók, ha a hálóját összetépik 212
XXIV. A botrány 239
XXV. Disputa 260
XXVI. A regény véget ér 280
KÉPJEGYZÉK.
1. Ah, Istenem, Mari, úgy látszik nekem, tetszik neked 34
2. Ötszáz forintra, méltóságos uram 42
3. Zimankós idő volt, február elseje 81
4. Odasietett és kezét nyujtotta 94
5. A mama küldött, apuska, hogy már haza akarna menni 130
6. Én még nem akarok hazamenni 145
7. Szeret, szeret, – suttogta 163
8. Két karjába zárta a kedves alakot 197
9. Ne ordíts, marha! 211
10. Künn az ajtónál lövöm főbe magamat 255
11. Szereted azt az embert? 281
12. Haza akarok menni, ezredes úr 306
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
4 |mond a Velkovics |mondta Velkovics
15 |Édekes, hogy |Érdekes, hogy
16 |Repásiné asszonyom |Répásiné asszonyom
53 |szemelyükre nézve |személyükre nézve
148 |tudós emrbe |tudós ember
153 |) – Majd ha |– Majd ha
174 |Epen abban |Épen abban
221 |Buhenyikkel sikerül |Bubenyikkel sikerül
244 |figyelte az alvókar |figyelte az alvókat
270 |vonás úgy is söppenhet |vonás úgy is csöppenhet
294 |Máll tante |Máli tante
297 |esipkét, brokátot |csipkét, brokátot
303 |vasvillákkat vannak |vasvillákkal vannak
303 |csak s szempillája |csak a szempillája
307 |bénítő levertség |bénító levertség
308 |kozvenczionális chablonokból |konvenczionális chablonokból
309 |Hjszen a konfliktusok |Hiszen a konfliktusok
309 |gyermekkorábban rakott |gyermekkorában rakott
311 |»Hiszen igazam van» |«Hiszen igazam van»]