benső formák mindenesetre sokat bizonyitanak valamely dal népi eredete
mellett, de nem mindent. A fő megismertető jel, mint fennebb is
mondottuk, a naiv egyszerüség és közvetlenség sajátságos nyilatkozata. A
benső formák utánozhatók, de ez nem. Mivelt költőkben is találunk naiv
egyszerüséget és közvetlenséget, de ez másnemü. Mivelt költő soha sem
lehet oly naiv, mint a nép. A mi ott természet, itt többé-kevésbbé
müvészettel párosul. A legegyszerübb és közvetlenebb mivelt költő is
mindig szem előtt tartja a közönséget, melynek ir s melyre hatni akar,
ezért magyarázóbb, részletesb, festőibb és bővebb beszédű, még ha
szófukar is. A nép magának dalolván, ösztönszerüleg csak arra törekszik,
hogy minél közvetlenebbül fejezze ki örömét és fájdalmát, s mellőzi az
alkalom, szinhely, helyzet részleteit, melyeket ugy is tud, s merész
átmeneteiben, töredékes rajzában habozás nélkül követi az érzés és
szenvedély áramlatait. A mivelt költő, bármily egyszerü legyen, soha se
vetkőzheti le egészen az irodalmi nyelv és styl hatását. A nép semmi
másra nem ügyel, minthogy kibeszélje, kiénekelje magát, s ha ritkán
csinos s néha együgyü, olykor épen azért, mert nem keresi, a
legjellemzőbb vonásokat találja meg, s a legegyszerübb eszközzel
ösztönszerüleg a legmüvészibb hatást idézi elő. A tiszta népi eredet
kérdését tehát leginkább az a szellem dönti el, mely a népdal benső
formáit megeleveniti, s épen ugy kihat a gondalatmenet árnyalataira,
mint a nyelv- és verselésre. Mindamellett némely dal a legélesb szemü
kritikust is megcsalhatja, s ez eredeti első forrásig majdnem lehetlen
visszamenni, mert a félnépi eredetü dalt épen ugy egészen népivé
alakithatja át a nép, mint a valóban népit megronthatja az irodalmi
befolyás.
A népdal folyvást változik és átalakul. Ez előnye és hátránya, mert
szebbül, majd romlik. A szájról szájra adás kevésbbé sikerült részeit
szebbekkel pótolja, az elmosódott részeket kidomboritja s kerek egészszé
görgeti. De gyakran megrontja, a szebb részeket gyöngébbekkel cseréli
ki, a jellemző vonásokat elmossa, az egészet részekre bontja fel, vagy
különböző dalok részeiből, melyek ugyanegy dallamra énekeltetnek, oly
egészeket szerkeszt, melyekből hiányzik minden benső kapcsolat. Innen a
számos változat, sőt régi dalok egy-egy versszakából egészen uj dalok
alakulása. Gyakran egyik változat szebb, mint a másik, néha egyenlő
szépségüek. Olykor csak egy-egy verssor vagy versszak romlik meg, máskor
az egész. Hiu törekvés meghatározni, hogy valamely dalnak melyik az
eredeti alakja. Ez legfeljebb csak akkor lehetséges, ha biztos történeti
vagy nyelvészeti nyomokon haladhatunk, mi a legritkább esetek közé
tartozik. A főkérdés mindig csak az lehet, valóban népi eredetü-e a
változat, egész-e, vagy töredék, vagy a mi a legroszabb és leggyakoribb,
több ugyanegy dallamu dal részeinek külső összefüzése egy szervetlen
egészszé? Ez utóbbi esetben bizonyosak lehetünk, hogy romlott
változattal van dolgunk, mely mint egész többé nem méltó a változat
nevére, s nincs helye egy kritikailag rendezett gyüjteményben.
Sajnálattal kell mondanunk, hogy népdalgyüjteményeinknek legalább is egy
harmadrésze ily dalokból áll. Se Erdélyi, se Kriza gyüjteménye nem ment
e hibától. Akárhány dalt találunk mindkét gyüjteményben, melyeknek
versszakait csak a dallam tartja össze. Például Krizánál I. köt. 162. l.
Kutágasra szállott a sas,
Engem, rózsám, ne csalogass!
Csalogatott engem más ės,
Náladnál szebb virágszál ės.
Likas a kjed háza vége,
Piros a kjed lánya képe,
Adja nekem kjed a lányát,
Befödetem én a házát.
Három piros kendőt vėszėk
A nap rám süt, piros lėszėk;
Piross lėszėk, merre járok,
Ugy ės szeretnek a lányok.
Nem kétkedünk, hogy igy is énekli a nép, de az is bizonyos, hogy egyik
versszak a másiktól teljesen független, az egészet csak a dallam tartja
össze, melynek ugyanazonsága miatt három dal részei vegyültek össze egy
zagyvalékká. A második versszak gyüjteményünk 10-dik gúnydalának első
versszaka, mely egy hozzá illő versszakkal teljes egészet képez; a
harmadik gyüjteményünk 16-dik szerelmi dalának második versszaka, melyet
ott a többihez benső kapcsolat fűz.
Ily idézésekkel lapokat tölthetnénk be, de legyen elég egy száz helyett.
Az ily dalok felvétele sokasitja ugyan a dalok számát, de rosz hirbe
hozza a népdalt, melytől némelyek különben is hajlandók megtagadni a
valóban aesthetikai becsü compositiót. Mindenesetre a tényt meg kell
jelölni, mint a népdal változása és romlása egyik jelenségét, de magát a
dalt mindig jobb mellőzni.
Mi, a mennyire lehetett, igy jártunk el gyüjteményünk szerkesztésében. A
mi gyüjteményünk sem ment ugyan egészen e hibától, figyelmetlenségből
ide is csusztak be ily teljesen megromlott dalok, kivált a második
kötetbe, de nagyban ragaszkodtunk ez elvhez, melyet a későbbi kötetekben
még szigorubban szem előtt fogunk tartani.
1. SZERELMI DALOK.
_1._ Változatai Erdélyinél I. köt. 62. lap, III. köt. 13. l. A mi
változatunk jobb ezeknél.
_2._ Változatai Erdélyinél II. köt. 63. l. Krizánál I. köt. 157. l.
Ezeknél a második versszak egy oly versszakkal van összekapcsolva, mely
hozzá teljességgel nem illik. Nálunk mindkettő egy alapeszme kifejezése.
_3._ Ellendarabja az „Esik eső a haraszton“ kezdetű dalnak. Lásd ezt
Erdélyinél a II. köt. 129. l. III. köt. 3. l.
_4–5._ Változata Erdélyinél II. köt. 114. l. és 290. l. Krizánál I. köt.
207. l. Mátray Gábornál _(Magyar népdalok egyetemes gyüjteménye. Pest.
1852.)_ 22. l. Erdélyi naplója szerint _(Fővárosi Lapok 1871. évi 155.
szám)_ dallamát Karsa Endre szerzette; maga a dal is, mint egész, csak
félnépi eredetűnek látszik.
_6._ Változata Erdélyinél I. köt. 360. l.
_7._ Erdélyinél III. 23. lapján szintén olvasható, csak azért közöljük,
mert ott e dal egy hibás sor miatt teljesen érthetetlen, t. i. Karácson
havában a _szerelem ország_, helyesen: _szerető tartás_.
_8._ Változatai Erdélyinél képes kiadás 22. l. Szininél 124. l.
_9._ Változata Erdélyinél III. k. 170. lap.
_10._ Második versszaka Erdélyinél II. k. 202. l.
_11._ Egyes versszakok változatait lásd Erdélyinél II. köt. 148. l. III.
köt. 41. és 62. l.
_12._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél II. köt. 30. és 150. l.
_13._ Erdélyi igazolván némely dal kezdetét, melyek kevés kapcsolatban
látszanak lenni az alapeszmével, e dal első sorát esetlennek mondja,
melyet semminemü czélzat nem igazol. Azonban itt nem ez az eset. Szabó
Károly azt a jegyzetet csatolja e dalhoz, hogy az alföld némely vidékén
az a szokás, hogy a legény annak a leánynak, kit meg akar kéretni, almát
küld, melynek elfogadása mintegy bátoritás a kérésre. Másutt az
ugynevezett csókolódzó ünnepélyen, mely az eljegyzés után egy hétre
szokott megesni, visz a legény jegyesének almát. Salamon F. a török
hóditás koráról irt müvében (243. l.) egy XVI. századbeli krónikairó
nyomán azt jegyzi meg: „Ha a férjtelen keresztyén nő egy almát fogadott
el a töröktől s ezt be tudta bizonyitani… neki itélték.“ Kérdés vajon e
szokást a töröktől vette-e a magyar, vagy megforditva; vagy talán mind a
kettőnél megvolt? Igy a „Három alma meg egy fél“ nem egyéb, mint a
„kérettelek“ jelképes kifejezése.
_14._ „Utoljára fogom _ajtód madzagát_.“ Ez alatt az a madzag értendő,
melynek segélyével az, a ki be akar menni, a fakilincset felemeli.
_15._ Az első versszak változata Pap Gyulánál 35. l. _A rámás csizmát_
ezelőtt, mig szeggel nem dolgoztak, úgy készitették, hogy a fejbőrhöz
egy ujjnyi széles bőrt varrtak körül, ezt nevezték rámának, s ehhez
varrták aztán a csizma talpát. Az ilyen csizma akkor urasabb, finomabb
munka volt.
_16._ Változatai Erdélyinél I. köt. 82. l. Krizánál I. köt. 162. l. A mi
változatunk legjobb.
_17._ Változatai Szininél 211. l. Mátraynál 24. l.
_18._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél I. 90. és 443. l. II. köt.
172. l.
_19._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél II. köt. 38. és 55. lap.
_21._ „A törvény is azt mondja“ – czélzás a gyermekjátékbeli törvényre.
_22._ Változata Szininél 189. l.
_23._ Változata Krizánál I. köt. 199. l.
_24._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél I. 83. l. II. 54. és 125.
l. Krizánál I. 32. és 98. l.
_25._ Változatai Erdélyinél I. 36. l. II. 322. lap. A mienk szebb
változat; a mit ott három-négy versszak mond el, a mienk két versszakban
egyszerübben és teljesebben fejezi ki.
_26._ Változata Krizánál I. köt. 218. lap.
_28._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél II. köt. 97. és 174. l.
Krizánál I. köt. 36. l.
_29._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél I. köt. 55. l. III. köt. 9.
l.
_30_. Változata Erdélyinél II. köt. 188. l.
_31._ Nem dal, hanem ballada nemű; tévedésből kerűlt ide.
_41._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél I. köt. 103. l. Szininél
84. l.
_44._ Változata Szininél 199. l. Itt egy egész dal, ott az első versszak
nem illik a másodikhoz.
_45._ Változata Mátraynál I. köt. 8. lap.
_46._ Füredinél van változata, (_Száz magyar népdal_-a közt) és Szininél
a 73. lapon.
_47._ Egyes sorok és versszakok változatai Szininél 52. l. Krizánál I.
köt. 224. l. Pap Gyulánál 62. l.
_51._ A második versszak változa Pap Gyulánál 29. l.
_56._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél II. köt. 85. l. III. köt.
9. lap.
_57._ Változata a fennebb 26. szám alatt közlött dalnak.
_59._ Az első versszak változata Erdélyinél III. köt. 11. lap.
_61._ Változatai Erdélyinél I. köt. 82. l. Szininél 65. lap.
_62._ A két első sort, a mint egy későbbi változatból látjuk, igy is
dalolják:
Mi dolog az, hogy a Tisza befagyott,
Mi dolog az hogy a rózsám elhagyott? stb.
_63._ Ugy tetszik, mintha Szelestey dalai közt olvastuk volna; ő vette-e
a néptől, vagy a nép ő tőle? – nem tudjuk; különben kedvelt és igen
elterjedt dal.
_64._ A második versszak változata Erdélyinél III. köt. 39. l.
_65._ Egy pár sor változata Erdélyinél II. köt. 135. l. és Krizánál I.
köt. 207. l.
_67._ Egy pár sor változata Erdélyinél III. köt. 52. l.
_68._ Változata Mátraynál I. köt. 51. l.
_69._ E gyüjtemény 66-dik dalának változata.
_70._ Változata Kecskeméti Csapó Dánielnél _(Dalfüzérke Pest, 1866.)_ I.
füzet. 18. lap.
_71._ Egyes sorok változatai Erdélyinél II. köt. 56. l. III. köt. 50. l.
és Krizánál I. köt. 63. lap.
2. HAZAFIUI ÉS KATONADALOK.
_2._ Változata Krizánál I. köt. 236. l. A mienk jobb.
_3._ Mint szerelmi dal Pap Gyulánál 51. l. Általában a forradalom alatt
keletkezett hazafiui dalok közt sok olyan van, melyek nem egyebek, mint
a szerelmi dalok változatai; a szeretőt a haza vagy valamelyik nagy
hazafi neve pótolja s a részletek is e körülményhez alkalmazkodnak.
_5._ Egyes versszakok változatai Erdélyinél I. k. 58. l. Képes kiadás
170. l. Pap Gyulánál 27. l.
_7._ A végső versszak változatát lásd alább a 31-dik dalban.
_11._ Nem annyira dal, mint katona-gúnyvers, inkább csak jellemző, mint
költői becsü.
_15._ Az első versszak változatát lásd Erdélyinél I. köt. 352. l.
_19._ Változata Mátraynál I. köt. 9. l.
_21._ A második versszak Petőfinek az 1848-diki hivatalos „Közlöny“
második félévi egyik számában megjelent „Előre!“ czimü csatadalából
vegyült ide.
_24._ Az első versszak változata Erdélyinél I. köt. 204. l. A mi ott
csikósról mondatik, itt katonára van alkalmazva.
_25._ A második versszak változata Erdélyinél I. köt. 426. lap.
_29._ Az első versszaknak, melyet megromlott alakban nyomattunk le, ime
itt közöljük egy későbbi és jobb változatát:
Elindulék a hazámból Gyöngyös városa felé.
Fél-utamból visszanézék a kedves hazám felé,
Látom a nagy hegyeket –
Ott siratnak engemet!
Arczczal vagyok leborulva,
Hazám felé fordulva.
Ugyane versszak változata megvan Erdélyinél a II. köt. 35. lapján.
_30._ Változata Pap Gyulánál 30. l.
_31._ Változata Krizánál I. köt. 243. l.
_33._ Változata ugyancsak Krizánál I. köt. 204. lap.
_34._ Változata amaz ismert dalnak: „Még azt mondja a retek,“ stb.
_36._ A két első sor egy szerelmi dal változata, ezt lásd Erdélyinél II.
köt. 80. l.
_37._ Változata „A szeretőm iródeák“ kezdetű dalnak, ezt közlötte Kriza
I. köt. 215. l. és Szini 202. l.
_40._ E dalt, valamint a szerelmi dalok 75-dik száma alatt levőt is,
Czelder Márton „Missiói Lapjai“-ból nyomattuk le. Nem tudjuk, vajon a
tájejtést pontosan jegyezte-e le közlő, s a szókat is helyesen
magyarázza-e? Ebben: „Idegen nyelv bébortja nyom“ a bébort-ot hóbortnak
mondja, mi bajosan hihető. „Szegény czángót el ne viritzd.“ A _viritzd_
alkalmasint _veszitsd_-et tesz, de nem hiszszük, hogy a _viritzd_
hangejtéssel mondanák.
3. PUSZTAI ÉS PÁSZTORDALOK.
_9._ A második és harmadik versszak változatai Erdélyinél I. k. 203. l.
_10._ Az első sor változata Krizánál I. köt. 148. l. A végső versszak,
ugy látszik, oly toldás, mely megrontja az egész hatását.
_12._ Nyomdahibák.
Első sor. Egész nap. olv.: Egész nap_on_.
Harmadik sor. császik, olv.: _Cs_ászik.
_14._ Az első versszak változata Krizánál I. k. 220. l.
_16._ Ergye rózsám. A beküldő szerint annyi mint: eredj rózsám.
4. BORDALOK ÉS TÁNCZSZÓK.
_1._ Változatai Erdélyinél II. köt. 144. és 229 l. Képes kiadás 64. l.
Szininél 43. l. E változatok példák arra, hogy egy-két sorból hogy
alakulnak ujabb dalok.
_4–5._ Mindkettő diákdal s leginkább akkor dalolják, midőn az iskolát
végkép elhagyó, vagy a három évi rektoriára menő diák bucsuestéjét
(exitus) tartja. A 4. szám alatti dalban előforduló iskolai műszókra,
melyek a sárospataki diákélet szokásaira czéloznak, Futó Mihály úrnak,
egykor a sárospataki iskola növendéke, jelenleg hód-mező-vásárhelyi
tanár, hozzánk intézett levele alapján, a könnyebb megérthetés végett
jónak látunk nehány megjegyzést tenni. A második versszak első sorát:
„Nem viselek többé magas kalapot,“ igy is éneklik:
„Nem fizetek már több salláriumot.“ A _sallárium_ alatt a tandij-fizetés
alól fölmentett akadémiai tanuló azon tartozása értendő, melyet a
főiskolai orvos, a tisztogató szolgaszemélyzet stb. dijában fizetett. E
sor:
„Nem hurczolok több kalendáriumot,“ ekkép értendő: a sárospataki
iskolának már régebben is volt nyomdája; részint a felekezeti közönség,
részint a nyomda anyagi érdekében évenként naptárt nyomatott, melynek
példányait, régi szokás szerint vagy talán a könyvkereskedés akkori
korlátoltsága miatt, a főiskolai előljáróság olykép árúsitotta el, hogy
minden karácsonyi legátusra, legacziójához mérten, kiszabta az eladandó
példányok számát, s ezt aztán törik-szakad el kellett adni a diáknak, ha
csak azt nem akarta, hogy a nyakán veszszen, mivel az egyszer átvett
példányt nem vették többé vissza. Ezen terhes kötelezettségről emlékszik
meg a dal, mely már 1848. előtt megszünt ugyan, de önkénytes vállalkozók
azután is foglalkoztak ilyesféle kalendárium elárusitással s igy a dal a
régi kényszert nem feledhette. A _gyertya-pénz_ és _ad vinum_
kifejezésre az idézett levél következő megjegyzést tesz: „A pataki
akademiai tanulók hajdan Erdőbényén egy _Mogyorós_ nevezetű szőlőt
vettek a kollegiumnak, ettől fogva a beöltözött ifjak (togatus) minden
év végén egy-egy itcze bort kaptak, melynek kiosztása ad vinum!
kiáltással vevén kezdetét, innen az elnevezés. Ugyan ekkor bizonyos
alapitvány kamataiból fejenként 51 váltó krajczárt kaptak _gyertya-pénz_
neve alatt. Mind az ad vinum, mind a gyertya-pénz illetőségből a 30 első
diák kettős részletet kapott, valamint az irnokok és rovatolók is. Ez
alkalommal a könnyelmübb tanulók kicsapongásra vetemedvén, ez okból az
ifjuság 1847-ben mindkét illetőségről lemondott olykép, hogy annak
fejében egy meghatározott összeg (105 frt) évenkint az ifjusági könyvtár
gyarapitására fordittassék; ez mai nap már igen figyelemre méltó
könyvtár.“
Itt a szives közlő még egy versszakot hoz fel, mely gyüjteményünkben
nincs meg, ez a 4. szám alatti dal harmadik versszakát képezné szerinte,
s igy az ott következő harmadik a negyedik lenne. Az emlitett versszak
im itt következik:
Nem parancsol már többé a szénior,
Nem czitáltat magához a direktor,
Nem mondja már: „Maga, fráter, negligál,
Mars börtönbe, húszszal lejebb eligál.“
_Eligálni_ alatt a magyar- és erdélyországi reformátusoknál országosan
ismert ünnepi legacziók választása értendő; a vétségbe esett vagy hanyag
diák egyik büntetése az volt, hogy a legatió választásnál érdem
sorozatán alúl kellett választania, mi anyagi veszteséggel járt, miután
a jövedelmezőbb egyházakat a megelőzők már a magok részére tartották
meg.
_5._ Változata Erdélyinél III. köt. 77. l.
Nyomdahiba a negyedik sorban
Majd mi itt olv.: De mi itt.
_10._ Változata Szininél 81. l.
_12._ Egyes sorok változatai Erdélyinél I. k. 167. l.
A hatodik versszakban nyomdahiba van.
Ej, haj _igyunk_ rája, olv.: Ej, haj _gyujtsunk_ rája.
_14._ Két sor változata Erdélyinél III. k. 20. l. Nyomdahiba a hely
megnevezésében: Balaton vidég, olv.: Balaton vidék.
_15._ Tánczszók. Ezek közt számos daltöredék van. A hatodik tánczszóban
„Holnapután komámasszony,“ rendesen igy dalolják: „Esztendőre,
komámasszony.“ de gúnyból néha az esztendőt holnaputánnal cserélik fel.
A huszadik tánczszó: Ne szólj neki stb. egy később beküldött közlemény
után igy egészitendő ki:
Ne szólj neki,
Csak ints neki,
Mindjárt tudja,
Mi kell neki.
Nyomdahibák: 319. l. 16. s. Nem tarja, olv. _túrja_. 320. l. 20. sor Én
után_ám_, olv. utánam.
5. TRÉFÁS ÉS GÚNYDALOK.
_2._ Az első versszak változata Krizánál I. k. 231. l.
_5._ Változata Krizánál I. k. 48. l.
_9._ Változata Krizánál I. k. 228. l.
_10._ Egyes sorok változatai Erdélyinél I. k. 451. l. Krizánál. I. k.
162. és 165. l.
_11._ Változatai Krizánál I. k. 203. l. Szininél 156. l. Csapónál III.
füz. 71–72. l.
_13._ Az első versszak változata Erdélyinél II. köt. 26. lap.
_14._ Egyes sorok változata Erdélyinél III. köt. 108. l. Pap Gyulánál
33. l. Szininél 190. l.
_16._ A végső versszak változata Erdélyinél III. k. 129. l. és Krizánál
I. k. 193. l.
6. VEGYES DALOK.
_1._ Változata Csapónál III. füz. 53. l.
_2–3._ Egyes versszakok változata Krizánál I. köt. 152. lap.
_8._ A két végső sor változatát igy is hallottuk:
Mert a diák el nem veszen,
Utoljára csuffá teszen.
_9._ Alapeszmében változata Kriza I. kötetében levő 510-dik dalnak. A mi
ott ki van mondva, itt jelképbe burkolódzik.
_12._ Változata Erdélyinél I. köt. 170. l.
_13._ Változata Erdélyinél III. köt. 98. l. Krizánál I. k. 231. l.
_16._ Erdélyben e gunydalt a Bach-korszak alatt énekelték a nagyrészt
Galicziából beküldött hivatalnokokra.
7. DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK S JÁTÉKOK.
Változatok Gáspár Jánostól _(Csemegék kisebb gyermekek számára.
Kolozsvár, 1863.)_ 127. s köv. lap.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Pelyhöli, pelyhezi, a szél által ingattatja.]
[Footnote 2: Ez, valamint az előbbi közbeszólás, most többnyire
elhagyatik.]
[Footnote 3: Sokszor így is mondják: „Itt is elestem hát a szolgáló
farában“]
[Footnote 4: E h. In excelsis deo, surgite pastores.]
[Footnote 5: Dormi o rosa, tota formosa, – régi rom.-kath. hymnus.]
[Footnote 6: E h. Kyrie eleison, Christe eleison.]
[Footnote 7: Az előadók igy mondják; nem gondolva azzal, hogy
érthetetlen különben e h. áll: „Mirha s aloes közt mulatozik.“]
[Footnote 8: Maksus = Mopsus.]
[Footnote 9: Tütüre = Tytirus.]
[Footnote 10: Hostat = külváros.]
[Footnote 11: Pakulár = juhász; az oláh nyelvből kölcsönzött szó.]
[Footnote 12: Gloria in excelsis deo, pastores.]
[Footnote 13: E sor helyett újabban ezt is mondják: „de nem eszel
belőle.“]
[Footnote 14: Kalapos által készített lábbeli gyapjúból.]
[Footnote 15: Vėgyed gödölyémet]
[Footnote 16: Orbánczos.]
[Footnote 17: A két kis bojtár neve.]
[Footnote 18: Néha az utóbbi szó helyett ezt is mondják: „gurgulya,“
mely fából készűlt sótartót jelent.]
[Footnote 19: Alkalmasint rás = rása.]
[Footnote 20: Kapcsolat nélküli mondatok, ugy látszik tréfás
czélzatból.]
[Footnote 21: Tiptük = téptük.]
[Footnote 22: Elébb = odább.]
[Footnote 23: Hozzád.]
[Footnote 24: Keljetek fel rögtön, pásztorok!]
[Footnote 25: Mi az? – Bukuró itt keresztnév, különben Vigat jelent.]
[Footnote 26: Hiszen megmondám.]
[Footnote 27: Krisztuska született, pajtás!]
[Footnote 28: Nem született Krisztus, csak a kakas kukorikolt.]
[Footnote 29: Tehát ti mindnyájan, kik itt vagytok.]
[Footnote 30: Pajtások.]
[Footnote 31: Kelj fel pajtás, kelj fel vén körmös, fontos esemény
történt, eredj oda.]
[Footnote 32: Mosule itt keresztnév, különben dédős-t jelent.]
[Footnote 33: Ugy legyen és hozass lovakat.]
[Footnote 34: Dézsa = döbönke, turós edény.]
[Footnote 35: Oh szent Ur.]
[Footnote 36: Menj Betlehembe, Barbule.]
[Footnote 37: Mia? nagyon messze van.]
[Footnote 38: Nincs messze, csak itt van.]
[Footnote 39: Hány nap alatt érhetünk oda?]
[Footnote 40: Két és fél nap.]
[Footnote 41: Jól van, jól van.]
[Footnote 42: A fennebbi szóváltás mindegyik pásztor között ismétlődik
az ajándék átadás előtt.]
[Footnote 43: Cseléd = családtag.]
[Footnote 44: Költségecske = turó s egyéb enni való.]
[Footnote 45: Málé = kukoricza-lisztből készűlt lepény.]
[Footnote 46: Orda = savóturó.]
[Footnote 47: Zsukáta = oláh táncz.]
[Footnote 48: Fujjad pajtás nélkűlem.]
[Footnote 49: Huppa huppa, a zene szól Todoricza, örvendjünk, vigadjunk.
Huppa hupp.]
[Footnote 50: Fujjad nélkűlem.]
[Footnote 51: Nem fujja.]
[Footnote 52: Elég.]
[Footnote 53: Jer innen öreg.]
[Footnote 54: Mi a?]
[Footnote 55: Juhásza.]
[Footnote 56: Guluga = kápa.]
[Footnote 57: Kifelé hátrálok.]
[Footnote 58: A csillagot, – a fakészűlék segélyével minden versszak
végén kinyujtják majd egy ölnyire.]
[Footnote 59: Burus = terebély.]
[Footnote 60: A helyt.]
[Footnote 61: Kászu = fenyű-kéregből készült táska.]
[Footnote 62: Kis.]
[Footnote 63: Várakozz’.]
[Footnote 64: Bádog.]
[Footnote 65: Kályha.]
[Footnote 66: Vagy.]
[Footnote 67: Ajt = a helyt.]
[Footnote 68: Pedig.]
[Footnote 69: Mi is.]
[Footnote 70: Béla talán annyi mint a szláv biela = fehér gyöngy.]
[Footnote 71: Holttá.]
[Footnote 72: Hóhérod = henker.]
[Footnote 73: Kapujó = kopolya, kis tócsa.]
[Footnote 74: Fejszém.]
[Footnote 75: Falu Gömörmegyében.]
[Footnote 76: A beküldő szerint az illető lovának a neve.]
[Footnote 77: Szabolcs, Bihar, Hevesmegyékben s a Nagy-Kun-kerületben
nagy mesterségnek tartatik a perecz három felé törése, úgy hogy itt a
három perecz kilencz felé törése a lyány szilaj jelleme festésére van
felhozva.]
[Footnote 78: Filegoria.]
[Footnote 79: Megvetettél.]
[Footnote 80: Vagy: Kedves szülém könyebbségét kerestem.]
[Footnote 81: Rokka, egy ö es hosszu pálcza, melyet szeretője számára
apró vésetekkel szépen kiczirádáz (megir) a székely legény.]
[Footnote 82: Széptevő.]
[Footnote 83: Virágos kenderből a nem termö szálak; nyövik augustusban.]
[Footnote 84: 20 ige.]
[Footnote 85: 3 szál.]
[Footnote 86: 20–30 zseréb.]
[Footnote 87: Egy mejjékből lesz 10–12 sing vászon.]
[Footnote 88: Nagy szüvesen = keservesen.]
[Footnote 89: Elrígadók = elsirattuk, eltemettük.]
[Footnote 90: Há = fájdalom jelentő, haj helyett.]
[Footnote 91: Mészünk = menjünk.]
[Footnote 92: Mindkettül = mindketten.]
[Footnote 93: Hóbortja.]
[Footnote 94: Tavaszszal a közös legelőre szedik össze, hol míg a hó
leesik, pásztoroltatnak.]
[Footnote 95: Babonás szokás a kapuba lánczot tenni, hogy mintegy
összefűzve, jelképezze a tolvaj sorsát, ki netalán ellopná.]
[Footnote 96: Roppant sok van a határszéli havasokon.]
[Footnote 97: A székely nem uj forintban, hanem magyar forintban, ezüst
húszasban beszél.]
[Footnote 98: Reggel felé szokás dalolni a gazdával kötekedve; dallama
boros emberhez való.]
[Footnote 99: Mondják tánczban a gyerekeknek.]
[Footnote 100: Mondják, mikor valaki danol is, tánczol is.]
[Footnote 101: Mikor vén asszonyt visznek tánczba.]
[Footnote 102: Vagy cserép-edény.]
[Footnote 103: Vagy magáér’.]
[Footnote 104: Kék = kéne, kellene.]
[Footnote 105: A 128-ik zsoltár travestatiója.]
[Footnote 106: A gömöri cancan polka dallamra.]
[Footnote 107: Csikban igen sok „muszka csipke“ (tövis) terem az útak
szélén s a nép azt mondja, hogy a muszkákkal származott be hozzájok.]
[Footnote 108: Éji őr kiáltásai.]
[Footnote 109: Poszátolni: sokfelé oszlani.]
[Footnote 110: Zelletség: hozzátartozók, nemzetség, atyafiság. (Talán a
cseledség vagy családság szótól eredt.)]
[Footnote 111: Egyik hallgató.]
[Footnote 112: _Guericke_: Lehrbuch der kristlichen kirchlichen
Archäologie. Leipzig. 1847. 207. l.]
[Footnote 113: _Weinhold K_: Weinachtspiele und Lieder aus
Süddeutschland und Schlesien, mit Anleitungen und Erläuterungen. Graz,
1870. 1–30. l.]
[Footnote 114: Lásd bővebben: _Klein J. L._ Geschichte des Dramas IV.
1–12. l.]
[Footnote 115: _Martene_ Ed.: De antiquis Ecclesiae ritibus I. IV. c.
14. _Gerbert_: Veteris liturgiae alemanicae monumenta. II. 237.
_Durandi_: Rationale divinorum officiorum Lib. 6.]
[Footnote 116: _Abrinc_ (Avranche) J. Liber de officiis ecclesiaticis.
Rothomagi 1679.]
[Footnote 117: _Jubinal Achill_: Mystères inédits I. p. XXI. 1.]
[Footnote 118: _Ipolyi Arnold_: A mysteriumok maradványai hazánkban. Uj
M. Muzeum. 1858. VII. füz.]
[Footnote 119: _Toldy F._: A magyar költészet története. Második kiadás.
egy kötetben. Pest 1861. 98–101. l.]
[Footnote 120: Coll. Concil. VII. t. 881. col. ed. _Zatta_.]
[Footnote 121: _Baluz_: Capit. reg. franc.]
[Footnote 122: _Agobard_ Lugd. Archiep. opera. c. not. Baluzii. 1866. De
Dispens. p. 297.]