itt élt Pesten, itt járt a pesti földön, a meghatárolt sikátorokban,
amit akkor zsidó-fertálynak hívtak, ahol most a terézvárosi templom áll
a Király-utca vonalában, amerre, a hajnal intésekor, a kvártély
irányában, naponként elrendelten én is elfarulok és a nem kívántató
álommal a szemeimen, az induló élet első képeit még magamra veszem;
friss, boglyas lányok a kapuban éberkednek, hajszolt napjuk már rájuk
köszönt, de mosolyosan vidámodnak, tréfa, huzakodás az igazibb kedvük;
derék, bántott, szolgálatra utalt ifjú cselédleányok, nem tudhatják,
hogy a jóérzés, amivel rájuk nézek és nem tudhatják, ha a Király-utca és
terézvárosi templom térségein hajnali munkában cselédleányt látok,
megszentelem öket, mert rádobol a szívemre, hogy itt élt, sürgött,
tevékenykedett hajdan egy tót cselédleány is, ama Mária, akit Hrúznak
hívtak.