Már erre magad is csak kiváncsi vagy ugye, mint incarnatus kertész?
Hát vannak, a kik az almát ki nem állhatják; még ha hallják is, hogy
valaki almát eszik, egyszerre elvásik tőle a foguk. Úgy vagyok én a
spanyolmegygyel. Ránézni is irtózom. A nagybátyámnak a kertjében pedig
teljes gyüjteménye volt ennek a nemes gyümölcsnek. Azoknak az érés-ideje
pedig különböző. Studium és szájiz kell hozzá, hogy mikor leszedni
valók. Ebben jeleskedett az Iringó; azért neveztetett ki a kalugyer
által legfőbb spanyolmeggyleszedőnek. Minden délután hozott a kertből
egy teletetéz kosárral. Engemet is megkinált vele. – Távozz tőlem sátán!
Egyszer aztán valami rendkivül finom ritkaságot hozott be a kertből.
Első termése volt egy fiatal csemetének, melyre tülanglé krinolint
húztak érés idején, hogy a madarak, cetoniák meg ne csipkedjék; csak egy
tányérkával volt, szépen szőlőlevélre rakva.
Azt is odahozta a szobámba a kis leány s dévaj módon kinált meg vele:
«no, ezt csak megkóstolja!»
– Nem én.
– «Izabella királyné.»
– Úgy meg már épen nem. Én spanyolnak republikánus vagyok.
– Csak egy szemet.
– Soha!
– Hát egy felet?
Hogy lehet egy szem spanyolmeggyet megfelezni?
Hát úgy, hogy azt az óriás meggyet odavette a szájába, úgy, hogy fele az
ajkai közt kikandikált, úgy kinált meg vele. A meggy épen olyan piros
volt, mint a száj. Nem is tudni, hol végződik a meggy, hol kezdődik az
ajk.
Így persze hogy elfogadtam.
Hiszen nagyon jó az a spanyolmeggy! Így megfelezve.
De nem maradt abból az Izabella királynéból a tányéron kóstolónak való
sem a kalugyer számára.
Ettül fogva aztán rettenetesen megszerettem a spanyolmeggyet. Nincs
annál édesebb gyümölcs a világon. Még magam is segítettem szedni az
Iringónak a magasabb fákról. Én tartottam a kettős lajtorját alatta,
hogy el ne csúszszék.
Le is rajzoltam ezt a gruppot az albumomba.
Így lett a spanyolmeggyből alma: az a bizonyos alma, melyet Éva anyánk
megosztott Ádám apóval, a gonosz kígyó (hegedü és ecset) rábeszélésére.
Egyszer aztán minket is kizártak a paradicsomból; (miféle angyal
árulkodhatott ránk?) a kalugyer sejtett-e valamit, vagy Iringónak az
anyja? a meggyet, cseresznyét eladták fáján mind egy vándor kofának s
azontúl vége volt minden hanczuzásnak. Az Iringót többé takarítani sem
eresztették a szobámba; az anyja járt be. Azt mondta, hogy a leánynak
tanulni kell már a sütést-főzést; mert itt az ideje, hogy férjhez
menjen; a házasságnál pedig fődolog a konyha. A mely asszony a rácz
pitét meg nem tudja csinálni úgy, a hogy kell, azt az ura megveti és –
megveri.