Jóval éjfél után még publikum volt a korcsmában, közönséges szegény nép,
de jó mulató, a ki nem törődik a garassal, ha még szó van egy-két pohár
borról. És a mint ez már faluhelyen szokásos, a nagy szobában vegyesen
ültek az urak, a félig urak és az egészen parasztok, részben vörösre,
részben szürkére terített asztalok mellett. A sarokban felszámolt a
banda. A bőgő volt a háttér, a mibe belehajoltak és a miből kidobták a
felső testüket a kuncogva folytatott, halk, itt-ott fölvisító
veszekedésben. Két petroleumlámpáról büdös olaj csepegett a padlóra s
mivelhogy már kitelt az idejük, füstölgött, serczegett bennük a kanócz.
Mindenfelé beszélgetések folytak. Az uraké hangos volt, a harangozó, a
kisbiró és a szolgabirósági hajdu inkább csak arrafelé hallgatózott, a
parasztok pedig lassu monoton elbeszéléseken mulattak, a mikbe
egyik-másik ugy belekezdett, hogy alig tudott kijutni belőle. A szörnyü
füstben ide-oda tötyögött a borral, pálinkával egy roppant vastag
asszony.
Megnyilt az ajtó és különös formáju kis emberke jött be. Roppant nagy
csizmák lötyögtek a lábain s szük nadrágba meg sok gombu zekébe volt
bujtatva az egész ember. Tántorgott, talán mert már másutt is ivott,
esetleg azonban inkább a fáradtság miatt. Sáros volt bokáig. Kivülről
jött, a város felől. A falu tudniillik tele van hordva kavicscsal – s
remegett és erősen rátámaszkodott a botjára, a mig az ajtóban állva
körülnézett, hogy kik is vannak hát itt voltaképpen. Az urak felé
illedelmesen köszönt, a parasztoknak is mondott valamit s aztán leült a
harangozóékhoz. A vastag asszony kérdés nélkül vitte neki a bort egy
hosszu nyaku, homályos üvegben s vastag, husos tenyerével a hátára
legyintett. A többi embernek fel se tünt valami tulságosan az, hogy az
uj vendég ki van kissé forgatva magából… Egyáltalában valami bolondos
forma ember lehetett. Mindenki kötekedve beszélt vele s ha felfortyant,
hát lemosolyogták és kivárták, a mig magában lecsendesedik.
– Honnan jösz, Feri? – kérdezte a hajdu. – Talán a tagban jártál, hogy
ugy összemaszatoltad magad…
A _tag_ viczczszámba ment, mert volt, volt hajdanában Ferinek sok
földje, hanem kipörölte belőle a sógora. Az egyik házat is elvették tőle
az ügyvédek s most egy kis belsőségen éldegél, meg azon a néhány holdon,
a miről semmiképen se sikerült bebizonyítani, hogy nem az övé. Igy a
gazdaságban azonban elég értelmes ember, sőt tanulhatnának tőle sokan, a
kik bölcsebbnek tartják magukat ő nála. Máskülönben azonban hóbortos és
a sógor az, a ki megbolondította. Attól fél, hogy jön és kirángat alóla
mindent, a mint hogy meg is tenné a sógor szivesen, ha tehetné.