Éjfélt ütött. Csúnya novemberi idő. A délnyugati szél hónak, esőnek
keverékével seperte végig Bécs városát. Hidege meleg köpenyeikben is
megremegtette a császári palota udvarának őrszemeit. Két magyar baka
állt ott a poszton. Fel-feltekintettek a palota ablakaira, amelyek
mögött néha, délben, mikor az őrséget váltják, meg szokott jelenni
Ferenc József, a szeretett király.
Most is, késő éjszakának idején, halvány fény szűrődött ki az uralkodó
dolgozószobájának ablakából. Az őrszemek világosan látták a király
árnyékát az ablak függönyeire rajzolódni. Sőt azt is megfigyelhették,
hogy a király odalépett az ablakba, szétvonta a függönyöket és
kitekintett a rosszul világított, sötét palotaudvarra.
Egy katonai automobil állt ott. Motorjának halk kattogása jelezte, hogy
indulásra kész. A kormány mögött, bundájába temetkezve, állt a vezető.
Alaktalan tömeg, mely feljebbvalójának parancsára vár, hogy ismét
emberré bontakozhassék ki. Két órája ül mozdulatlanul. Boldog, hogy két
nap, két éjjel óta végre alszik. Mert amióta kitört a háború,
megerőltető szolgálatában nem sok ideje maradt pihenni. Robogni kellett
mindig. Őrült iramban, ahogy csak bírta a gép. És még így se volt a
hajsza soha elég sebes. Mert ebben a kocsiban is, mint mindenütt,
kegyetlen zsarnokként ott ült a háború, halálosan sujtva ostorával,
lángoló, mérges lehelletével megkergetve embert, állatot, gépet…
szüntelenül… nyughatatlanul…
Az ablak függönyei ismét összecsukódtak. Az uralkodó megjelenése jó
hatással volt a bakákra. Nem érezték már a dermesztő időt. Szégyelték,
hogy húsz esztendős létükre szitkozódtak az éjjeli szolgálat miatt, míg
odafenn öreg királyuk sem talált nyugalmat, hanem jóságos,
tiszteletreméltó arcával komoly munka fölé görnyedve ült íróasztala
előtt.
A király várt. Bizalmas komornyikja útján meghagyta, hogy összes
hadsegédei, parancsőrtisztjei és mindazok, akik személye körül napi
szolgálatot teljesítenek, vonuljanak vissza. Iránta való
kötelességérzetből meg ne zavarják éjszakájuk nyugalmát. Ilyen parancs
nélkül senkinek se jutott volna eszébe elhagyni szolgálatát, amíg a
komornyik azt nem jelenti, hogy a felséges úr hálószobájába vonult.