Eljött a deczember. Az erdélyi hadsereg hazaoszlott. Castaldo és Sforza
Pallavicini hadaikat téli szállásaikra küldék Erdélyben. Fráter György a
saját testőrezredét is szabadságra küldé: a hadviselés télen pihent.
Deczember 12-ikén, András napján, érkezett meg Fráter György alvinczi
kástélyába, tábori fáradalmait kipihenni.
A krónikás feljegyzi e napról, hogy azon szokatlan természet csodái
voltak; zivatar volt, villámlott, mennydörgött, sűrű zápor esett,
délután fényes szivárvány ragyogott az égen, mely után kemény északi
szél támadván, egyszerre átcsapott az időjárás csikorgó hidegbe. Lucza
napjára jéggé fagyott minden folyó.
Castaldo és Pallavicini néhány nap múlva Fráter György vendégei voltak a
kastélyban, s vacsoránál együtt mulattak vele.
Fráter György annyira gyanútalan volt, hogy még a rendes testőreit is
előre küldé Gyulafehérvárra: nem tartott maga mellett mást, mint Vas
Ferencz apródját, és Ferrári Márk olasz titkárját.
Szent Özséb napján, Lucza után harmadnapra, korán reggel kopogtatott a
kardinál ajtaján a titkárja, Ferrari Márk.
Fráter György épen a hóráit végezé, az imazsámolyról kelt föl. Pongyola
ruhája, egy drága prémes kaftán volt rajta. Kinyitá a titkárjának az
ajtót.
Ferrari egy levelet adott át a kardinálnak, a mit az felbontott s
elkezdett olvasni. A titkár ruhaujjából markába csúsztatá a gyilkot.
De nem volt bátorsága a rémtettet végrehajtani: visszahúzódott.
Ámde az ajtóban állt Pallavicini, az visszalökte s az ajtót behúzta
előtte.
Ekkor Ferrari odaszökött a kardinálhoz s tőrével a nyakába döfött.
– Mi ez? Kiálta föl Fráter György, visszafordulva. A gyilkos még egyszer
a nyakába szúrt.
De a hatalmas erős férfi egy ökölcsapással leteríté a nyomorultat s
kicsavarta kezéből a gyilkot. Ekkor berohant a mellékszobában rejtőző
többi orgyilkos, köztük Pallavicini s karddöfésekkel, pisztolylövésekkel
leteríték a kardinált, a ki «Jézus Mária»! kiáltással rogyott össze, s
kiadta lelkét.
A kiáltására elősiető apródját Vas Ferenczet is hét sebbel átszúrva
leteríték s halottképen otthagyták az ura mellett.
Azután levágták a kardinálnak azt a fülét, melyről híres volt, hogy
születése óta szőrös, s hőstettük tanujeléül elküldék Ferdinándnak.
Azzal ott hagyták a halottat. A kincsein megosztoztak.
Az alvinczi várkastélyból mindenki elfutott.
A sebeiből felocsudó apród a gyilkosok eltávozta után felvánszorgott s a
faluba menekült: ott ápolták a jobbágyok rejtegetve, mig magához tért.
A nagy ember pedig ott feküdt a tornácz márványán hetven napig
temetetlen. Senki sem kérdezősködött utána. Csak a midőn a felépült
apródja hírt vitt a gyulafehérvári barátoknak ura haláláról, azok mentek
érte s eltemették a kolostorukban. Sírkövén ez epitaphiummal: «omnibus
moriendum est». (Mindenkinek meg kell halni.)
A franczia közmondás igy szól: «C’est plus, qu’un crime; c’est une
faute!» (Ez több, mint bűn, ez hiba!)
A bűnért fölmentést adott a pápa a gyilkosoknak, de a hibát megboszulta
a nemezis. Fráter Györgyöt elveszítve elveszté Ferdinánd Erdélyt.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: A király káplánja drasticus kifejezéssel veti ezt Zápolya
szemére: «sub miti pastore lupus vellera cacat.»]
[Footnote 2: … Ses premièrs soins furent de connoitre et régler son
Diocese, il entra d’abord dans les interèts de son peuple, pour leur
procurer les soulagements necessaires, dans le temps si malheureux. Il
examina la conduite et la doctrine du Clergé, il inspira aux Corps
Reguliers est seculiers, ce zèle, dons l’en même ètais animé… de la
morale de l’Evangile,… mais son exemple fis ancore plus d’impression,
que ses paroles; exact à tous ses devoirs, il remplit les fonctions
del’Episcopat avec un zèle, une vigilance, qui lui ont attiré de grands
éloges, même de la part de ses plus cruels ennemis. A. Bechet,
chanoine.]
[Footnote 3: Ezek a részletek mind Bechet művében vannak följegyezve.]
[Footnote 4: Gyógyító kiakolbólitás; halálos kiakolbólitás.]
[Footnote 5: Egyesekre és az összesre átok vettessék.]
[Footnote 6: Még egy közbeeső strófa is van: «Sok párta nélkül való
leányokrul» de azt a pártával valók kedvéért elugorjuk.