– Kedves Henriette, mondá Lénárd nejének, a mint a vadászport leverte
magáról, nemsokára vendégeink érkeznek Hidvárra, még pedig alkalmasint
számosan. Kérem szépen, tegyen készületeket elfogadásukra.
Henriette fejét meghajtva intett, hogy érté a parancsszót.
– Meglehet, hogy önnek nálam nélkül kell a házi asszonyi hivatást
teljesíteni, mert én kénytelen leszek ez órában Szebenbe rándulni s csak
két nap mulva jövök vissza. Meglehet, hogy az illető urak az alatt
érkeznek meg, a mit én nagyon sajnálni fogok. Azonban rajta leszek, hogy
minél elébb hazatérjek s még itt találjam őket.
Henriettet mind nem nagyon látszott ez az egész érdekelni. Lénárd vette
azt észre.
– Az uraságnak azt a szobát nyittassa fel kedvesem, a melynek ablakai a
parkra nyilnak; a cselédségnek pedig a földszinti vadász-szobákat,
huszonnégy ágygyal.
Erre az intézkedésre mégis kérdő meglepetéssel tekinte urára a hölgy.
– Kegyed bámul azon, hogy micsoda vendégcsoport az, a melynél az uraság
egy szobával beéri, a cselédség pedig hatot vesz igénybe. Ez, kedvesem,
az Arad vármegye által kiküldött fegyveres csapat és annak vezetője,
mely a Fatia Negra és bandája kézrekerítésével van megbizva. Miután
útjokat erre vették, fel nem tehetni róluk, hogy Hidvárt kikerüljék; én
magam hívtam meg a szolgabirót, ki a csapatot vezeti, hogy fogadja el
hidvári kastélyomat hadjárata «pivot»-jául, s nem volna esze, ha
ajánlatomat igénybe nem venné.
E beszéd alatt ismét hasonlított Henriette azokhoz a festett képekhez, a
mik szemeikkel kisérik az embert, de nem lélekzenek.
– A nevét nem is mondtam még leendő vendégünknek, folytatá Lénárd,
egykedvű könnyelmüséggel: Vámhidy Szilárd, aradmegyei szolgabiró; derék
fiatal ember.
Henriette fehér lett, mint a márvány.
– Engem nagyon le fog kötelezni, kedves Henriette, ha vendégünkkel
mindent elkövet, hogy az magát házunkban kényelmetlenül ne érezze.
Egyébiránt ön okos nő, fölösleges volt figyelmeztetésem. Engedje kezét
megcsókolnom. A viszontlátásig.
Henriette látta őt eltávozni, látta kocsiba ülni és tovahajtatni és
akkor elkezdett sírni s ajkait befogta két kezével s fejét elrejté
ágyvánkosai közé, hogy valaki meg ne hallja a sírást.