Nagy idő múlt a nagy harcz óta! – Húsz év. – Egy század ötöde: egy
ifjúkor.
Uj sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely minden találkozásnál
tudatja velünk, a mit oly nehezen akarunk elhinni, hogy már
megvénültünk.
A budai várkertben buja zöldben nő a fű, – s a zöld füvön, az arany
verőfényen fehér báránykával játszik mosolygó arczú kis gyermek, – s kék
és fehér mezővirágokból koszorut fon a fehér bárányka nyakába.
… Jó az Isten! – Zöld fűvet ád a harczáztatta földnek; fehér bárányt a
zöld fűnek; ártatlan szelid angyalkát játszótársúl a báránynak; –
feledés írját a mély sebnek; – jobb idők reményét a szegény magyar
nemzetnek.