A tordai hasadék a természet egyik legbámulatosabb remeke; itt egy
hegyláncz tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal
kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer
lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek
maradnak csak itt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő
görgeteg kőzuhatagokká porlasztotta a bérczfalat; míg egyes
sziklatornyok, mint a gót építés pillérei állnak el a falaktól.
A Magyarpeterd felőli bejáratát egy óriási csúcsíves sziklakapú alkotja,
több száz lábnyi magas, a világ legnagyobb diadalíve.
Az átelleni bércztetőről az egész sziklacsarnokot végiglátni, mely
megragadó szépségével az isteni némaságot egyesíti.
S e felséges táj nem volt mindig ilyen csendes. Egy darab világtörténet
ment itt végbe. A római műveltség egyik előre tolt központja volt itten.
Túl a hasadékon volt a tartomány legnevezetesebb városa: Salinopolis s a
fensíkon mellette megerősített táborhely; lánczolata a védműveknek,
honnan az uralkodó Róma az éjszaki barbároknak parancsait osztá. A
kétezer év előtt vájt sóbányák tanui ez életnek, és a roppant kőkoczkák
s a romok alól napfényre kerülő arany ékszerek, pénzek, fegyverek,
hamvvedrek, síremlékek s művészi alkotású istenszobrok töredékei
hirdetik, hogy itt hajdan egy darab Róma volt. A hatalmas Traján-út még
most is ott domborodik a zöld szántóföldek között, hosszú, egyenes
vonalban. Azután más lakók jöttek. – A letelepedett magyar népnek egyik
szent királya: László, itt vívta döntő harczát a kúnok ellen. A legenda
azt meséli, hogy az ő imádságára hasadt ketté a bércz, hogy ellenségeit
visszatartsa; átszökellő lova patkójának nyomát ma is mutogatják a
szikla ormán s azon helyen kápolnát építettek a szent harcz emlékére.
Azt a kápolnát megint Dzsingisz kán fiának mongol hordái pusztíták el s
akkor a sziklafolyosóban védte magát a nép az egész mongol tábor ellen.
Majd a szabadság és vallásháború alatt volt itt menedéke Rákóczi
portyázó vezéreinek, kik még a harcz bevégezte után is innen folytattak
egy mesebeli küzdelmet százan egy egész világ ellen. Azontúl csak az
emlék maradt meg s az elrejtett kincsekről szóló mondák. A szent László
kápolnája helyén egy faépület húzódott meg keleti hitű kalugyerek
számára: mely még nem rég állott. Ma már azt sem találjuk ott, csak egy
alacsony kőkereszt jelöli – a kalugyerek egykori temetőjének helyét…
A kétnyilatú sziklakapun áthaladva, a tíz-húsz ölnyi távolra szétnyilt
két sziklafal odafenn csak egy keskeny szalagját engedi látni az égnek:
csak a déli sziklákon megtört verőfény tanusítja, hogy nappal van.
A hegyrepedés, egy óra járásnyi távolban a Hesdád völgytől, annyira
összeszűkűl, hogy a két átellenes fal nem esik egymástól távolabb három
ölnél. Ha csak egy kissé meg van is áradva a Hesdád patakja, a két fal
medre között csak neki vetkőzve és nagy elszántsággal lehet keresztül
hatolni. Azért a tordai hasadék tulsó kapuját nagyon kevés ember látta
testi szemeivel.
Ez a szoros igazán kapu.
Még nagyon jól kivehető a két horonyzat, a mi a kirugó sziklafalba van
vágva; e rovátkokba bocsáták le a vár lakói a nehéz tölgyfakaput, mely
aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapunak legalább tizenöt láb
magasságúnak kellett lenni: a mit világosan jeleznek a vízmosás nyomai a
sziklában, egész üregeket, gömbölyű döböröket vájt a bezárt hullám a
kapu felett. E bevágáson túl látszik a nyoma a vasrostélynak, melyet
kerekes lánczczal vontattak fel, mikor a zsilipet megnyitották. Olyankor
azután a sziklafolyosó felső részébe felszorított víztömeg, mint a Fáraó
népét elseprő tenger, omlott az alsó mederbe s ha ostromló sereget
talált benne, azt tisztára kiseperte, ha ezernyi ezer is volt.
E vasrács és zsilip védte a két barlangvárat, mely a szűkülésen túl
egymással szembenéz, úgy hogy egyiknek kapujából a másikához nyíllal,
puskával át lehet lőni. A néphagyomány e természeti erősséget utolsó
véderejéről Balyika-várának nevezi. Két egymásra néző barlang az a két
sziklafalban, a patak medre fölött egyforma magasságban, mely hetven
lábnyi lehet. Az északi oldal barlangjához csak szikláról-sziklára
mászva lehet feljutni; tágas szája annak is be volt falazva s a fal
bejárata is oly magasan volt, hogy oda valószinüleg csak lábtón
jutottak, a kik benne laktak.
A déli oldalon levő barlangvár azonban valóságos erődítmény. Tágas
boltív alakú száját a bejáratnál széles tömör kőfal zárja el: óriások
rendszerében alkotott sziklabástya, mintegy tizenöt láb magasan, s
azonfelül még egyszer olyan magas a barlang kapuívezete, de az első
falon túl jön egy második, mely a barlangot egész magasságban elzárja,
ezen ajtók és ablaksorok látszanak, tanuságul annak, hogy ez kellőképen
berendezett otthona volt valakinek.
Ehhez a barlanghoz egy öblös völgyteknő vezet föl. E völgyecske a vadon
virágos kertje. Még késő őszszel is tele zöldelő cserjével s az őszi
virágok ritka fajaival.
Szenvedélyes fűvészek nagyon jól ismerik e helyet. Hogy Torda felől
hozzá lehessen jutni, egy osztrák tábornok puskaporral vetteté szét a
sziklákat s úgy vágatott egy merész útat a sziklaoldalba; ezt az utat
most egy magyar főpapról nevezték el, ki tekintély és Mecenás a
botanikus világban s maga is gyakran látogatja e helyet.