Kolozsvár, május 9. 1853.
Itt vagyok végre az annyiszor megálmodott, annyiszor megszeretett Erdély
fővárosában, a hol úgy érzem magamat, mintha régi ismerősök, régi
rokonok közé érkeztem volna, kiknek arczait is látni véltem valaha,
talán képzeletemben? talán a történet könyveit olvasva? a midőn a
hajdankor hőseinek, nagyjainak, bölcseinek tetteiben elmerülve, azoknak
alakjai végig huzódtak lelkemben, és most, midőn Erdély földén állok,
megelevülten állnak szemeim előtt.
Mert nem a holt emlékek legdrágább nevezetességei Erdélynek, hanem azon
élő ivadék, mely nemzeti és faji sajátságát Árpád és Attila óta
vegyítetlenül megtartotta, melyet sem gazdagság és műveltség, sem
szerénység és elhagyottság nemes, tiszta ősi jelleméből ki nem
vetköztetett, mely a hány lépéssel haladt a jövőbe, annyi lépéssel nem
hagyta hátra múltját, hanem magával vitte annak emlékeit, arcza
vonásain, szivében, szavában.
Még most is feltalálhatni Erdélyben mindazon alakokat, kiknek képeit az
emlékkönyvirók oly élénk színekkel festik: a kérkedés nélküli büszke
főnemest, a hallgató, érdemeire büszke bátor lelket, a minden szépet,
nagyot és nemest tárt kebellel fogadó női jellemeket, a szív és ész
sajátságairól rendkívülivé lett tüneményeket, az alapos józan értelmű,
magas készültségű tudóst és azt a szorgalmas, becsületes népet, mely
most is oly szerelmes határaiba, miként hajdan, mely megél szorgalmával,
kitartásával egy akkora darab földön, mekkorát Magyarországon a dülő
útak elfoglalnak, s nem cserélné fel azt tízannyival ősi hegyein túl.
Délutánra érkezve, estve a szinházat látogattam meg. A kolozsvári
szinház a pesti után legnagyobb tere a magyar szinművészetnek, ötvenkét
páholya van s egész elrendezése jó izlést és kitünő csint tanusít.
Különösen meglepő volt rám nézve az ellentét, hogy míg Pesten a drámai
közönséget a karzaton szoktuk keresni, itt a páholyokban találjuk azt. A
művészet van-e ott degradálva, vagy az intelligentia?
Képzelem, mennyivel jobb szeretnéd, ha szinházak ismertetése helyett
Erdély pompás panorámáit írnám le előtted, de csak légy türelemmel, a
Királyhágót éjjel haladtuk keresztül, azt tehát most nem láttam, Erdély
regényes részei ezután következnek.