Orvos. Na kérem. Mi baja?
Norrison. Doktor úrnak időt takarítunk meg. Írja Brasch kisasszony.
«Orvosi bizonyítvány. Alulírott dr. Faber Leó orvos ezennel igazolom,
hogy az általam alaposan megvizsgált Fusz Antal… _erősen hangsúlyozva_…
súlyos légcsőhurutban szenved…»
Orvos _fülét Antal mellére teszi_.
Antal. Én már csak röhögök.
Norrison _folytatja a diktálást_… légcsőhurutban szenved, mely betegsége
őt mindennemű szolgálatra képtelenné teszi.»
Orvos. Úgy van! Nagyszerű diagnózis!
Lydia. Pardon. Fusz Antal? Nem Dubois?
Norrison. Nem. Mint kilépő munkás még Fusz.
Lydia. Oh, milyen megnyugtató! Ő mindenre gondol!
Norrison. Csendet kérek. _Tovább diktál._ Mai dátum. Gyorsan. gépelni.
_Diktálás közben Brasch kisasszony fejéhez hajolt._ Milyen parfüm ez,
Brasch kisasszony?
Brasch. Chanel nyolc.
Norrison. Vegyen Molyneux huszonkettőt, az tizennyolc százalékkal
olcsóbb és harminchét százalékkal jobbszagú. Gyerünk gépelni. Mozgás,
mozgás.
Brasch _boldogan_. Köszönöm, elnök úr.
Norrison. Szívesen. Olaj.
_Brasch kimegy, titkár belép._
Norrison _Titkárhoz_. Félix igazgató úrral mi van?
Titkár. Telefonáltunk. Rögtön jön.
Norrison. Félix úr nehézkes ember, azt meg kell ijeszteni, különben nem
siet. Telefonáltasson még egyszer, mondja, hogy én már nagyon izgatott
vagyok.
Titkár. Igenis. – És itt van az angol főszabász az Old England cégtől.