Norrison. Ezennel nyitok önnek itt a banknál egy folyószámlát. _A belépő
Petrovicshoz._ Kész az írás a ruharendelésről, kisasszony? _Átvesz tőle
három írást._ Köszönöm.
Lydia. Egy folyószámla nem bánthatja a te önérzetedet. Ez teljesen
korrekt. Gondolj a gyermekedre!
Antal. Kérem, teljesen korrekt, én is belátom. _Magyarázólag_. Mert mi
van itt?
Norrison. Itt van az írás, ezzel rohanjon a ruhaüzletbe és vissza. _A
telefon csenget._ Halló! Mercedes cipő? Itt Norrison. Azonnal kérek ide
az irodámba kiválasztásra néhány legfinomabb varrott, fekete sevró
amerikai férfi félcipőt, szám negyvenkettő. Tíz percen belül. És a kapli
kemény legyen, nehogy másnap behorpadjon. Schluss. _Lecsapja a kagylót._
Lydia. Látod, ez lesz a te új cipőd.
Antal _visszafordul_. Ne menjek talán mindjárt oda a cipőért?
Norrison _idegesen_. Nem, kérem, csak semmi iniciatíva, ezt útálom. Most
átvettem a diktatúrát. Rohanjon a ruháért és vissza, mert szükségem van
itt magára. Az idő múlik.
Lydia. Te csak vedd a lábadat és rohanj, ahogy a mi jótevőnk mondja.
_Antal indul._