*
A mesének ez a vége a jószivü olvasók számára való. De mivel még a
rendes olvasók között is akadhatnak nem egészen jószivű emberek, azok
számára ennek a mesének egy másik befejezését tudom. Azt, hogy a hű kis
asszonyság nem ment a Dunának. Megleste őket, meglepte őket, dobbantott
egyet a kicsiny lábával. De nem szólt, de hallgatott és cselekedett.
Csak azt tette, hogy a szép és sovány szinész-asszonyságtól elszedte
mind a husz imádóját. A huszonegyediket – hiába kivánkozott, kért,
könyörgött az – hagyta nála.
És nevetett és csillogott, de nem illant el többé, mint a harmat.
Haj hó, haj hó, bizony! Ez igy esett és a hosszu gordonkásnak nagyon bús
vége lett.