A Petőfi-társaság végre Petőfi-tanulmányokkal is kezd foglalkozni, de
úgy látszik, nem nagy sikerrel. Legalább ezt mutatja Bársony István r.
tag értekezése, melyet a társaság f. évi márczius 10-én olvasott föl
_Petőfi szerelme_ czím alatt. Az értekezés tudtunkra még nem jelent meg
nyomtatásban, de minden lap közlött belőle kivonatot. Bársony egész új
dolgokat akar fölfedezni, a mint a kivonat is tanusítja, a mely egész
terjedelmében a következő:
«Végül Bársony István olvasta föl _Petőfi szerelme_ czímén nagy hatást
keltett munkáját, melyben azt rajzolja meg, hogy Petőfi házas élete nem
volt boldog: Szendrey Julia nem szerette úgy, a mint Petőfi megérdemelte
volna. Ezt bizonyítja Szendrey Juliának már a mézes hetek alatt való
állandó töprengése. Bebizonyított történelmi tény – mondja Bársony –
hogy Petőfi komolyan menekülni nem is akart a segesvári csatában, a
mikor pedig szégyen nélkül tehette volna, hisz mindenki joggal menekült
már. Az a merengés ott a fejéregyházi csatatéren, az a czéltalan
bevárása a végveszélynek: nem volt-e közöny az élet iránt? Az író ezt
boldogtalan házasságából eredőnek tartja.»
E szerint Petőfi házas élete nem volt boldog, boldogtalan házas élete
okozta kora halálát, a segesvári csatából menekülhetett volna, de nem
akart s kétségbeesésből rohant az ellenség fegyverébe. Petőfinének férje
halála után történt gyors férjhez menetele árnyat vet ugyan reá, de
ebből az előbbi időkre nem lehet következtetni, midőn a tények
ellenkezőt bizonyítanak. Bársony, úgy látszik, nem igen olvasta Petőfi
költeményeit, melyek egész haláláig dicsőítik nejét s rajzolják boldog
házas életét. Épen az 1848-ik évben éri el a tetőpontot e tekintetben
költészete s halála előtt egy pár hónappal így ír nejéről:
És álmodom és álmaim
Oly kedvesek, oly édesek…
Te rólad álmodom, hiv angyalom,
Kit oly híven szeretek,
Ki lelkem üdvössége vagy,
Kit Istentől azért nyerék,
Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,
De lenn a földön van az ég.
Bizonyára e vers nem egy kétségbe esett, halni akaró férj hangulata, s
mást bizonyít az a körülmény is, hogy midőn Petőfi 1849 juliusában újra
Erdélybe utazott, nejét is magával vitte. A mi halálát illeti, mindaz, a
mit erről a leghitelesebb tanúk nyomán tudunk, épen nem igazolja, sőt
megczáfolja Bársony állítását. Petőfi menekülni akart, de már késő volt
s késedelme teljességgel nem volt szándékos; ha szándékos, akkor meg sem
kisérli a menekülést.
Csodálkoznunk kell, hogy Bársony alaptalan állításai ellen a társaság
egyetlen tagja sem szólalt föl, s maga az elnöklő Bartók Lajos is
hallgatott. Talán ez utóbbi egy új Petőfi-ünnepélyen törte a fejét vagy
az építendő Petőfi-ház tervéről álmodozott, s nem figyelhetett Bársony
fölolvasására.
Mindenesetre Petőfi bármely irodalmi társaságtól megérdemel egy kis
figyelmet, még a Petőfi-társaságtól is.