«Volt a világon egy kis malacz, annak volt egy kis háza egy rengeteg
erdő közepén. Egyszer a mint ebben a kis házban főzögetett magának, oda
megy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
– Ereszsz be kedves kis malaczkám, nagyon hideg van ide kint, fázom.
– Nem eresztelek biz én, mert megeszel.
– Ereszd be hát legalább egyik hátulsó lábam.
A kis malacz beeresztette az egyik hátulsó lábát, hanem alattomban oda
tett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.
Kicsi idő mulva megint megszólalt a farkas:
– Ugyan kedves kis malaczkám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kis malacz beeresztette azt is, de a farkas azzal se érte be, hanem
egy kis idő mulva megint beszólott:
– Kedves kis malaczkám, ereszd be a két első lábam is:
A kis malacz beeresztette a két első lábát is, de a farkasnak a se’ volt
elég, megint megszólalt:
– Édes kedves kis malaczkám, ereszsz be már egészen, majd meglásd, egy
ujjal se nyulok hozzád.
Erre a kis malacz egy zsákot szépen oda tett a nyiláshoz, hogy a mint a
farkas jő háttal befelé, egyenesen abba menjen be, azzal beeresztette. A
farkas csakugyan a zsákba farolt be; a kis malacz se volt rest, hirtelen
bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet,
leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára. A
farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy
egy szál se maradt rajta; azután addig hányta-vetette magát, míg
utóljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen
segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tized magával, elkezdték
keresni a kis malaczot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan
meglátta a fa tetején; oda mentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy
mitévők legyenek, mi módon fogják meg a kis malaczot, mert egyik se’
tudott a fára fölmászni. Nemsokára aztán arra határozták, hogy egymás
hátára állanak mindnyájan, mint a lédeczi birákok, úgy aztán a legfelső
majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni; a kopasz maradt
legalól, mert félt feljebb menni, így hát a többi mind az ő hátán volt.
Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott, hogy elérjék a
kis malaczot; az az egy is elkezdett már mászni felfelé, akkor a kis
malacz hirtelen elkiáltotta magát: «Forró vizet a kopasznak!» A kopasz
megijedt, kiugrott a többi alól, a sok farkas mind lepotyogott, kinek
lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy soh’se
látták többet.
A kis malacz szépen leszállott a fáról, haza ment, többet felé se mertek
menni a háza tájékának se a farkasok.»
A gyűjtemény nehány találós és csali mesével végződik. Ez utóbbiak oly
mesék, midőn a mesemondó tulajdonkép nem mond mesét, hanem csak elkezd
valamit s a nagy kezdettől sokat váró és kiváncsivá lett gyermeket
hirtelen egy tréfás fordulattal csalja meg, melyből semmi sem
következik. Nem tudjuk, hogy a _csali_ nevet a néptől vette-e a gyűjtő,
vagy csak maga nevezte el így az ily fajta mesét. Minden esetre jó
elnevezés és megtarthatjuk. A gyűjtemény találós meséi szintén kitünők.
A gyűjtő híven megtartotta eredeti formájokat, a szavak és mondatok
rythmusos berendezését, a hangutánzást, alliteratiót, melyek mind
találós meséinket, mind közmondásainkat annyira jellemzik. Valóban erre
eddig kevés figyelem volt fordítva. Még az Erdélyi közmondásaiban is
találunk olyakat, melyek ki vannak vetkőztetve eredeti alakjokból,
Merényi pedig a találós meséket nyujtogatja toldozva-foldozva.
Kellemes benyomások közt olvastuk végig a gyűjteményt, s csak azt
sajnáltuk, hogy miért nem legalább is két kötet. Különösen örvendünk,
hogy a népi hagyományok iránt újra fölébredt az érdek s gyűjtőink száma
naponként szaporodik. Talán már a kritika is hozzá foghatna meséink
szorosan tudományos vizsgálatához. Azonban ide még több készlet kellene
s egypár oly gyűjtő is, kik nagy gondot fordítanak a variansokra, tudják
belőlök pótolni a már ismertek hézagait, könnyen megismerik az eredeti
idomot, több összeragadt mesét képesek erőltetés nélkül elválasztani, a
romlottakat valamennyire visszaállíthatják s gyűjteményöket ide
vonatkozó jegyzetekkel kisérik. Ily gyűjtőnk eddigelő még egyetlen egy
sincs.