Menyus _pozitúrába_ vágta magát a polgármester előtt. Állát előre
nyomta, úgy hallgatta a kérdéseit.
A másik két érdekelt fél: a főjegyző és árvaszéki elnök egy rossz
bőrdíványon szivaroztak és kárörömmel kísérték minden mozdulatát.
– Hogy híjják? – kezdte a polgármester a vallatást.
Menyus bevezetésül úgy tett, mintha nem hallotta volna.
– Hogy híjják? Mi a neve? – ismételte a kérdést a polgármester
dörgedelmesen.
Menyus vigyorogva intett a fejével, hogy no most már érti.
– Fitty! – mondta és elkacagta magát.
A város érdemes feje elképedt.
– Mit mond kend?
– Fitty! – ismételte a koma a füttyöt és csak úgy rengett a véknya, úgy
kacagott.
A polgármester ránézett a főjegyzőre, a főjegyző az árvaszéki elnökre,
kényelmetlenül érezték magukat valamennyien.
A második kérdés már egész bátortalanul hangzott el. A többi is.
– Milyen vallású?
– Fitty!…
– Családi állapota?
– Fitty!…
Ennyi untig elég volt a polgármester úrnak. Szánalommal vegyes
irtózattal beszüntette a vallatást. Világosan állott előtte a tény: a
büntetéstől való félelmében megtébolyodott a szegény paraszt.
– Elég, jó ember, – hirdette ki a végzést, – hazamehet.
– Szegény ördög! – motyogta halkan az árvaszéki elnök.
– Elment az esze! – sajnálkozott Menyuson a kegyetlen főjegyző is.
Menyus ez utóbbinak még odafüttyentett egy mérges fittyet, aztán
kikecmergett a teremből. És bizonyára meg sem állott volna hazáig, ha
fiskálisa útját nem állja a folyosón.
– Ide a tíz pengővel, atyafi!…
Menyust módfelett bosszantotta a kényelmetlen intermezzo… Úgy megörült a
szabadulásnak, hogy akár cigánykereket is hányna és lám, ez a kis
karikalábú elrontja az ő nagy örömét: a pénzét kívánja!
– Ne teketóriázzék, barátom, de fizessen – piszkálta Csibe Márton
türelmetlenül.
Dejszen, most már azért sem akart Menyus fizetni… Csak kivághatná magát
valahogyan… Valami furfangos kifogáson törte a fejét, de nem jutott
eszébe semmi… Azaz dehogy nem. Mire való a fütty?… Lesandított
félvállról a kapzsi prókátorra és ráfütyült a feje tetejére.
– Fitty!
Márton mester dühbe gurult, hogy saját tanítványa a tulajdon
tudományával akarja lefőzni.
– Micsoda?! – szörnyülködött elképedve. – Nékem is fitty?
– Fitty hát, fitty! – válaszolt Menyus flegmatikusan.
– Dejszen, nem addig van a’, – fortyant fel Csibe, – fizessen, vagy
leleplezem.
Ám Menyus egy csöppet sem ijedt meg a fenyegetéstűl. Ezt felelte rá és
kevélyen panyókára kapta subáját.
– Nem fizethetek, mert még az úr is azt találná hinni, hogy bolond
vagyok, azt pedig nem szeretném.
Mondván, búcsút intett fejével és hűtlenül faképnél hagyta megmentőjét,
hogy megvegye a keresztelőre szánt süvegcukrot.
Mert hát a komájával csak mégsem komiszkodhatik egy szoboszlai szabad
hajdu, még ha nem is híjják Berecki Menyusnak.