… Sorvadt a Bercsi fiú, csak sorvadt… Aggodalmas édesapja elment az
orvosért.
– Nem tudom, mi baja lehet, – mondta az és tudatlanságában meglóbálta
hiábavaló nagy fejét, – szervezetében nincs semmi hiba.
– Nem tudnak az urak semmit, – mondotta a beteg, – a szívembe van a
féreg…
– Akkor gyohónj meg mán – kérte az apja századszor is.
– Nem, nem, nem! Nem akarok meggyógyulni! Várom az Isten kezét.
Az orvos és a pap hovatovább arra a meggyőződésre jutott, hogy alighanem
meghibult a Sándor esze: attul kéne gyógyítani.
Ám Mihály nem adott nekik hitelt. Különben is, inkább látta volna fiát
kiterítve, mintsem a bolondok között.
… Hát bizony a halál meg is környékezte Sándort ugyancsak. Idővel úgy
megroggyant acélínú teste, hogy már járni se tudott. Ágyba dőlt.
Meghalni. Már el is búcsúzott az édesapjától. Csak még az utolsó kenetet
kívánta…