A Jánoky-nemzetség arról volt nevezetes, hogy száz esztendő óta
valamennyi tagjának volt valami bogara. III. Menyhért a mult század
elején kezdte a sort. A dédapa földöntúli szellemekkel barátkozott,
ismerte azok egész hierarchiáját. Láthatlan tárgyakat érzékelt s
lemérhetlen erőket fedezett fel a természet titkos műhelyében.
Két fia közül az egyik azt képzelte, hogy üvegből van az orra, a másik
halálba menekült saját maga elől. Nem fért el a társadalom keretei
között, pusztító lángelme volt, csak rombolni tudott.
Ennek a fia költő lett, a megfoghatatlanért rajongott, csak a dalnak
élt. Tehát bizonyos tekintetben őt is beszámíthatatlannak lehetett
mondani.
A következő generációból Pétert a haza sorsáért való aggodalom
sorvasztotta halálba, Gábor az emberektől rugaszkodott el s az
állatvilág kultuszában kereste lelke egyensúlyát. Megtalálta, a méhek
bolondja lett. Sokáig élt visszavonultan kúriáján, felesége lemenői
kihaltak mellőle, csak egy unokája maradt: Zsuzsika.
Az öreg úr egész különös nevelést adott a leánykának. Teljesen
szabadjára hagyta a lelkét: fejlődjék önmaga eredendő isteni gyökeréből,
– a természet legyen a nevelője, hogy szervesen illeszkedhessék bele a
világ rendjébe, nem úgy, mint ők, a többi Jánoky, akik nem találták meg
helyüket és örömüket a földön.
Halálos ágyán így búcsúzott el Gábor úr kis unokájától:
– Menj szíved után. Nyomd el az eszedet, ha lelkeddel szembe kerül.
Szeress mindenkit, necsak az embert, az állatot is. De bízni inkább csak
az utóbbiban bízzál, tanulni inkább csak az állattól tanulj. Az ösztön
sohasem téveszti el a helyes nyomot, az ész félrevezethet. Légy víg,
mint a madár, hű, erős, szorgalmas, mint a méh. Különösen a méhet
szeresd és kövesd. Ha sokat foglalkozol velük, apránként meg fogod
érteni ami az ő nyelvük: szárnyuk zenéjét is, rájössz, hogy a méhnek
lelke van, szeretni, gyűlölni tud. Ha szomorú vagy, a méhesbe menj és
megvigasztalódol; ha öröm ér, ott megtanulod megbecsülni örömöd értékét
s megsokszorozod lelked kincseit; ha kételkedel, fordulj a méhekhez,
azok jó tanácsot fognak neked adni. Ha bánt a lelkiismeret: csak velük
beszélj, ők leveszik lelkedről a terhet. A méhek tökéletesek, jók,
kötelességtudók, szorgalmasok, erősek, művészek, szépek, a természet
legremekebb, csalhatatlan apró teremtményei. Az ember ellenben csupa
hézag…
Az öreg úrnak az utolsó szónál megcsuklott a torka, álla leesett. És
egyet se lélekzett többet. Meghalt.
És a Zsuzsika szűz lelkébe belevésődtek a különködő aggastyán utolsó
szavai. A méhek kultuszát saját, fönségesen zord szívéből a harmattestű
rózsás leányka buzgó vérébe oltotta az élettől búcsúzó nagyapa. Örök
időkre. Kiirthatatlanul.