_Voltak, Zólyomy._
_Zólyomy:_ Itt vagyok. Mindent elintéztem.
_Ágnes_ (nem néz a szemébe): Lerótta… minden kötelezettségét?
_Zólyomy:_ Mindent. Kötelesség nincs több, csak öröm és élvezet: itt
maradni.
(Szünet. Zavarodottság.)
_Zólyomy:_ Hát itt mi az ujság?
_Ágnes:_ Itt… semmi…
_Zólyomy:_ Forgalom?
_Ágnes:_ Semmi.
_Zólyomy:_ Ugy látszik Andornak igaza lesz.
_Ágnes:_ Igen.
_Rápolt:_ Igen… úgy látszik…
(Szünet.)
_Zólyomy:_ Mindjárt indul a menet.
(Senki sem válaszol.)
_Zólyomy:_ Andor, nem akarod megnézni?
_Rápolt:_ Hm… nem tudom…
_Zólyomy:_ Menj, nézd meg. A nők ugyis keresnek már…
_Rápolt:_ Ke… keresnek? Akkor…
_Zólyomy:_ Igen. Járd sorra őket. Eredj.
_Rápolt:_ Hát… én… én… igen… (habozik indulni készül; Ágnesre néz.)
_Ágnes_ (felindultan, halkan): Hm… Ne menjen Andor.
_Zólyomy:_ Engedje csak: hadd rójja le a kötelezettségeit.
_Ágnes_ (küzd magával; nem mer szembeszállni vele; másképpen védekezik:
kacérságot játszik): Én… én azt akarom… hogy… azt akarom, hogy más nővel
szemben ne legyen kötelezettsége. Csak velem szemben.
_Rápolt_ és _Ágnes_ (jobbfelé néznek).
_Zólyomy_ (összevont szemöldökkel nézi őket).
_Zólyomy_ (csodálkozva néz rá; odamegy hozzá, halkan): Én azt szeretném,
Ágnes… ha elmenne.
_Ágnes_ (remegve mosolyog): Én nem…
_Zólyomy_ (minden halk energiájával): Én azt akarom, hogy elmenjen.
_Ágnes_ (remegve néz vele farkasszemet): Én pedig nem akarom.
(Hosszú szünet.)
_Ágnes_ (reszketve, igyekszik elfogulatlan lenni): Nézze… Andor… már
indul a menet.
_Rápolt:_ Az ám… Csakugyan. Indul a menet.
(Zene harsan fel.)
– _Függöny._ –