_Zólyomy, Inas._
_Zólyomy_ (sötétszemű; barnaarcú; sasorrú; délceg, kék attillás huszár.
Csupa tűz, csupa energia. Most kissé nyugtalan. Jobbról jön. Az
inashoz): A kisasszony nincs még itt, mi.
_Inas:_ Nincs, kapitány úr.
_Zólyomy:_ Mikor jön?
_Inas:_ Itt kell már lennie hamarosan. Alkalmasint útban van már.
_Zólyomy:_ Rápolt úr sincs itt?
_Inas:_ Nincs, kapitány úr.
_Zólyomy:_ Nem is ment át erre?
_Inas:_ Nem, kapitány úr.
_Zólyomy:_ Talán csak maga nem látta.
_Inas:_ Én láttam volna, ha erre ment volna.
_Zólyomy:_ Bizonyosan átsétált itt már… Elment talán megnézni a többi
sátrat.
_Inas:_ Nem hiszem, kérem.
_Zólyomy_ (az óráját nézi; idegesen): Itt kell már lennie. Teljes
negyedórája itt kell már lennie. (A foga között:) Hol a pokolban…
(Nyugtalanul keresgél jobbra-balra. Hirtelen megriadtan, de nem hangos
ijedtséggel:) Oh, a keserves… (Látszik, hogy szökni akar valaki elől. Az
elrejtőzésre egyetlen alkalmas helyet talál: a sátor innenső oldalát.
Oda akar besétálni, hogy a sátor eltakarja, de már elkésett.)