Adél. Nem, nem, csak mondd fiam, mert attól félek, hogy mind a ketten
ugyanazt akartuk mondani Te figyelmeztetni akartál, hogy ne felejtsem
el…
Irma. A papucsot.
Adél. Úgy van. Én meg azt akartam mondani, hogy nem felejtettem el _El,
az udvar felé._
_Szünet._
Sipos _szomorúan bólogat_. «Harsány üdvkiáltás zengjen a tájékon, –
Áldás és boldogság Sipos Lajosékon!»
Irma _visszaborul a mellére_. «Boldogságom himpora, Lenge szellő
lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora!»
Sipos. Nagyon szép.
Urasági inas _belép az udvar felől_. _Balkezében ételhordó, jobbkarján
piros selyempaplan, csipkés párna, lepedő._ Jónapot.
Őrmester. Mit akar?
Inas. A vezérigazgató úrnak hoztam ágyneműt és ebédet.
Őrmester. A vezérigazgató urat már átszállították a főkapitányságra. Oda
vigye utána a holmiját.