_Roticsné és Ajtónálló bemegy, az ajtó becsukódik mögöttük._
Adél _visszaül a helyére_.
Sipos. Mit akartak magától?
Adél. A maga eszelős hölgye egy bűnbarlangban felvételre jelentkezett.
Sipos. Azt már hallottam.
Császár. Szörnyűség.
Adél. Azzal indokolta, hogy maga küldte oda.
Sipos. Én?
Irma _fájdalmasan felzokog_.
Császár. Borzalmas.
Adél. Engem tesznek felelőssé, mint bejelentett munkaadót.
Császár. Hallatlan. Dehát mi ez az egész? Hogy jutott eszébe neki?
Adél. Nekem felolvasták a vallomását. Ő halálosan szerelmes Sipos Lajos
bútorrajzoló úrba. Sipos Lajos bútorrajzoló úr visszautasította az ő
szerelmét. Ettől végleg elkeseredett. Akkor Sipos Lajos úr reményt
nyujtott neki.
Sipos. Én?
Adél _oda se néz_. Sipos Lajos úr a saját esküvőjén háromszor forrón
megcsókolta.
Irma _felzokog_.
Adél. Őnagysága akkor boldog lett, mert azt hitte, hogy bírja Sipos
Lajos bútorrajzoló úr szerelmét. De Sipos úr akkor kacéran ellökte
magától, azzal az indokolással, hogy ő érzéki. Sipos úr kacér ember.
Később féltékenységi jelenetet csinált a hölgynek.
Sipos. Én?
Adél _oda se néz_. Saját lakodalmán féltékenységi jelenetet csinált a
mindenes szolgálójának. Azzal gyanusította őt, hogy viszonyt folytat
Császár Pál műötvössel.
Császár. Velem?
Adél. Azt mondom, amit felolvastak nekem.
Császár. Ez szemtelenség. _Ijedten_. A hölgytől.
Adél. Sipos úr aztán felváltva hol csókolta, hol ellökte a hölgyet, és
ezt addig ismételte, amíg a hölgy elkeseredése a tetőpontra ért. Sipos
úr ekkor biztosította őt, hogy tehetsége van az érzékiséghez és unszolta
őt, hogy erre a pályára lépjen.
Sipos. Én unszoltam? Szemtelen hazugság!
Adél. Miután ezt az atyai jótanácsot többször és nyomatékkal
megismételte, a hölgy elkeseredésében elszaladt tőle. A ládájában volt
megtakarított pénze, két dollár és tíz cseh korona. Ezt magához vette és
elment a Schöja-kávéházba.
Császár. Miért?
Adél. Hogy a Sipos úr által ajánlott pályára lépjen. A kávéházban
megismerkedett egy leánnyal, aki már rálépett erre a pályára. Ez
kicsalta tőle a két dollárját.
Irma _felzokog_. Nem igaz!
Ilona _izgatottan_. Kérem az nem igaz, a hölgy jogosan zokog. Én vagyok
az a lány. Én nem csaltam ki tőle a két dollárját.
Adél. Hát ki csalta ki tőle?
Ilona. Kérem az úgy volt, hogy ő bejött a kávéházba, csupa víz volt,
mert esett az eső és én ott ültem a kassza mellett, mert nem lehetett
kimenni az utcára, úgy esett az eső. És akkor megismerkedtünk és ő ezt
elmondta nekem, éppen úgy, ahogy mondani tetszett. És én elmondtam neki
az én életrajzomat kérem, én is éppúgy voltam mint ő, Becskereken, egy
epebajos gyógyszerész miatt és ezt elmeséltem neki kérem, reggel hat
óráig. Akkor ő mondta nekem kérem, hogy neki kokottruha kell, mert ő úgy
nem mehet jelentkezni. Én mondtam, hogy nekem van egy orange-crépe
georgette-ruhám, flitterrel és laméval, én nem viselem, szívesen átadom
neki akár ingyen is, mert egy kicsit át van táncolva. De ő követelte,
hogy két dollárért adjam és én eladtam neki kérem. És tíz cseh koronáért
egy fejdíszt kérem, az megér húsz cseh koronát, tessék nézni, hol
tetszik ezt megkapni annyiért?
Császár. Na? És aztán?
Ilona. Aztán eljött hozzám, én felöltöztettem és kifestettem, ő
kifizette a csekély összeget és visszamentünk a kávéházba.
Adél. Ott aztán leitatta.
Ilona. Ő itatott le kérem engemet, mert én nem bírom az italt, kérem
Unicumot ittunk, mert nekem savanyu gyomorbajom van, és ő egyre józanabb
lett kérem, én meg alig bírtam a fejemet, mikor a főpincér őtet haza
akarta vinni.
Irma _felzokog_.
Sipos. Micsoda szörnyűség!
Ilona. A főpincérnek megtetszett kérem és mindjárt látta, hogy privát,
hát el akarta vinni kérem, de én megmentettem.
Sipos. Hogyan?
Ilona. Behittam kérem a főpincért a telefonfülkébe, ott
felvilágosítottam és lekentem neki két pofont kérem és tiszta
szívjóságból én kísértem haza a főpincér urat.
Sipos. Szegény martir.
Ilona. Hiába tetszik gunyolni kérem, ha tudná, hogy fájt a gyomrom és
milyen fáradt voltam és álmos voltam!… Már hét óra volt reggel, már
gyöttek kávézni a reggeli vendégek.
Sipos. Förtelmes ezt hallani is.
Adél. Még szörnyűködik!
Ilona. Csak mert azt tetszett mondani, hogy én kicsaltam tőle a pénzét.
Irma _felzokog_.
_Kis szünet._
_A bal ajtó nyílik, kijön Roticsné és az Ajtónálló._
Ajtónálló. Sipos Lajos!