Tanácsos. A lány biztosan jól ki volt tanítva, ez a báliruhás hölgy,
mert nagyon hevesen védte Roticsné őnagyságát. Azt mondta, amit ilyenkor
szoktak, hogy saját jószántából jelentkezett, szerelmi bánatában akarta
magát erre a piszok életre adni, az orvos úr pedig rendőrt hivatott és
behozatta őt ide, miután megállapította, hogy hazugságokat beszélt és
ártatlan.
Sipos. Hogyan, hogy ártatlan?
Tanácsos. Úgy hogy ártatlan.
Sipos. Igen kérem.
Tanácsos. Igen kérem. Mit bámul?
Sipos. Nem bámulok kérem. Ez rettenetes kérem.
Tanácsos. Nem is olyan rettenetes.
Sipos. Nem.
Tanácsos. A lány el volt keseredve, össze-vissza beszélt mindent. Nekem
azt hazudta, hogy neki van egy gyereke, valami Lilike.
Irma _felzokog_. Lilike!
Kati. Hazudik, kérem. Az az én gyerekem, ő nevezte el Lilikének, hazudik
kérem.
Tanácsos. És azt is mondta, hogy egész éjjel egy huszárral mulatott.
Kati. Az is az én gyerekem, kérem.
Tanácsos. Mi az, magának huszár fia van?
Kati. Nem kérem. Az az a bizonyos Lilike.
Tanácsos. A huszár? Maga őrült.
Kati. Az ugyanaz a gyerek kérem. Az csak huszárnak volt öltözve. Az még
fiatal ahoz, hogy lányokkal mulasson.
Tanácsos. Hány éves?
Kati. Három és fél.
Tanácsos. Az tényleg még fiatal. Nekem mindjárt gyanús is volt ez az
önvádolás. Fiatalkori hisztéria. Azért vettem különös gondjaimba.
Sipos. Ez rettenetes kérem.
Tanácsos. Bizony rettenetes, hogy a gazdái így vigyáztak rá. Majd
ellátjuk mi a maguk baját is. A lány azt vallotta, hogy szerelmes valami
rajzolóba és az halálra kínozta, úgy hogy bánatában ment oda abba a
rosszhírű házba.